Megint jönnek, ötletelnek
A koronavírus-járvány teljes mértékben felborította az oktatást. Kiderült, hogy a távoktatás nem világmegváltás, s a diákok és a tanítók többsége már alig várta az iskolák június 1-jei újbóli megnyitását. Branislav Gröhling oktatási miniszter május végén azt is meglebegtette, hogy fontolóra veszik az alapiskolák 9. osztályának a megszüntetését.
Semmi új a nap alatt, gondolhatjuk, hiszen volt néhány évtized a 20. század végén, amikor csak nyolc évig jártak a gyerekek alapiskolába. S akadt néhány olyan, nyáron vagy ősszel született diák, aki 17 évesen már érettségi bizonyítvány boldog tulajdonosa lehetett. A kilencedik osztály szükségéről sokféle véleményt hallani. Az egyik legelterjedtebb, hogy tulajdonképpen a felső tagozatos tananyag ismétlése folyik az órákon és a felkészülés a monitorra, vagyis a Tesztelés9-re.
A kilencedik osztály megszüntetése azzal is járna, hogy a felső tagozatok eddig ötéves tananyagát négybe kellene besűríteni vagy redukálni. Nagy kérdés az is, hogy egy alig 14 éves kamasz képes-e eldönteni, milyen pályát válasszon. Arról nem is szólva, hogy ez az ún. élettani lustaság időszaka, amikor a félig gyerek, félig felnőtt emberpalánta leginkább saját magával van elfoglalva. Szétszórt, és nehezebb magát rávennie a tanulásra, gyakran rosszabbul teljesít, miközben éppen ilyenkor lenne a tesztelés és a felvételi vizsga is. A megfontolt pályaválasztást Gröhling szerint segíthetné, ha már az 5. vagy a 6. évfolyamtól társadalomtudományi, nyelvi vagy természettudományi irányba terelnék a diákokat.
Az is tény, hogy a mai fiatalok jóval tovább maradnak az iskolapadban, és később kerülnek ki a munkaerőpiacra, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Az államnak pedig az az érdeke, hogy minél több friss munkaerőhöz jusson évente, főleg ha dübörög a gazdaság.
– Nincs tudomásunk arról, hogy ez eldöntött tény lenne, véleményünk szerint csak foglalkoznak a gondolattal.
A bilingvális gimnáziumok száma alacsony, többségük magángimnázium. Nem sok értelmét látom, hogy emiatt megszüntessék a 9. osztályt – állítja Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, aki szerint ez a változás elbocsátásokat vonna maga után, hiszen tanerőfelesleg keletkezne az alapiskolákban. Ráadásul teljesen át kellene dolgozni a tanterveket a felső tagozaton. Ugyanakkor a 9. évfolyam mint a legidősebb korosztály, nevelési szempontból hiányozna az alapiskolákból.
Strédl Terézia pszichológus az 1–5. és a 6–9. évfolyamra osztott alapiskola híve. A 6 éves gyerek nálunk ugyan iskolaköteles, de nem biztos, hogy meg is érett az iskolára.
– Minden az iskolaérettségen múlik. Ha éretlenül lép be a kisgyermek az első osztályba, nála sokat jelent a 9. évfolyam. Az első pályaválasztásnál pedig sokszor a szülő dönt, nem a gyermek. Ha rajtam múlna, minden gyermeket 7 évesen iskoláznék be, és megtartanám a 9. osztályt.
Voltak már időszakok, amikor csak nyolcosztályosak voltak az alapiskoláink, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a kilencedik osztály egyfajta érettséget biztosított.
Megemlíti még, hogy a serdülőkor rányomhatja a bélyegét az iskolai teljesítményre is, arról nem is szólva, hogy ha távolabbi, bentlakásos középiskolába kerül a gyermek, jobb, ha érettebb, mert könnyebben tud önállósodni.
– Tudjuk, hogy a tananyag aránytalanul nagy mennyiségű. Ha abból nem engedünk, és évet csökkentünk, akkor még nagyobb lesz a gyermekek iskolai terheltsége. A teljesítménykényszer neurotizálja őket. Az sem mindegy, milyen tempóban tanulnak, hiszen a lassúbbak, ha sok a tananyag, könnyen lemaradnak.
Manapság rohamtempóban, három hónap alatt tanulnak meg a gyermekek olvasni, miközben pont ennyi idő kellene az alkalmazkodásra. És akkor még az életre való felkészítést, a kritikai gondolkodást, a problémamegoldást és a használható tudást nem is említettük. Strédl Terézia szerint
lexikális tudás helyett sokkal több gyakorlóóra kellene.
Fibi Sándor nyugalmazott pedagógus, oktatásügyi szakember lapunknak elmondta, hogy ő már sok mindent megélt ebben az országban. 25-30 éve figyelmeztetik az állam vezetését arra, hogy a szlovák oktatásügyben nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene. Az egyes tantárgyakban olyan ismeretanyag van, amit nem kellene alapiskolában tanítani. Ezen a szinten inkább azokra a képességekre, kompetenciákra kell megtanítani a gyermekeket, amelyek okvetlenül kellenek nekik ahhoz, hogy a középiskolában probléma nélkül tudjanak továbbtanulni.
– Évtizedek óta komoly problémák vannak a szövegértéssel, a gondolatok kifejezésével. Hiányzik az alapfogalmak ismerete, de a minisztériumi szakemberek erről tudomást sem akarnak venni. Vagy ha tudomást is vesznek, gyorsan átsiklanak fölötte.
Az Állami Pedagógiai Intézetről lassan már nem is tudjuk, miért van, folytatja Fibi Sándor. A tantervekhez hosszú évek óta nem mernek érdemben hozzányúlni. A pedagógiai kutatóintézet hiánya pedig, amely a módszertan kidolgozását végezhetné, egyre jobban megmutatkozik. Ha állandóan azt szajkózzuk, milyen fontos az oktatás, hogyan történhetett, hogy a járványhelyzet javulása után önkéntes alapon nyithattak ki az iskolák, miközben az oktatás kötelező?
– Minden egyes kormány odabiggyeszti a programjába, hogy az oktatás prioritás, aztán nem történik semmi. A mostani kormány már legalább odáig eljutott, hogy ezt a mondatot kihagyta.
– fejti ki Fibi Sándor.
Szerinte ez a mostani hirtelen jött, kényszer szülte távoktatás is – amikor egyik napról a másikra bezártak az iskolák – megmutatta, mennyire magukra vannak hagyva a pedagógusok. Pár hét elteltével már olyan hangokat is lehetett hallani, hogy talán nincs is szükség rájuk, és az iskolára sem.
Megjelent a Magyar7 2020/24. számában.
