Tantermet neveztek el a Magyar Örökség Díjas Oláh családról a „Selyében” – KÉPEKKEL
Bensőséges hangulatú ünnepségre került sor szeptember 22-én a komáromi Selye János Gimnázium III.B tantermében, amely három, immár mennyei katedrán oktató – nevelő, kiváló tanáregyéniség és nagyszerű EMBER: Oláh Imre és neje, Oláhné Domonkos Ilona, valamint Imre öccse, Oláh György, azaz a Magyar Örökség Díjas Oláh család nevét viseli. Hármójukat a rokoni szálakon kívül a nagyfokú hivatás- és magyarságtudat, emberség, valamint a szenvedélyes munkavégzés és a diákjaik iránt érzett felelősségtudat, szeretet is összekötötte. Az örvendetes tény, hogy végre a róluk elnevezett tanterem is hozzájárul az emlékük éltetéséhez, a neves alma materen és az Oláh család még élő tagjain kívül több egykori tanítványuknak, elsősorban Angyal Gábornak és nejének, Adrikának köszönhető.
Icuka néni az egyik kedvenc gimnáziumi tanárom volt, s diákként a különféle matekversenyek kapcsán, újságíróként pedig a sokrétű közéleti munkálkodása közepette, belvárosi otthonukban többször vendégeskedhettem, kortyolgatva sajátkészítésű mézzel és múltidéző történetekkel édesített teájukat. Bár „Gyuri bátyánk” a Komáromi Ipari Középiskolában tanított, a tehetséggondozás és nemzettudaterősítés terén végzett tevékenysége során gyakran találkoztak az útjaink.
A több hazai és magyarországi díjjal kitüntetett Oláh család legmagasabb szintű kitüntetésének az anyaországban 2013-ban megkapott (részben posztumusz) Magyar Örökség Díj számít, melyet a matematika-tanításában elért eredményeikért és azért kaptak, meg e tantárgy segítségével összekapcsolták a Kárpát-medencei magyar tanárokat és diákokat. Oláhné Domonkos Ilona (1936–2021), Oláh Imre (1931-2012) és Oláh György (1940-2012) attól talán már csak annak örült volna jobban, hogy az áldozatos oktató-nevelőmunkájuk során elvetett magokból időközben helytálló felvidéki magyarok, tehetséges szakemberek sarjadtak. Hálás utódok, akik az Oláh család tantermének létét is szívügyüknek tartották.
A kedd délutáni ünnepi szalagátvágás előtt Spátay Adriana gimnáziumi magyartanár üdvözölte az Oláh család földszinti tantermet zsúfolásig megtöltötött rokonait, egykori kollégáit, tanítványait, barátait és további tisztelőit. Hangsúlyozta: mivel Icuka néni 1936. szeptember 22-én született, ezért a tanterem-névadó napja éppen egybeesett a meg nem élt 90. születésnapjával, amit a legjelentősebb díjaik alatt illatozó, fehér rózsák is jeleztek.
Majd Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója, valamint az Oláh házaspár által végzett közéleti tevékenység és az általuk megkapott, de valójában mindhármójuk által kiérdemelt Pro Urbe-díj miatt Keszegh Béla polgármester is szeretettel emlékezett rájuk, leszögezve: „lélekben mindig itt lesznek velünk”.
A gimnazistaként sem a matektudásáról, sokkal inkább a zenei tehetségéről ismert ifj. Bertók Tibor hegedűművész hálásan emlékezett vissza a mintegy pótanyukájának tartott tanárnőjére, akinél a diákok ilyen-olyan művészi vénájának megcsillogtatása akár a matekjegyen is javíthatott. Az iránta megnyilvánuló bizalomért és segítségért neki a gitározó édesapjával együtt egy felettébb nehéz Paganini-mű eljátszásával mondtak köszönetet. Végül Ördög Zsófia, a XIX. Kaszás Attila Versmondó Fesztivál fődíjasa Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című versével zárta a kultúrműsort.
A jelenlevők az ünnepi szalagátvágást követő fogadás előtt érdeklődve szemlélték az Oláh családról készített fotós-szöveges összeállítást, melyre a sokrétű munkásságuknak csak töredéke fért fel. Minderről további részleteket majd a Magyar7 hetilap szeptember 30-i számában olvashatnak. Az immár két évtizedes hagyomány, azaz a „selyés” tantermek jeles volt gimnáziumi tanárokról való elnevezése pedig remélhetőleg folytatódik...
