2020. augusztus 31., 09:25

Nagy Árpád iskolaigazgató: A minisztérium egyik-másik ajánlását nehéz lesz betartani

Nagy Árpád a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskola igazgatójaként mintegy 730 gyermekért felel. Az ország egyik legnagyobb magyar alapiskolájában számos olyan problémával kell szembenéznie, amelyekre az oktatási tárca koronavírussal kapcsolatban megfogalmazott ajánlásai nem, vagy csak alig nyújtanak megoldást. Interjú digitális oktatásról, pedagógiai kihívásokról, iskolai büféről és a tízóraitól uzsonnáig tartó ebédszünetről.

nagy árpád
Nagy Árpád hetedik éve iskolaigazgató az ország egyik legnagyobb magyar alapiskolájában, Dunaszerdahelyen.
Fotó: Pomichal Krisztián

Hányadik tanévnyitóját várja most igazgató úr?

Húha, mindjárt az elején egy ilyen nehéz kérdés. (nevet) Pályakezdőként három évet tanítottam Ekecsen, ’92 -től ’95 ig, aztán öt évet itt a Szabó Gyulában, majd tizenegy-tizenkét évet lehúztam igazgatóhelyettesként, most pedig ez a hetedik évem igazgatóként. Tehát a kérdésére válaszolva, ez a huszonnyolcadik.

Felesleges megkérdeznem, volt-e ennél rendhagyóbb.

Biztosan nem, de a tavalyinál furább tanévünk sem volt soha.

Akkor beszéljünk először erről! Mik az elmúlt hónapok tapasztalatai?

Nehéz és hosszú lenne erre válaszolnom, lényeg, hogy túl vagyunk rajta. Sok volt a bizonytalanság. Csak egy példa. Emlékszem, amikor az utolsó hónapban az alsó tagozatosoknak lehetővé tették az iskolába járást, napokig hívogattuk az illetékeseket, mi legyen az iskolai büfével. Be kell-e zárnia vagy sem? Sehol nem tudtak egyértelmű választ adni, inkább zárjunk be, mondták, én meg kértem erről valami hivatalos iratot. Persze nem volt. Ez elsőre nem tűnik nagy dolognak, de az utóbbi években egyre több szülő nem csomagol a gyereknek tízórait, hanem pénzt ad neki. Ezeknek a gyerekeknek is enniük kell. A büfésünk aztán saját kérésére inkább bezárt, nehogy baj legyen.

Ez a bizonytalanság egyébként általános jelenség volt, félek, ebben az iskolaévben is az lesz.

Mi a helyzet a távoktatással?

A távoktatás újdonság volt mindenkinek, az egyiknek jobban ment, a másiknak kevésbé, de a lényeg, sikeresen megbirkóztunk vele. Minden rosszban van valami jó. Ebben is volt. Azok a kollégák, akik eddig, mondjuk úgy, kevésbé voltak jóban a számítógéppel meg az internettel, most beletanulhattak. Erre már tudunk építeni, éppen csütörtökön tartottunk egy továbbképzést a témában. Reméljük még egyszer nem fordul elő, ami tavasszal, de az ördög nem alszik, mi is inkább felkészülünk. A szülőkkel is inkább az online kommunikációt helyezzük előtérbe. A minisztériumi ajánlás szerint nem is tartjuk meg az év elején szokásos szülőiket. Az elsőseink szüleinek igen, azt nem lehet kikerülni, de az idősebb diákok szüleit amíg nem muszáj, nem hívjuk be. Megvannak a megfelelő eszközeink a virtuális kapcsolattartásra.

A diákok miként viselték ezt a virtuális kapcsolattartást? Milyen visszajelzések jöttek a tanároktól?

Otthon minden gyereknek más-más feltételek biztosítottak, ez tény. Most sokkal több múlott a szülőkön, mint máskor. Nézze, tudtuk előre, hogy aki az iskolában szorgalmasan tanul, az fog otthon is – bár voltak kivételek. Az a gyerek pedig, aki a megszokott körülmények között sem tanul, a távoktatás során még kevésbé fog. Ezzel a pedagógus alig-alig tud kezdeni valamit.

Ezek mögött a gyerekek mögött állnak a szülők, ha eddig nem törődtek azzal, hogy üljön le tanulni, az online oktatás alatt sem fognak. Ez ilyen egyszerű.

Térjünk át akkor a tanévkezdésre. Mi a helyzet az évnyitókkal? Lesz ünnepi műsor? Igazgatói beszéd, Váci Mihály- vagy Zelk Zoltán-versek?

Idén ezek elmaradnak, rövidített programot tartunk. (nevet) A minisztérium kiadott egy tizenegy oldalas dokumentumot, A nevelés és oktatás szervezése és feltételei az alapiskolákban a 2020/21-es tanévben. Ha jól tudom ez magyarul is elérhető, de mi lefordítottuk magunknak és kivonatoltuk a szülőknek. Ez elsősorban ajánlásokat tartalmaz arra, miként kerüljük el a vírus terjedését. Ezen ajánlások között van, amit be tudunk tartani, de vannak olyanok is, amelyek betartása nem lesz egyszerű. Az egyik ilyen ajánlás, hogy ne legyen tanévnyitó ünnepség. Ezt minden további nélkül meg tudjuk oldani. Az elsősöket és az ötödikeseket röviden köszöntjük ugyan az udvaron, de a többi diákot egyből az osztályterembe irányítjuk. Az előző iskolaév végéhez hasonlóan a szülők csak a bejáratig kísérhetik majd a tanulókat. Az elsős gyerekek egyik szülője az első két hétben bekísérheti a tanulót, mert a tanítónénik máskülönben nem bírnának a szüleik után síró csemetékkel. Persze ebben is van valami jó, a kicsik hamarabb önállósodnak.

Minisztériumi ajánlás a testhőmérséklet reggeli mérése és a kézfertőtlenítés is.

A reggeli érkezést megkönnyítendő az iskola mindkét bejáratát megnyitjuk. Belépéskor kötelező lesz a kézfertőtlenítés, a testhőmérséklet mérése egyelőre nem. Számomra kissé logikátlan rendelkezés az, hogy a felső tagozatosoknál kötelezővé tették a maszkviselést az órákon is, - megjegyzem, a szeptember első felében még mindig túlságosan is meleg osztálytermekben ez különösen nagy „öröm” lesz, az alsósoknak viszont nem kell maszkot viselni az osztályban. Az iskola közösségi tereiben, a folyosókon viszont már mindenkinek kell hordania a maszkot, elsőtől kilencedikig. Legalábbis az első két hétben. Értem, hogy a tornatermek legalább egy hónapig zárva maradnak, vagy azt, hogy a diákok lehetőleg szünetben is minimalizálják az épületen belüli mozgást.

Ez a maszkos dolog viszont elég logikátlan, ahogy az is, hogy azt javasolták, tartsuk meg a különböző évfolyamoknak eltolva a tanévnyitót szeptember 2-án. Oké, de kérdem én, harmadikán meg már jöhet mindenki egyszerre iskolába? Számít, ha esetleg egy fél órával megtoldjuk az iskolába érkezés idejét?
szabó gyula
Fotó:  A szerző felvétele

Tehát a minisztérium szándéka világos, minimalizálni kell a gyermekek találkozását, a csoportok, osztályok keveredését! Ebédidőben vagy a napközis csoportoknál ezt meg lehet egyáltalán oldani?

Igen. Tizenhárom alsós osztályunk van, viszont csak tizenegy napközis csoport, szóval nem lesz könnyű! Az étkeztetésnél még nehezebb a dolgunk.

Nagyjából 730-740 diákunk van, ez a tanévkezdés előtti utolsó pillanatokig változik. Ebédre jár közülük 550-600 gyermek. Ha a szaktárca összes ajánlását betartanánk, tízórai idején kezdődhetne az ebédeltetés aztán tartana uzsonnáig. Egyszerűen erre túl sok a gyerek.

Ráadásul az iskolakonyha már nem is hozzánk tartozik, két másik iskolának és a nyugdíjasoknak is főznek, napi ezerkétszáz ebédet, ennek egy részét becsomagolják, elviszik. Lehetetlen küldetés időben, az ajánlásokat betartva meg is ebédeltetni a gyerekeket úgy, hogy egyszerre ne legyenek sokan az étteremben. Év elején mindig aggódva figyeljük a kollégákkal, ahogy az elsősök viszik az ebédjüket ezeken a számukra hatalmasnak tűnő tálcákon, eltelik pár hét mire megszokják. Van 66 elsősünk, képzelje el, milyen állapotok lesznek az ebédlőben, amikor ők vannak soron.

Akkor minden megy tovább a régiben?

Természetesen nem. Biztosan tovább fog tartani az ebédeltetés a megszokottnál. Kicsit átrendeztük az ebédlőt is, összetoltuk az asztalokat, egy osztály egy hosszú asztalhoz ül majd. Tavaly év végén, amikor csak az alsó tagozatosok jártak iskolába, akkor is így csináltuk. Igaz akkor nem egész kétszázan voltak, most háromszor annyian lesznek. Azt gondolom, a nagy iskolákban mindenhol gond lesz az étkeztetéssel, de majd igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten kezelni a helyzetet. Két hét múlva okosabbak leszünk!

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.