Ivan Mikloš: Reformokat nem így kell csinálni
A tárcaközi egyeztetésre bocsátott felsőoktatási törvényt többen is bírálják, a rektorok egyenesen elutasítják, s javaslat visszavonását követelik, mondván a törvényjavaslat több ponton is sérti az egyetemek autonómiáját. Ivan Mikloš, a Dzurinda-kormány volt pénzügyminisztere szerint, aki maga is több – olykor nehezen lenyelhető – reformlépésnek volt az atyja, azt mondja, nem jól fogtuk meg a kapa nyelét: most van egy félkész reformunk, amely körül még egyszer akkora a kiabálás. És ez nem sok jót ígér.
Az oktatásügy aggasztó állapotban van Szlovákiában. A kommunizmus bukása óta nem hogy javult volna, hanem inkább romlott a helyzete, amit az is bizonyít, hogy a mai harmincas-negyvenes korosztály, akik már a kommunizmus bukása után végezték a tanulmányaikat, tudás és képesség tekintetében rosszabbul állnak, mint a mai ötvenesek-hatvanasok, írja a közgazdász exminiszter a sme.sk portálon megjelent véleménycikkében.
Mikloš szerint a posztkommunista országok közül a legrosszabbak közé tartozunk, jelentősen lemaradunk a többi V4-es ország, leginkább Csehország mögött, amellyel pedig harminc évvel ezelőtt az oktatás színvonalát tekintve még egy szinten voltunk.
Nem beszélve Észtországról, amely mérföldekkel távolabb került. A felsőoktatás minőségéről pedig a legjobb diákjaink „lábbal szavazása” tanúskodik a legjobban, akik tömegesen mennek külföldre, főleg Csehországba tanulni, s döntésük legfőbb okaként a hazai egyetemek alacsony színvonalát jelölik meg. De még ettől is nagyobb gond, mondja Mikloš, hogy a nagy részük (a különböző felmérések alapján több mint a felük) a tanulmányaik befejezése urán sem tér vissza Szlovákiába. Vagyis elveszítjük a tehetségeket, a legfontosabbat, amink van.
Tény, hogy ha azt szeretnénk, hogy a helyzet megváltozzon, több pénzt kell az oktatásügyre szánnunk, mert a jelenlegi állapot egyik oka az ágazat hosszútávú alulfinanszírozása, összehasonlítva más országokkal, de más ágazatokkal is (például a közigazgatással, a rendőrséggel vagy az egészségüggyel). A fő gondot azonban nem a pénz jelenti, hanem a működési rendszer. Ami azt jelenti, hogy a legfontosabb eszközöknek azoknak az alapvető reformoknak kell lenniük, amelyek eddig elkerülték ezt az ágazatot, és nemcsak a HZDS és a Smer populista és kleptokratikus kormányai, hanem a reformkormányok idején is.
Mikloš véleménye szerint a minisztérium reformjavaslata ugyan jó irányba halad, de nem megfelelő,
az ágazat jelenlegi képviselői (rektorok, egyetemi tanács, hallgatói önkormányzat és iskolai szakszervezetek) alapvetően ellenzik azt, ám pont ellenkező okokból: a javaslatot túl radikálisnak tartják, és leginkább az egyetemi autonómia és az egyetemek függetlenségének korlátozása zavarja őket.
Ivan Mikloš ezen a ponton a bíróságok autonómiáját hozta fel példának. Mint mondta, ott is gondok vannak az önkormányzatisággal és a függetlenséggel. Sarkítva azzal a ténnyel szemléltette a helyzetet, hogy egy olyan embert mint, Štefan Harabin (kétszer is!) megválasztottak a bírói szervek a Legfelsőbb Bíróság elnökének.
Persze, ellentétben a felsőoktatással, az igazságszolgáltatás terén már hosszabb ideje folyamatban vannak a reformok, amelyek olyan szabályokat és kereteket határoznak meg az önkormányzatiságnak és a függetlenségnek, hogy azokkal ne lehessen visszaélni. Mikloš szerint nem létezik olyan reform, amellyel az érintettek maradéktalanul egyetértenének.
Szerinte minél alapvetőbb egy reform, annál nagyobb ellenállást és feszültséget vált ki.
A gondot a felsőoktatási törvény esetében, úgy véli, az okozta, hogy az oktatási tárca naivan azt hitte, sikerül az akadémiai közösséggel olyan kompromisszumos megoldást találnia, amellyel mindenki elégedett lesz. Nem a jó utat választotta, az engedmények és a részmegoldások útjára lépett, állítja Mikloš, aminek az eredménye ez a félig kész reformtervezet (elsősorban a rektori jogkörök megerősítése, az állami források biztosításának objektív minőségi kritériumok szerinti differenciálása, illetve a plágium elleni küzdelem terén), és mindezek ellenére (vagy éppen ezért) az akadémiai közösség teljes ellenállása.
A reformokat ugyanis nem így kell csinálni. Először is az oktatási minisztériumnak a lehető legjobb reformot kellett volna előkészítenie, amely megteremtheti az előfeltételeket a szlovákiai egyetemek minőségének alapvető javításához.
Egy ilyen reformot talán egyáltalán nem vetettek volna el, ha az például még jobban megerősítené a rektorok helyzetét, illetve a jobb minőségű iskolák anyagi helyzetét a rosszabb minőségűekkel szemben.
Csak ezt követően kellett volna ezt a (lehető legjobb, alapvető és átfogó) reformjavaslatot megvitatni az egyetemek képviselőivel, és olyan mértékű megegyezésre, kompromisszumra törekedni, amely alapvetően nem ásná alá a reform fő rendszerszempontú prioritásait, véli Ivan Mikloš.
