Nem így képzeltük el
Több mint száz szépkorú iparista gyűlt össze augusztus végén Kassán, a Thália Színház nagytermében, hogy megünnepeljék az érettségi vizsgáik ötvenedik, illetve hatvanadik évfordulóját, és átvegyék az arany- és gyémántokleveleket.
Az első hasonló ünnepség még 1992-ben volt, és azóta ez a rendezvény iparista hagyománnyá, a szépkorú öregdiákok legbensőségesebb ünnepévé vált. A diplomaosztást minden évben a nappali tagozatos diákok ünnepi műsora tette felejthetetlenné. Az ünnepség hivatalos része után az igazgató általában egy pohár pezsgővel köszöntötte a hetvenedik és nyolcvanadik életévüket taposó öregdiákokat.
2020-ban az iskola igazgatója a koronavírus-járványra hivatkozva mondta le a rendezvényt. Majd egy Facebook-bejegyzésben lemondta a 2021-es diplomaosztást is.
– írta az iskolaigazgató, Matej Éva.
Mindenesetre, megható ez az aggódás, habár én egyéb okokra gondolok. És nem csupán én! Egy 1975-ben érettségizett iparista (K.L.), ugyancsak a Facebookon azt írja, hogy „aki nem volt iparista, soha nem fog kötődni az ipari szellemiségéhez, múltjához. Az iskola jelene és jövője számára nem más, csak egy munkahely“.
Az igazgató döntése ellenére volt ünnepség, és volt diplomaosztás.
Az egykori diákok összeadták a pénzt, és kibérelték a Thália Színház nagytermét. A járványügyi előírásokat betartva saját maguk szervezték meg a rendezvényt.
Igaz, hogy hiányzott a diákok ünnepi műsora, és a pezsgős köszöntő is elmaradt, de az iskola egykori igazgatói jelen voltak. Bárány János, Pulen Lajos és jómagam köszöntöttük az érettségi találkozók résztvevőit, és ünnepélyes keretek között kiosztottuk a diplomákat.
Az osztályfőnöki órákat a város különböző éttermeiben, az ünnepi vacsorák helyszínein tartották meg az egyes osztályok.
Egykori iparistaként és az iskola nyugalmazott igazgatójaként is sajnálom, és elszomorítónak tartom, hogy a jelenlegi vezetés elzárkózott ettől a harmincéves hagyományra visszatekintő rendezvénytől, megsértve ezzel több száz szépkorú iparistát.
Az ünnepséggel kapcsolatos hercehurca az öregdiákokban csak megerősítette azt a tudatot, hogy „ez az iskola már nem az az ipari, amit a szívükben hordanak“.
Mert lehet, hogy – az igazgató szavai szerint – a legmodernebb eszközökkel oktatnak, de „az iskolát nem az eszközök, és nem a néma falak, hanem az intézmény szellemisége, és tanárainak, vezetőinek hozzáállása alapozza meg jó hírében“!
A szerző gyémántdiplomás öregdiák, az ipariskola egykori igazgatója
Megjelent a Magyar7 2021/36. számában.
