Mesék, mozgás és őszinte beszéd – pedagógiai napok Galántán
Két napon át a pedagógusoké volt a főszerep a galántai Pázmány Péter Alapítvány székházában. Komoly változások, reform, idővel talán átszervezés is vár az iskolákra. Pedagógusaink túlterheltek, bizonytalan jövő vár rájuk, a gyermekkel az iskolában mégis játszani, mesélni, mozogni kell. Jó az, ha ebben az időszakban egymáshoz is tudnak kapcsolódni tanáraink. Mesék, mozgásos gyakorlatok, közös játékok és elmélyült beszélgetések váltották egymást a harmadik Galántai Pedagógiai Napokon.
Az idei Galántai Pedagógiai Napok központi gondolata: „Mesével nevelünk, mozgással fejlesztünk, szavakkal kapcsolódunk”. Míg az óvónők és az alsó tagozatos pedagógusok inkább a mese, a játék és a fejlesztő mozgás, addig az idősebb diákok tanárai az erőszakmentes kommunikáció kérdésével foglalkoztak Lánczos Andrea mentorral.
Az erőszakmentes kommunikáció szemléletét nagyon-nagyon hosszú időbe telik megérteni, és a nagyvilág sem efelé tendál, viszont meg kell találni az arany középutat. Senkinek nem feladata mindenkivel kapcsolódni, de az fontos, hogy ha a másik tettei vagy reakciói megérintenek bennünket – triggerelnek –, akkor először magunk felé forduljunk empátiával, és csak utána a másik felé – magyarázta tömören Lánczos Andrea.
A március 5-én és 6-án megtartott III. Galántai Pedagógiai Napokon a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Galánta–Vágsellyei Területi Választmánya szervezésében mintegy hatvan pedagógus vett részt a régió óvodáiból és iskoláiból.
– magyarázza a szakmai nap első előadása és workshopja után Veronika, aki óvoda-pedagógusként dolgozik.
Narancsík Szilvia, a területi választmány elnöke elmondta, a pedagógusok különösen azokat a képzéseket kedvelik, amelyek nem pusztán elméleti előadások sorozatai, hanem személyes élményt és gyakorlati tapasztalatot is adnak. A résztvevők számára fontos, hogy kipróbálható, a mindennapi foglalkozásokba beépíthető módszerekkel gazdagodva térjenek haza.
A program első napján Dobay Beáta egyetemi docens vezetésével az egészségfejlesztő gyakorlatok és a testnevelési foglalkozások tanulásra gyakorolt hatásáról volt szó. A délutáni programban J. Kovács Judit drámapedagógus a népmesék és a dramatikus játékok világát mutatta be a résztvevőknek. A Kerekítő módszerre épülő foglalkozás azt szemléltette, miként lehet a népi mondókák, a bábjáték és az élménypedagógia segítségével támogatni a kisgyermekek érzelmi, művészeti és nyelvi fejlődését.
A szakmai képzések kapcsán felmerül a kérdés, hogy az utóbbi években megsokszorozódott továbbképzések valóban hoznak-e kézzelfogható változást az iskolák életében. Többen is megerősítették, hogy a változás tapasztalható, de annak üteme nagyon lassú. Az iskolarendszer egy hatalmas, nehezen mozduló kolosszus, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. Az igazgatók és a pedagógusok ezért inkább apró lépésekben próbálnak haladni, olyan változtatásokat bevezetve, amelyek még elfogadhatóak a közösség számára, de már a fejlődés irányába mutatnak.
A beszélgetés során szó esett az oktatásügy jövőjéről és a magyar tannyelvű kisiskolák helyzetéről is.
– mondta Narancsík Szilvia, aki a nagymácsédi magyar alapiskola igazgatójaként, oktatásügyi szakemberként úgy látja, különösen 2031 körül köszönt be a kritikus időszak, amikor az iskolák finanszírozásában megszűnnek a jelenlegi kedvezmények, és a kis létszámú intézmények még nehezebb helyzetbe kerülhetnek.
– mondta. A megoldás szerinte elsősorban az együttműködés lehet. Az egyik lehetséges út az óvodák és iskolák szorosabb összekapcsolása, hiszen óvoda szinte minden településen működik, és így már a legkisebb korban lehet erősíteni a kötődést a magyar nyelvű oktatáshoz. Emellett pénzügyi és szervezési szempontból is előnyös lehet az intézmények összevonása. Egyes esetekben más települések iskoláival, vagy akár szlovák tannyelvű intézményekkel való együttműködés is szóba kerülhet, bár ennek komoly kockázatai vannak.
"A nagy iskoláknak nyitniuk kell a kisebbek felé, mert ha mindenki csak a saját intézményét védi, akkor az egész rendszer sérülhet. Nagyon fontos, hogy a nagyok próbáljanak lehajolni a kisebbekhez, mert a kis létszámú iskolák egyedül nem tudják megoldani a helyzetüket. Ha mindenki csak azt nézi, hogy nála még minden rendben van, akkor idővel az egész rendszer veszélybe kerül. Narancsík Szilvia elárulta, a háttérben a SZMPSZ, a Comenius Intézet és az igazgatók is rendkívül komoly szakmai munkát folytatnak. Pozitív lépésnek tartja, hogy már a Magyar Szövetség pártnak is van jól képzett oktatási szakembere, Tamás Erzsébet személyében, akit az SZMPSZ „adott”. A felvidéki magyar pedagógustársadalom hangját már hallják a legfelsőbb szinteken is, de roppant nagy szükség lenne a magyar közösség parlamenti képviseletére.
Megjelent a MAGYAR7 11. számában.
