Magyarul álmodni, magyarul tanulni
Anya, ősszel ugye abba az iskolába megyek, ahová Máté, Bence meg Lujzi? Barátok vagyunk, és a barátok összetartanak. Már mindannyian tudjuk az Anyám tyúkját és még sok verset. Szegény Emma mostanában sokszor szomorú. Azt mondja, őt egy másik iskolába akarják beadni. A városban. Ahol senkit se ismer. Nem is magyarul fog tanulni… Mi lenne, ha megpróbálnánk beszélni az anyukájával, hogy a mi iskolánkba írassa? Hogy az összes nagycsoportos együtt maradhasson.
Félig-meddig a képzelet szüleményei a fenti sorok. Arra próbálnak rávilágítani, hogy beíratáskor a kisgyermek nem dönthet. Ez a szülő dolga és felelőssége. Ugyanakkor meg kellene hallgatni néha a kicsinyek véleményét is. Sokszor bölcsebbek a felnőtteknél. Úgy talán elkerülhető lenne egy csomó trauma, amit az okozhat, ha a gyermeket – kiszakítva természetes, biztonságos közegéből – idegen, más nyelvű világba kényszerítik.
Intő példaként mindig eszembe jut egy pszichológus által mesélt történet, akihez már óvodásként járni kezdett egy kisgyermek. Félénk, visszahúzódó, tartózkodó volt, teljesen magyar közegből íratták szlovák óvodába. A terápia során a lelki bajok mellett kiderült az is, hogy a kicsi nem igazán tanult meg szlovákul. Szülei ennek ellenére szlovák iskolába íratták.
A gyermek mentális állapota ettől csak még rosszabb lett. Nem tudott, nem is akart haladni a többiekkel, mert úgy érezte, soha nem érheti őket utol és még ki is nevetik.
Az egyik találkozó során a pszichológus azt tanácsolta a kétségbeesett szülőknek, fontolják meg, nem lenne-e érdemesebb átíratni a magyar iskolába. Azok otthon meghányták-vetették a dolgot, és a változtatás mellett döntöttek. A gyermek valósággal kivirágzott. Kinyílt, újra önfeledt és vidám lett, az iskolai eredményei is egyre jobban alakultak. A szülők nem győztek hálálkodni a jó tanácsért.
Április immár hagyományosan az iskolai beíratások ideje. A felvidéki magyarság megmaradásának szempontjából kulcsfontosságú esemény.
– Minden évben nagy izgalommal figyeljük a beíratott kiselsősök számának alakulását. Tavaly rendkívül sikeres évünk volt. 2006 óta nem volt annyi elsősünk, mint akkor. Összesen 3852 kisgyermeknek választották szülei a magyar alapiskolát.
– mondja Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.
Hozzáteszi, a javuló beíratási eredményekhez nagyban hozzájárul a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program is, melynek köszönhetőn a Felvidéken több száz óvodát korszerűsítettek, modernizáltak és újak is épültek. Nemcsak maguk az épületek kaptak új köntöst, de rengeteg fejlesztőjátékkal, tanszercsomagokkal, segédanyaggal, modern digitális eszközökkel gazdagodtak.
Fekete Irén beszélt arról is, hogy a magyar iskola választását segíti a Rákóczi Szövetség iskolakezdési támogatása, amelyben az első osztályosok részesülnek, valamint az általa a szórványban élőknek biztosított iskolabuszok.
A 100 ezer forint értékű Szülőföldön Magyarul Program oktatási-nevelési támogatása szintén motiváló erővel hat. Az SZMPSZ pedig rengeteg hiánypótló pedagógusképzést biztosít, például logopédiából, gyógypedagógiából, amire nagyon nagy szükség van.
– A szervezetek, az egyes iskolák és óvodák mindent elkövetnek azért, hogy a szülők gyermekeiket magyar iskolába írassák. Rendszeresek a közös rendezvények, a nyílt napok. A Rákóczi Szövetség elnöke, Csáky Csongor a magyar iskola melletti érveléskor mindig elmondja, évente ezer magyar ajkú egyetemi hallgató kerül ki a szlovák egyetemekről. Ezek a fiatalok mind magyarul érettségiztek és megállják helyüket főiskolai tanulmányaik során is.
Egymást érik az iskolába csalogató rendezvények a Felvidék egyik legnagyobb magyar oktatási intézményében, a dunaszerdahelyi Szabó Gyula Alapiskolában, ahol jelenleg 732 gyermek tanul. Március végén játékos kézműves- foglalkozások várták az óvodásokat, április elején nyílt napokat tartottak az 1–5. évfolyamokban, amelyeket április 20-án (szombaton) az ünnepélyes, játszóházzal egybekötött beíratással koronáznak meg.
– Három első osztály nyitását tervezzük, és amennyiben lesz elegendő érdeklődő, a keleti lakótelepen is megnyílik a kihelyezett osztályunk. Osztályonként legfeljebb 22 gyermeket vehetünk fel, de az sem lenne ellenünkre, ha ennél kevesebb gyermek kerülne egy-egy osztályba. Annál is inkább, mert az elsős gyerkőcökkel azért sokkal többet és alaposabban kell foglalkozni, mint a többi évfolyamban. Iskolánknak a városon belül is megvan a vonzáskörzete – Sikabonytól az Észak 1., Észak 2. lakótelepet érintve, egészen a temetőig. Természetesen fogadjuk a város más részéből érkezőket is. Elsőseink nagyjából harmada a környező falvakból jön. Sokszor olyanokból, ahol még van alapiskola, de a szülők Dunaszerdahelyen dolgoznak – tudjuk meg Nagy Árpádtól, az iskola igazgatójától. Természtesen előnyben részesítik azokat, akiknek az idősebb testvére már az iskolájukat látogatja.
Ami a beíratott gyerekek számának alakulását illeti hosszabb távon, nagyjából kiegyenlített, mondhatni stagnál. Az utóbbi években mindössze egy alkalommal fordult elő, hogy helyszűke miatt néhány gyermeket már nem tudtak felvenni.
A diáklétszám alakulása különben mindig az elköszönő kilencedikesek számától függ. Az már most látszik, hogy 92 kilencedikes (négy osztály) ballag el nyáron, de annyi elsős és új ötödikes nem fog érkezni, vagyis szeptembertől némileg csökken a tanulók száma.
Nagy Árpád arra is felhívja a figyelmet, hogy az előző évben halasztást kapó kisgyermeket a következő évben ismét be kell íratni, mert az iskola számára mindig az a mérvadó, hogy az adott iskolaévre hány gyermeket írattak be.
– A jövendő elsősöket tapasztalt, nagy gyakorlattal rendelkező pedagógusok fogják tanítani. Ha megkérdezik, mi az iskolánk erőssége, azt szoktam válaszolni, igyekszünk, képességeikhez mérten, kihozni a gyermekekből a maximumot – teszi hozzá.
Megjelent a Magyar7 hetilap 15. számában.
