Sok a négy gimnázium? Most már késő kapkodni? Fel kéne mérni az igényeket? A magyar pártok mondták el véleményüket a lévai magyar gimnázium ügyéről
Amint azt olvasóink többször olvashatták portálunkon, a lévai magyar református gimnázium végveszélybe került, s a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, hogy a szeptemberben induló tanévben már csak a negyedikesek tanulnak majd a falai között; új első osztály nem indul, a II-III. évfolyam tanulóit pedig más iskolákba irányítják át.
A gimnázium fenntartója, a helyi református egyházközség már többször jelezte, nem bírja az egyre növekvő anyagi terheket, amelyek elsődleges oka a jelentkezők folyamatosan csökkenő száma, s így az állami hozzájárulás apadása.
Bár több társadalmi és külföldi támogatás érkezett az elmúlt években, aminek köszönhetően már 19. éve létezik a szlovák-magyar nyelvhatáron működő középiskola, a helyzet mára szinte tarthatatlanná vált. A megoldás elvi és gyakorlati módjairól kérdeztük ezúttal a magyar közösség nevében fellépő pártokat.
A Magyar Közösség Pártja olyannyira fontosnak tartja az anyanyelvi oktatás és ezen belül a lévai magyar gimnázium ügyét, hogy az alig tíz napja megtartott Kongresszusán külön határozatot fogadott el ebben a témában, amely határozottan leszögezi azt az elvi álláspontot, hogy minden szóba jöhető módon támogatni kell a lévai magyar református gimnázium ügyét. Ezen elvi álláspont konkrét javaslatokba való transzformálását a július 29-edikétől felálló szakmai bizottságok oktatási részének lesz a feladata, amelyről haladéktalanul tájékoztatjuk választóinkat is.
Az iskola megszüntetéséről vagy megtartásáról csak a fenntartó dönthet. Számunkra minden iskola fontos. Ugyanolyan fontosnak tartjuk azt is, hogy ne csak állami, hanem egyházi és magánintézmények is színesítsék iskolahálózatunkat.
Ami a Léván kialakult helyzetet illeti, mindenképp kellene egy igényfelmérés, amiből pontosabb képet kapnánk arról, mennyi diák várható középtávon, hiszen a diákok várható vagy feltételezhető száma egy-egy középiskola esetén már ismert. A fenntartónak ennek alapján kellene felelős döntést hoznia. Több megoldási lehetőség is lehet. Új tanulmányi szakok bevezetését vagy profilmódosítást is el tudok képzelni, annak alapján, mi az, ami abban a régióban hiányzik. Az sem mellékes, hogy abban a régióban a jövőben is lehetnek problémák, hiszen egymáshoz közel négy gimnázium működik. Egy-egy Léván és Zselízen, kettő pedig Ipolyságon. Olyan megoldás kell, ami az egész térségnek jó.
Most Léva, de ki lesz a következő? A lévai gimnázium esete nem vonatkoztatható el a honi magyar középiskolai rendszer állapotától. Az elmúlt években több középiskola is hasonló sorsra jutott (Tornalja, Nagymegyer), ha nem találunk rendszerszintű megoldásokat, akkor a sor folytatódni fog, elsősorban a végvárak iskoláival. Léván sajnos már hosszú évek óta csak kivételekkel sikerült osztályokat nyitni, az elsőrendű kérdés így nem is az, hogy lehet-e kellő anyagi fedezetet szerezni a megmaradáshoz – lehet –, hanem hogy hosszú távon hogyan garantálható a kellő tanulói létszám. Egy ilyen végvárban, mint Léva, fontos, hogy működjenek magyar intézmények, a mostani mentési akciót viszont egy stratégiai tervezésnek kell követnie. Merthogy ez hiányzott az elmúlt egy-két évtizedben. Nem elég a status quót kérni vagy akkor kapkodni, amikor már ömlik a víz a fedélzetre, átfogó tervezésre van szükség a magyar oktatásügyben. Csak tervekkel a kezünkben tudjuk kihasználni a kormányzati pozíció adta lehetőséget vagy a Magyarországról érkező fejlesztési forrásokat. Ez a politikai és a szakma előtt álló legfőbb kihívás.
Az Új Egység mozgalom ellenez mindenfajta olyan lépést, amely a Szlovákiában élő nemzeti közösségek beolvadásához vezet. Az oktatás minden közösség számára létkérdés. A mi esetünkben halmozottan igaz ez olyan településeken, ahol a magyarság visszaszorulóban van. Éppen ezért támogatunk minden olyan lépést, amely iskoláink megmentéséről szól. Ilyennek tartjuk azt az alulról indult kezdeményezést is, amelyet az iskola volt diákjai indítottak. Iskoláink megmentésének érdekében viszont egy komplex megoldást kellene találni, amely garantálja a kisebbségi iskolarendszer megmaradását, emellett pedig vonzóbbá kellene tennünk iskoláinkat, hogy azok végre ellensúlyozni tudják azt a tévhitet, miszerint a gyermek érdeke az, ha szlovák iskolába jár. Éppen ezért nem elég, ha lényeges változtatások nélkül pénzt „ölünk” az intézményeinkbe, mert ha elfogy a gyerek, nem lesz ki számára fenntartani az iskolát.
Az MKDSZ oktatásügyi programjában a szórványterületeken és a vegyesen lakott régiókban az iskolaközpontok kiépítését szorgalmazza, amely szerintünk ez időben egyedüli módja a magyar nyelvű oktatás megmaradásának.
A lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium esete is intő példája a fentieknek. Meg kell jegyezni, hogy a régióban, vagyis a Lévai járásban négy magyar gimnázium is működik, ami az ott élő magyarság számát tekintve talán túl sok. A lévai gimnázium további léte elsősorban nem pénz, hanem gyermeklétszám kérdése, hiszen pénz több forrásból is érkezett már eddig is, a magánszemélyek támogatása csak elenyésző lehet ezekhez képest. Bízzunk benne, hogy a gimnáziumot fenntartó és támogató református egyház, az állami költségvetésből származó emelt összegű fejkvótát kezelő, a középfokú oktatásért felelős megye, a lévai régióból származó megyei alelnök, illetve a gimnáziumnak a magyar államtól rendszeres pályázati támogatásokat nyerő vezetése, oktatásügyi szakpolitikus igazgatója megtalálja a megnyugtató megoldást a helyzetre. A megoldás az ő kezükben van, nekik kell eldönteni, hogy a támogatások miként hasznosulnak a legjobban. De hiába a támogatás, ha nincs kit tanítani, és ez a magánszemélyek felelőssége. A Czeglédi Péter Református Gimnáziumba idén csupán három diákot írattak be. Ez a szlovákiai magyarok felelőssége. Az egyéni döntés közösségre gyakorolt hatása.
