Helyzetkép oktatásügyünk állapotáról: Csak az óvodások száma növekedett
Sokatmondó grafikonokat és statisztikákat tett közzé közösségi oldalán Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója. Ezeknek köszönhetően némi áttekintést kaphatunk, képbe kerülhetünk oktatásügyünk elmúlt tíz évét illetően. Az egyik szemünk sírhat, a másik nevethet, hiszen kiderül, hogy míg a magyar óvodába járó gyermekek száma az utóbbi két évben jelentősen emelkedett, addig ez alapiskolásoké stagnál, a gimnáziumi tanulók száma pedig csökken. Az sem kedvező adat, hogy a szlovák oktatási intézményekkel összehasonlítva a magyar intézményekbe járók százalékos aránya mindhárom esetben csökkenést mutat.
Ezek az adatok alapul szolgálhatnának egy komolyabb felmérésre, ha úgy tetszik kutatásra is, ha lenne egy pedagógiai kutatóintézetünk, ami égetően hiányzik.
Sok mindent meg kellene vizsgálni. Például azt, hogy a magyar óvodákba mennyi szlovák gyermek jár, vagy például azt is, hogy a Kárpát-medencei óvodafejlesztési programból megépült vagy megújult óvodákban több lett-e kisgyermek, és azok között mennyi a szlovák nemzetiségű. Érdekes és lehet, hogy kijózanító statisztikákkal szembesülnénk, ha „mérni lehetne”, vidékenként, városonként mennyi magyar gyermek jár szlovák iskolába.
Fodor Attila az oktatási tárca portálján elérhető temérdek számadatból szűrte ki és állította össze ezt az adathalmazt. A legpozitívabb szám, hogy az utóbbi két évben látványosan, nagyjából 300 fővel, növekedett a magyar óvodába íratott gyermekek száma. Kijózanítóak viszont az alapiskolai és gimnáziumi adatok.
„Az összkép eléggé lehangoló, mert a diagramok arról árulkodnak, hogy lefele tart a Felvidéken a magyar oktatás. Egyedül a magyar óvodába járók száma növekszik, ezt mutatja a grafikon is, ami jó részt a születésszám-emelkedésnek a következménye. Ez remélhetőleg az alapiskolás számokban is meg fog mutatkozni, ahol a görbe egyelőre még lefele tart. Ami kizárt, az az, hogy a gimnáziumok helyzete javuljon. Az a görbe nem fog emelkedni. Két komoly gondunk is van a gimnáziumokkal. Az egyik, hogy sok a 23 intézmény arra a diáklétszámra, amennyink van. Tizenkét gimnáziumunkban a létszám már 100 fő alatt van. A másik probléma az, hogy a magyar alapiskolákból gimnáziumba jelentkezők száma jóval kevesebb a szlovák iskolákhoz képest. Több gimnazista kellene, ami azért is nehéz feladat, mert az alapiskoláink szociális összetétele rossz, sok a hátrányos helyzetű gyermek az osztályokban” – összegzi az adatokból kiolvasható következtetéseket a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója.
Hozzáteszi, hogy azért sem kedvez a helyzet gimnáziumoknak, mert az utóbbi években a szakoktatás került előtérbe a szlovák oktatáspolitikában, és a sokat preferált duális képzés. Pedig a jövő nem az, hogy a gyermekeket betanított munkákra készítsük fel.
„Például Érsekújvár, Ipolyság és Léva környékén nincsenek már ilyen iskolák. Ha egy ipolysági fiatal magyarul szeretne villanyszerelőnek tanulni, akkor annak erre csak Dunaszerdahelyen van lehetősége.
Éppen ezért a magyar közösségnek nagyon el kellene gondolkodnia azon, hogy a szakképzésre néhány jól felszerelt szakképzési centrumot hozzon létre.
Olyan iskolaközpontok kellenének, ahol sok szakmát lehetne tanulni, ahová a diákok messzebbről is jönnének, kollégiumban laknának, megfelelő körülményeik lennének. Ilyen központból kellene legalább 4-5, a Csallóköz és Komárom még viszonylag jó helyzetben van ezen a téren” – tudjuk meg tőle.
Ehhez azonban nemcsak pénz szükséges, hanem stratégia és komoly felmérések is, hogy kiderüljön, hol volna a legideálisabb létrehozni ezeket a központokat. Ha nem történik előrelépés, akkor néhány éven belül már – Dunaszerdahely és Komárom kivételével – egész Dél-Szlovákiában nem lesz olyan szakiskola, ahol magyarul lehet szakmát tanulni. Ennek pedig a jövőre nézve káros következményei lesznek.
