Alsó és felső tagozat helyett három ciklus
2026 szeptemberében teljes gőzzel beindul az oktatási reform. Akkor már minden alapiskola első osztályától kötelező lesz a használható tudásra, a kritikus gondolkodásra és a személyre, vagy az egyes osztályokra szabott tanítás. Ez óriási szabadságot ad a pedagógusnak, ugyanakkor be kell vetnie kreativitását is. Az új rendszerben az alapiskolákban az alsó és felső tagozat helyett három ciklusossá – 1–3., 4–5. és a 6–9. évfolyam – válik az oktatás. Ehhez minden iskola saját programot készít, ami menet közben változtatható, annak függvényében, hogy egyes módszerek miként válnak be a tanulóknál.
Az elképzelések szerint az 1–3. évfolyam az alapozás időszaka. Kialakul a diák tanuláshoz való viszonya, munkamenete, bekapcsolódik a csoportmunkába, megtanulja használni kreativitását. Ez az idő arra szolgál, hogy teljesen adaptálódjon az iskolára, ami a jelenleg kifutóban lévő rendszerben, csak az első osztályban, nem mindig sikerül. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor azt mondhatjuk, rohamtempó helyett ráérősebben okosodnak a gyerkőcök.
A 4–5. osztályban, az átmenet időszakában, a gyermekek már magabiztosabbak, egyre önállóbbak a tanulásban. A kooperációt igénylő közös munka során tanulják meg a problémamegoldást és véleményt is formálnak. Ötödik osztályban már új pedagógusok is tanítják őket, de a régi tanítójuk még marad. Ez egyfajta biztonságot nyújt nekik az átmenethez.
Az ezt követő 6–9. évfolyamban, amely nagyjából a pubertás kor idejére esik, viszonylag nagy eltérések lehetnek a fizikai és pszichikai fejlettségben a diákok között. A diákokat egy-egy tanítási nap során akár 5-6 pedagógus is oktatja és mi tagadás, a tanároknak kell keresniük a diákok „kegyeit”, jobban mondva figyelmét. Ebben a korban ugyanis főleg egymás véleményére kíváncsiak. Ez az elmélyült tanulás ideje, hiszen a 15 évesek képesek már tudományos gondolkodásra is.
Eddig az elmélet. De vajon mit mutat a gyakorlat? Várady Kornéliát, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola és Óvoda igazgatóját felkerestük annak apropóján, hogy iskolájuk az elsők között csatlakozott az oktatási reformhoz, a pilot programban, vagyis teszt üzemmódban. Az első három osztályuk már így működik.
– Ez azt jelenti, hogy a mostani harmadikosaink jövőre, 4. osztályba lépve már a második ciklust kezdik. A mostani negyedikesek viszont még klasszikus formában folytatják a felső tagozaton az ötödiket. Ez a fajta átállás folyamatos felkészülést igényel. Még a tesztelés elején mindhárom ciklusra kidolgoztuk a tanmeneteket, most fogjuk leszűrni az első három év tapasztalatait és esetleg módosítani a programon.
Közben az iskola már a második ciklus tanmenetére koncentrál, ami számukra szeptember 1-től kezdődik.
– Az eddigi tapasztalataink szerint az új program jól működik, de nagyban függ attól is, éppen milyen gyermekek kerülnek az adott osztályba. Mert nekünk rájuk kell szabnunk a programot, vagyis nem „szuszakolhatjuk” be ugyanabba a skatulyába az összes osztályt. A rugalmasság alapkövetelmény – számol be eddigi tapasztalatairól a csallóközaranyosi igazgató, hozzáfűzve, hogy a változást nem csak a gyerekek, a szülők is örömmel fogadták. Sokkal több idő jut az alapvető készségek – írás, számolás, olvasás – elsajátítására és rögzülésére, jóval kevesebb a stresszhelyzet.
Ami pedig a második ciklust, vagyis a 4.és 5. osztályokat illeti, ami a reform alapján az 1–3. osztályokkal együtt tulajdonképpen az alsó tagozatnak felel meg, ott a gyermekek számára még nem lesz nagy változás. Ugyanaz az alsós tanító néni fogja tanítani a gyerkőcöket, aki az első három évfolyamban.
– Természetesen bizonyos tantárgyakat már felső tagozatos kollégák oktatnak. A kisebb, alsó tagozatos iskolák most nagy dilemmában vannak, hogyan tovább. Tudok olyan iskolavezetőkről, akik hajlanak afelé, hogy 1–5. osztályuk legyen, mert az 1–3. esetében kisebb az esélyük a megmaradásra. Ezt logikusnak is érzem. Annak idején, amikor beléptünk ebbe a kísérleti programba, azt mondták nekünk, hogy az alsó tagozatos képesítésű pedagógusok ötödikben is taníthatnak majd. Ha ez így lesz, akkor a kisiskolákban esetleg nem szorulnak arra rá, hogy bizonyos tantárgyakat utazó tanárok oktassanak.
Az utazó pedagógusok afféle óraadó tanárként dolgoznának, de egyelőre még nem világos, milyen feltételek mellett. Várady Kornélia szerint problémát jelenthet, hogy az ilyen pedagógus valójában egyik iskolához sem fog kötődni, nem vesz részt az iskola életében, ami nem csak a tanításról szól.
A csallóközaranyosi alapiskolába és óvodába jelenleg 203 gyermek jár, ebből 160-an iskolások. Harminckét speciális nevelési igényű gyermeket is oktatnak, három és „fél” asszisztens és egy gyógy-pedagógus segítségével. Amint azt az igazgató elmondja, még nem tudják, mit hoz a konszolidáció, de egyelőre kijönnek a pénzből. Kérdés, hogy mi lesz jövőre?
– A használható tudás, a kritikus gondolkodás és alkalmazkodóképesség a munkaerőpiachoz, amit a reform hirdet, mind nagyon üdvözlendő, de az még nincs megfogalmazva, mi a minőségi iskola, mit jelent a minőségi oktatás. Nem hiszem, hogy a négy-ötszáz fős mamutiskolák jobb „minőségűek”, mint a 160-as létszámúak. Egyik sem rosszabb, mint a másik. Ha azt veszem minőségnek, hogy hány versenyt nyertek a gyermekek, akkor egyértelműen a nagy iskola a jobb, mert nagyobb a merítési lehetősége. De ha egy roma gyermeket sikerül végig az alapiskolában egyes-kettes tanulónak megtartani, szerintem az is minőség. Erre a felzárkóztatásra, a jobb odafigyelésre a kisiskolák jobban képesek, mint a nagyok – summázza Várady Kornélia, a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola igazgatója.
Az elkövetkező időszak egyik nagy kihívása tehát az lesz, hogy a jelenlegi 1–4. évfolyamos kisiskoláink „vállalják-e” a plusz egy osztályt, vagy netán „lemondanak-e” egyről. Ha a szülők szempontjából nézzük a kérdést, akkor az elsőtől ötödikig egy helyen való tanulás lehet a nyerő. Úgy fest, anyagilag is ez lenne a jobb megoldás, hiszen így több gyermek járna az iskolába. Ahol viszont helyhiánnyal küszködnek, talán érdemesebb csak ez első ciklusra koncentrálni. Bárhogy lesz is, azt is szem előtt kell tartani, hogy elkezdődött az alapiskolai hálózat optimalizálása, előbb-utóbb minden kisiskolának szüksége lehet arra, hogy egy nagyobb a „szárnyai alá vegye”.
Megjelent a Magyar7 2026/8.számában.
