Lélektől a katedráig - a drámapedagógia a gyakorlatban
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége a múlt héten Komáromban 34. alkalommal rendezte meg a Jókai Mór Nyári Egyetemet, a hazai magyar pedagógusok egyik legrangosabb szakmai rendezvényét. A Lélektől a katedráig – hagyomány, alkotás, innováció a pedagógiában jelmondat jegyében megtartott akadémián először vállalt csoportvezetői feladatot Várady Kornélia drámapedagógus, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda igazgatója. Foglalkozásain a drámapedagógiát a gyakorlatban hatékonyan alkalmazható művészetpedagógiai módszerként mutatta be.
Várady Kornélia már gyakorló alsó tagozatos pedagógusként, 1994-ben végzett a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanító szakán. 1990–1992 között Csallóközaranyoson, 1992–2002 között pedig az akkor még működő örsújfalui alapiskolában tanított. Azután visszatért a csallóközaranyosi intézménybe, amely közben felvette Kóczán Mór nevét. Két évig igazgató-helyettesként, 2004-től pedig igazgatóként áll az iskola élén.
Az 1990-es évek elején Badin Ádám mesemondó, rendező, bábjátékos az akkoriban Gombaszög környékén lelkészi szolgálatot teljesítő Écsi Gyöngyivel szervezett több mesetábort, amelyekbe gyerekcsoportok érkeztek tanítói kísérettel. Nellike ott találkozott először a drámapedagógia fogalmával. Majd Dunaszerdahelyen, az azóta már elhunyt Huszár László által színjátszócsoportok rendezőinek szervezett képzésen is részt vett. Honti György képzésvezető ajánlotta neki, hogy foglalkozzon drámapedagógiával, amire kisgyermekes anyukaként nem volt ideje.
Édesapja 2001-ben bekövetkezett halála lelkileg nagyon megviselte, amelyből kereste a kiutat. A Tanító című magyarországi szaklapban figyelt fel az Apor Vilmos Katolikus Főiskola négyszemeszteres drámapedagógiai képzésére, amit 2004-ben el is végzett. Az általa vezetett örsújfalui ÉS?! Színház tagjai az ő, illetve akkori rendezőjük, Szabó Csilla ösztönzésére kaptak kedvet a 30 órás alapképzéshez. Nos, Várady Kornélia idén először vállalta, hogy tudását a Jókai Mór Nyári Egyetem egyik csoportvezetőjeként is bemutassa.
A drámapedagógia nevelő-oktató módszer a cselekvésen, játékon, tapasztalatokon keresztül nyújt tudást, s egyaránt hatásos a különböző képességű, előmenetelű tanulók esetében. Nagyon sokat segíthet a koncentrációkészség, az empátia, a szociális készségek, a kritikus gondolkodás és a problémamegoldás, azaz csupa olyan képesség és készség fejlesztésében, amelyek segítségével a lexikális tudás is könnyebben elsajátítható. Sőt, a későbbi élet során is segíthet egyes helyzetek felismerésében és a gondok megoldásában. Nem mellesleg arra is használható, hogy a pedagógus a tanítási órák elején felrázza a gyerekeket, vagy ha lankad a figyelmük, akkor a tananyag átadása közben is beiktathat pár drámapedagógiai gyakorlatot – foglalta össze a drámapedagógia pozitív hatásait Nellike.
A megnyitó ünnepséget és a szentendrei tanulmányi kirándulást leszámítva, két és fél nap volt a foglalkozásokra.
– Két cél vezérelt. Az egyik, hogy a javarészt ifjú csoporttagjaimnak olyan gyakorlatokat és játékokat mutassak be, amelyeket már ősztől bevethetnek a tanórákon. A másik pedig az volt, hogy több kolléga érdeklődését felkeltsem a drámapedagógia iránt, amivel majd a továbbképzésen foglalkozhatnak. Magyarországon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán és a Károli Gáspár Református Egyetemen jelenleg is tartanak ilyen képzéseket. Korábban a Comenius Pedagógiai Intézet akkreditáltatott egy 30 órás drámapedagógiai képzést, amit Szabó Csillával együtt vezettünk, jelenleg azonban hazai lehetőségről nincs tudomásom. Mi szívesen elmegyünk oda, ahová meghívnak minket, de tanúsítványt a képzés elvégzéséről nem tudunk adni.
Ottjártamkor önfeledten játszó közösségbe csöppentem, amely tagjai a képzés előtt keveset tudtak a drámapedagógiáról.
– Mivel azonban nagyon érdekelte őket a módszer, nagyon jó, fesztelen hangulatban teltek a foglalkozásaink, mindenki örömmel kapcsolódott be a játékokba. Például a napindító, empátia-, együttműködés- és koncentrációfejlesztő, aktivizációs játékunk során sétáltunk a térben, s az utasításaim szerint kellett cselekedniük: megállni, elindulni, tapsolni, dobbantani. Több kör után felcseréltem a vezényszavakat, így az „indulj” szóra kellett megállni, a „tapsolj” szóra pedig dobbantani és fordítva. Később az általam mondott színek szerint kellett cselekedniük. Hangerő- és ritmusgyakorlatokat szintén végeztünk, valamint humoros koncentrációs játékokat is játszottunk.
Várady Kornélia olyan módszereket is mutatott, amelyekkel a pedagógusok a tananyagot más szemszögből, szokatlan munkaformával tudják feldolgozni.
– Például a szobros játékok során önmagukból, többen együtt, konkrétumokat ábrázoló fényképet, szobrot „készítettek”, amelynek meg kellett mozdulnia, szólalnia. Hangsúlyoztam, előbb az alapismereteket kell elsajátítani, csak azután alkalmazhatják a tananyagok feldolgozása során. Például a János Vitéz esetében nem az egész tartalmára, hanem arra fókuszálva, hogy a mostoha mit gondolhatott akkor, amikor Iluska halálának okozása miatt elüldözték őt a faluból stb. A nyelvoktatásnál, fogalmazásnál, szókincsfejlesztésnél pedig jól kamatoztatható az a játék, hogy elindítok egy alanyból és állítmányból álló mondatot, amit mindenkinek egy-egy szófajjal kell bővítenie. A drámapedagógia azonban nemcsak a nyelv- és irodalomtanítás során, hanem bármelyik tanítási órán alkalmazható. Amikor az iskolában a többszörösekkel játszunk, akkor a szorzótáblát is gyakorolhatjuk velük, és sorolhatnám a lehetőségeket. Ha jövőre is meghívnak, s az időm és az egészségem engedi, további játékokat is szívesen kipróbálok az érdeklődőkkel.
Megjelent a Magyar7 2026/33. számában.
