Húsz év, tízezer diploma
2003. október 23-a jelentős mérföldkő a felvidéki magyarság történetében. Ekkor hagyta jóvá a szlovák parlament a Selye János Egyetem megalapításáról szóló törvényt. Valóra vált egy régóta dédelgetett álom, az óvodától egészen az egyetemig biztosított lett az anyanyelvi oktatás. Ehhez persze kellett a megfelelő politikai klíma, húsz magyar képviselő, valamint további közéleti személyiségek kitartó munkája. És kellett hozzá 77 igen, 49 nem szavazat, valamint 7 tartózkodás. Micsoda jó érzés lehetett akkor magyarként ott ülni a parlamentben…!
Húsz év egy felsőoktatási intézmény életében nem sok idő, de arra már elegendő, hogy mérleget lehessen vonni. A Selye János Egyetem Konferenciaközpontjában megtartott emlékkonferencián a múlt, a jelen és a jövő is szóba került. A pulpitusra lépő szónokok személyes élményeiket is beleszőtték megszólalásaikba.
Miért akartok ti mindenáron magyar egyetemet? Szlovákiának több mint két tucat felsőoktatási intézménye van, ahol tanulhatnak a gyerekeitek. S ha mindenáron magyarul akarnak tanulni, akkor pedig csak át kell menni a hídon, idézte fel a múlt század kilencvenes éveiben gyakorta hallott mondatokat Albert Sándor, alapító rektor, volt parlamenti képviselő, akinek oroszlánrésze volt az intézmény létrejöttében.
– A szavazásra fenntarott húsz másodperc egy örökkévalóságnak tűnt. Közben lelki szemeim előtt filmkockánként peregtek az elmúlt órák eseményei. Felidéztem a szenvedélyes vitát a bizottságokban, a parlament előtt és azokat a hozzászólásokat, amelyek megpróbálták visszavonatni a törvénytervezetet… Nagyjából eddig jutottam, amikor 11:14-kor megjelent a hirdetőtáblán a szavazás eredménye. Az előadói pulpitusról néztem a képviselőtársaimat, akik néma csendben ültek. Nem volt örömujjongás, az ilyenkor szokásos taps is elmaradt. A húsz magyar honatya arcán mély meghatottság honolt, átérezték a történelmi pillanat súlyát és volt, akinek könny csillogott a szemében. Hosszú percek teltek el, míg eljutott a tudatomig, hogy megvan az egyetem, valóra vált egy álom – idézte fel a húsz évvel ezelőtti sorsdöntő szavazást az alapító rektor.
Albert Sándor azóta őrizte az egyetem alapítását dokumentáló jegyzőkönyvet, amelyet átnyújtott a jelenlegi rektornak, Juhász Györgynek.
– mondta Tóth János emeritus rektor, aki 2009 és 2017 között vezette az egyetemet. Hozzáfűzte azt is, az elején sokan megkérdőjelezték az intézmény létjogosultságát, miközben a szlovákiai összlakosság 8,5 százaléka magyar, ami elég nyomós érv a létezésére.
Azt, hogy ott a helyük a szlovákiai és közép-európai felsőoktatási térképen, adatokkal is alátámasztotta. Az utolsó 17 esztendő folyamán 10 ezer diplomát adtak át végzős hallgatóiknak. 2017 áprilisától hivatalosan is egyetemi besorolású felsőoktatási intézménnyé váltak. Az akkreditáció és a tudományosság szintjén az intézmény rendületlenül halad tovább. Az egyetem három karán 125 oktató dolgozik, akiket 120 nem pedagógiai alkalmazott támogat a munkájukban.
– Úgy érzem, hogy szerves részévé váltunk a szlovákiai akadémiai közösségnek és ugyanezt érezzük az anyaországi intézmények felől is, amelyek szintén elfogadnak és támogatnak bennünket – emelte ki. Felidézte a Covid nehéz időszakát, amikor egyik pillanatról a másikra komoly problémákat kellett megoldani. Aztán pedig jött az orosz–ukrán háború és az energiaköltségek ugrásszerű emelkedése. Közben pedig folyt az akkreditálás és a minőségbiztosítási rendszer kidolgozása.
– A Szlovák Felsőoktatási Akkreditációs Ügynökség Végrehajtó Tanácsa 2024. február 8-ai döntése alapján a Selye János Egyetem minőségbiztosítási rendszere megfelel az előírt felsőoktatási szabályoknak és ennek alapján az öt tanulmányi szakon jogosultak vagyunk tanulmányi programok létrehozására, működtetésére és ezek módosítására – hangsúlyozta a rektor. Az intézmény ezzel fejlődésének egy minőségileg újabb, nagy lehetőségeket megnyitó szakaszába lépett, szakmai jövője biztosítottnak látszik.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár a nagy székely felfedező, tibetológus Kőrösi Csoma Sándor példáját idézte, aki 240 éve született. Jó példája annak, mit lehet elérni, ha egy célnak szenteljük magunkat.
– jelentette ki.
Felidézte az egyetem születésének pillanatait. A célt, hogy növelni lehessen az egyetemet végzett magyar anyanyelvű fiatalok arányát és ott tanulhassanak, ahol születtek. 2003. október 23-a nemcsak 56 miatt, hanem a parlamenti szavazás miatt is ünnepnap volt. Ez pedig az etnikai alapú politizálás gyümölcse.
– Ha akarjuk, hogy a felvidéki magyarság jövője megmaradjon, már pedig akarjuk, akkor lehetetlen, hogy feladjuk az etnikai alapú politizálást. Nemzetünk akkor erősödik, ha szellemi és lelki vezetőinek erőforrásai mindig a következő feladatra, csúcstámadásra összpontosítanak, szem előtt tartva a végső célt – hangsúlyozta.
Hozzátéve: a magyarság nem olyan nemzet, amely erővel kívánja elérni céljait, sokkal inkább bölcsességgel és együttműködéssel juttatja érvényre akaratát.
Az első húsz év után tehát remélhetően további sikeres évtizedek következnek. Isten éltesse a Selye János Egyetemet!
Megjelent a Magyar7 2024/9. számában.
