Hétfőtől újrakezdődhet(ne) az oktatás a felső tagozatokon és a középiskolákban

A legtöbb gyermek és pedagógus, a tavaszi hirtelen főpróba után, már rutinosabban vágott bele a távoktatásba. Mostanra viszont, mi tagadás, egy kicsit már mindenkinek elege lett belőle. Hiányzik a személyes kapcsolat, az internet-elérhetőség is sok kívánnivalót hagy maga után, a gyerekek nem elég motiváltak, még igazi versenyhelyzet sincs, ami egy osztályteremben amúgy jelen van. Egy szó, mint száz, mindenki vágyik már vissza az iskolapadokba.

A kormány is felismerte, hogy rossz vége lehet, ha túl sokáig otthon tartja a gyereksereget, főleg a szociálisan hátrányos helyzetűeket, akiknek például nincs számítógépük, internetkapcsolatuk, így túlságosan leszakadhatnának a haladásban a többiektől.

Ezért november 16-tól, hétfőtől – önkéntes alapon – kinyithatnak a felső tagozatok és a középiskolák. Persze csakis szigorú feltételek között.

Az egyik legfontosabb, hogy egy-egy csoportban, osztályban legfeljebb 6 fő lehet, vagyis 5 diák és 1 pedagógus.

Az iskolanyitás elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek, akik nem tudnak bekapcsolódni a távoktatásba, újra a hagyományos formában tanulhassanak.

– mondta ezzel kapcsolatban az oktatási miniszter, Branislav Gröhling. Hozzátette azt is, hogy memorandumot írtak alá a pedagógiai karokkal, amelyek hallgatókat tudnak kölcsönözni az iskoláknak.

A pályájukra készülő pedagóguspalánták elsősorban a tanulásban lemaradt diákok korrepetálásban fognak segíteni.

Az iskolák az ucimenadialku.sk portálon keresztül kérvényezhetik a plusz tanerőt.

Gröhling maga is érzi, meglehetősen káoszos a helyzet, túl hamar születnek néha egymásnak homlokegyenest ellentmondó intézkedések, ami folytonos improvizálásra kényszeríti az iskolákat. Éppen ezért amellett tette le voksát, hogy igenis vissza kell térni az oktatási szemaforhoz, vagyis a fertőzöttek számának függvényében osztálybezárásokkal kellene kezdeni és a teljes iskolabezárásokat csak akkor alkalmazni, ha ezt a fertőzöttek száma indokolja.

„Az elképzelés nem rossz, de alapos, sok mindenre kiterjedő szervezést igényel, amihez idő kell. Felmérni az igényeket, kapcsolatot teremteni a szülőkkel, megszervezni az oktatás menetét, helyét, biztosítani az oktatókat, órarendet készíteni és megannyi apró munka, amíg beindul a kerék és olajozottan működik. Másképp nincs értelme. Szervezés tekintetében újabb – azonnali hatállyal megoldandó feladat –, amely az egyes iskolákban a nehézségek ellenére kialakított belső rendszert ismét megváltoztatja” – véli Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke.

Fotó:  pixabay.com

A távoktatás feltételei régiónként és iskolánként is nagyon különbözőek, amiről az intézményvezetők is beszámoltak neki. Vannak iskolák, ahol jól működik a távoktatás, mert függetlenül a szociális háttértől, sikerült minden tanulót bevonni, másutt nincs is ilyen tanuló az intézményben, akikre vonatkozhatna ez a lehetőség.

– teszi hozzá.

Fekete Irén szerint a rendelet gyakorlatba való átültetése nehezen kivitelezhető. Az iskolákban dolgozó pedagógusok közül mindenkinek megvan a maga feladata: az alsó tagozaton tantermi oktatás folyik, van, aki napköziben felügyel, más órarend szerint online tanít, feladatot, munkalapokat készít, javít, egyénileg foglalkozik a lemaradókkal, osztályfőnökként segíti a sajátos nevelési igényű tanulók szüleit a felmerülő problémák megoldásában, és valamennyien helyettesítik az éppen beteg vagy karanténban lévő kollégát, készülnek a másnapi foglalkozásokra.

– emeli ki a pedagógusszövetség elnöke, aki szerint a pedagógushallgatók bevonása az oktatás folyamatába is csak első hallásra tűnik egyszerű megoldásnak, mivel ők is távoktatásban vannak, nem mindig állnak tanítási idő alatt az iskolák rendelkezésére.

Véleménye szerint az iskolavezetőknek elegendő időt és teret kellene kapniuk a mérlegelésre, hogy elfogadják-e a javaslatot, élnek-e a lehetőséggel. Ők tudják a legjobban, hogy az ő iskolájuknak mire van szüksége.