Szlovákul máshogyan?
A korábban születettek talán emlékeznek még azokra a szlovák tankönyvekre, amikből régen tanultak az elsősök. Csak képek voltak a könyvben, szöveg egyáltalán. Ahhoz tanultunk meg rövidke mondatokat, miközben mutogattuk, amiről éppen beszéltünk. A világ persze az elmúlt több mint negyven évben sokat változott, mint ahogy a szlovák nyelv oktatása is. Sok-sok évtized után végre eljutottunk oda, hogy idegen nyelvként lehet oktatni iskoláinkban az állam nyelvét. Talán valami új kezdődhet...
Habár a pedagógusok jó része eddig sem várt a felsőbb utasításra, hanem a kor követelményeinek megfelelően próbálták az oktatás súlyát a kommunikáció felé vinni.
Azt sem szabad elfeledni, más módon tanul szlovákul egy vegyes környezetben élő gyermek, mint egy magyarok lakta apró falu kisdiákja, aki talán csak első osztályban találkozik ezzel a számára idegen nyelvvel. A legnagyobb feladat a szlovák nyelv megszerettetése. Ha az sikerül, a nyelv tanulása már menni fog, mint a karikacsapás.
A hegyétei 1-4. osztályos kisiskola régóta arról ismert, hogy ott a pedagógusok sok új és hatékony módszert kipróbálnak és ha beválnak, bevezetik az oktatásba, nem riadnak vissza a kihívásoktól.
A módszertani kézikönyvekben is az szerepel, hogy az egyes tankönyvek főleg motivációk, s attól függően lehet alkalmazni ezeket, például a versikéket megtanulni, hogy az osztálynak mennyire jönnek be. Nem a könyvet tanítjuk, hanem a könyvet csak felhasználjuk a tanítás során. Persze kényelmesebb lenne, ha csak azt osztanánk be negyvenkét hétre, amit egy-egy tankönyvben találunk” – tudjuk meg Varga Róbert igazgatótól, aki szerint a kreativitást nem szabad kihagyni az oktatásból.
Módszertani könyvek, segédeszközök vannak már bőséggel, ezek beszerzése azonban sokszor anyagi problémákba ütközik.
A tankönyveket manapság már versenyeztetni kell és közülük a legolcsóbbakat lehet megrendelni. De mi van, ha valamelyik másik könyv jobb, mint az, ami a legolcsóbb? A tankönyv-beszerzés nem kis feladat egyetlen iskola számára sem. Egy kisiskola esetében pedig duplán.
„A szlovák könyvek közül a minisztérium listáján rajta van az Ypsilon és a Skabela-könyv, de a Szlovákul játékosan már nincs. Vagyis, az az iskola, amelyik úgy dönt, hogy ezt a tankönyvet szeretné használni, azoknak ezt a könyvet meg kell venniük. Ezt aztán vagy a szülői szövetség, vagy a fenntartó, a község fizeti ki, esetleg a szülő.
– avat bele a tankönyvbeszerzés rejtelmeibe az iskolaigazgató.
Hozzáteszi azt is, igencsak szűkös a választási lehetőség a magyar iskolák számára abból, amit a minisztérium ajánl. Általában egy-két kiadó könyve jöhet számításba. Ha tehát magyarországi tankönyvet kívánnak bevetni az oktatás során, akkor azt vagy a falu, vagy a szülői szövetség, végső esetben a szülő fizeti ki.
Már a képzésének a címe, Mást akarok is sokat sejtető. Azóta ezt a módszert is alkalmazzuk, habár mindig kihangsúlyozom, nem vagyunk Montessori-iskola, de ennek az elemeit is felhasználjuk, mint ahogy a többi alternatív módszer elemeit is” – teszi hozzá Varga Róbert.
A szlovák nyelv oktatására visszatérve megjegyzi, a nyelvtanra és helyesírásra a nagyobb hangsúlyt harmadikban és negyedikben fektetik, addig abszolút előnyt élvez a kommunikáció.
Hiányolja a konstruktívabb együttműködést az egyes iskolák között. Jó lenne tudni, milyenek az elvárásaik mondjuk egy ötödik osztályba lévő gyermektől. Hozzáteszi azt is, habár a leköszönt miniszter, Branislav Gröhling megígérte az adminisztrációs terhek csökkentését, ki sem látszanak a papírmunkából.
