Úgy tűnik, fogalma sincs a szaktárcának, a karantén alatt hány diák vett részt az online oktatásban

A megfelelő adatsorok hiánya komoly problémát jelenthet, hiszen ezek nélkül igen nehéz lesz megfelelő következtetéseket levonni, és azok alapján felelős döntéseket hozni az online oktatás jövője kapcsán. Június elsejével ugyan az óvodások, illetve az elsőtől az ötödik évfolyamig az alapiskolák diákjai is visszatérhettek az iskolapadba, de számos kérdés nyitva maradt az elmúlt hónapok kapcsán.

Nem tudni például, hányan maradtak ki teljesen az online oktatásból, ahogy azt sem, hány pedagógus tanított aktívan és hányan voltak azok, akik csak elküldték a megoldandó házi feladatot.

Összesen mintegy 240 ezer gyermek került vissza az állami oktatásba. Körülbelül 70 ezren mentek újra óvodába, ez az összes óvodás körülbelül ötven százalékát jelenti,  és 170 ezren az alapiskolák első-ötödik évfolyamába (63%). Az óvodák körülbelül 80, míg az alapiskolák 90%-a nyitott ki június első tanítási napján.

A szórás kerületenként egészen elképesztő. Míg a Zsolnai kerület óvodái (98,5 %-uk) és Trencséni kerület iskolái (99% felett) gyakorlatilag kivétel nélkül kinyitottak, az Eperjesi kerületben az óvodák alig harmada tárta ki kapuit. Az iskoláknál valamivel jobb a helyzet, bár a 70% körüli adat így is elszomorító, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a kerületben számos hátrányos helyzetű gyermek él, éppen ők azok, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a megfelelő oktatásra. 

Branislav Gröhling, a szaktárca vezetője az adatok hiányával kapcsolatban azt mondta, érdemi információkhoz csak az iskolaév befejezése után juthat a minisztérium, addig legfeljebb az Oktatáspolitikai Intézet számaira hagyatkozhatnak.

Az Intézet igazgatója, Michal Rehúš elmondta, habár számos módszert dolgoztak már ki a vonatkozó adatok összegyűjtésére, eddig erre nem került sor. Mint mondta, "remélik, hogy hamarosan megvalósulhat" az első felmérés.

Gröhling egyelőre az adatgyűjtés helyett a személyes beszélgetéseket részesíti előnyben, írja a Denník N, közösségi oldalán szinte naponta tesz közzé fotókat arról, éppen melyik oktatási intézmény vezetőségével tárgyal. A portál szerint ez messze nem elegendő, követendő példaként inkább a cseh szaktárca ötezer iskolaigazgatót megkérdező április felmérését hozzák fel.

Az online oktatás elérhetősége kapcsán egy adat szinte minden párbeszédben felmerül. Az Oktatáspolitikai Intézet által még áprilisban közzétett tanulmányból kiderült, óvatós becslések szerint 23 ezer, de inkább 32 ezer gyermek egyáltalán nem fér hozzá az internethez, jellemzően a Besztercebányai, Eperjesi és Kassai kerületben. Ebből kiiindulva, minimum harmincezerre tehető azok száma, akik az elmúlt két hónapban semmilyen oktatásban nem részesültek. 

Negyedikes kisiskolások körében végzett felmérés alapján mindössze 83%-uk tud az internethez kapcsolódni ezekben a kerületekben. A maradék 17% rögtön négyezer gyermeket jelent.

Cigány gyermekek körében még elkeserítőbbek az adatok. Ezek alapján éppen azok maradtak ki az oktatásból, akik a leginkább rászorulnának, 40% körül van az internethez hozzáférő roma gyerekek aránya. Nagy erészük ráadásul sem laptoppal, sem asztali számítógéppel nem rendelkezik, mobiltelefonon pedig sokkal nehezebb, vagy egyenesen lehetetlen volt az iskolai feladatok megoldása.

Az Intézet elsődleges célja, hogy két, igen fontos kérdésre választ találjon. Az egyik, hogy kiderítsék, hány gyermek vett részt aktívan az online oktatásban, és hányan votlak, akik csak beküldték a feladatatokat, a másik, talán lényegesebb, hogy hányan voltak olyanok, akikkel tanáraiknak egyáltalán nem sikerült kapcsolatba lépinük. Ezen információk hiányában gyakorlatilag lehetetlen vállalkozás lesz az oktatásból ki-, illetve lemaradt gyerekek felzárkóztatása, hiszen sem szervezési, sem anyagi kérdésekben nem tudnak dönteni addig, míg nem világos, hány gyermekkel kell számolni.

Az Oktatáspolitikai Intézetnek több elképzelése is van arról, miként lehetne összegyűjteni a szükséges információkat. A rendelkezésre álló elektronikus iskolai rendszer használata például különösebb anyagi ráfordítás nélkül alkalmas lenne arra, hogy az iskolák tanári kara maga vigye be a rendszerbe a szükséges adatokat, ugyanakkor a probléma az, hogy a rendszer, mostani formájában, csak bizonyos ípusú adatokat tud kezelni.

Második lehetőségként egy reprezentatív felmérés készítése merült fel, amelyet teljesen anonim módon végeznének, a szaktárcához mgé a felmérésben részt vevő iskolák neve sem jutna el, ezzel azonban a konkrét, intézményre szabott segítség lehetősége is elveszne. A harmadik, egyben legösszetetteb módszer, hogy egy kérdőívvel az ország összes alap- és középiskoláját felmérnék.

A Denník N által megkérdezett szakemberek szerint a fentiek kombinációja lenne az ideális megoldás. Minőségi és mennyiségi vizsgálatokra is szükség van, mondják egyöntetűen, felhívva a figyelmet arra a nem elhagyagolandó szempontra is, hogy a szülők megkérdezése szintén nagy mértékben hozzájárulna a megfelelő szakpolitikai döntések meghozatalához.