75. év a mátyusföldi magyar oktatás szolgálatában – ünnepel a Galántai Kodály Zoltán Alapiskola

A Galántai Kodály Zoltán Alapiskola gyűjtőiskola – nem csak galántai diákok, de más települések gyermekei is tanulnak itt – leginkább olyan falvakból érkeznek diákok a járási iskolába, ahol nincs felső tagozat, vagy már egyáltalán nincs magyar alapiskola.

A galántai magyar iskola működésének 75. évébe lépett. Ezt ünnepelvén emléktáblát avattak, különleges iskolakrónikát adtak ki, és ünnepélyes köszönő – gálaestet tartottak az iskola tornatermében december 12-én.

„A Covid járvány miatt a 70. évfordulónak nem tudtunk nagyszabású keretet adni, úgy véltük a 75-öst méltóképpen fogadjuk. Ünnepi műsorral kedveskedünk vendégeinknek, és megmutatjuk mindazt, amire büszkék vagyunk. Működik a citeracsoport, a modern tánccsoport, néptánccsoport, a palotás táncot pedig minden nagy ünnep alkalmával eltáncolják gyermekeink” – magyarázza az ünnepség előtt Oláh Hajnalka, az intézmény vezetője.

Az iskola Kodály nevét viseli, úgy is érzik, méltónak kell lenni ehhez az örökséghez. Közel két évtizede maga Péczely Sarolta, Kodály özvegye ajándékozott az iskolának egy Kodály büsztöt.

Oláh Hajnalka is úgy véli, be kell tartaniuk Kodály szavait, és becsülettel tenni a dolgukat minden nap. A zenei örökséget leginkább az énekkar vitte tovább. A közelmúltban azonban elhunyt annak legendás vezetője, Balogh Csaba tanár úr, így a kóruséneklés egy időre döcögni látszik az iskola életében, de az énekszó nem veszett ki az iskolából – a kórus is működik tovább, csak más vezetési ritmus alatt, és a tanárok is dalra tudnak fakadni, ha azt egy-egy ünnepség megkívánja.

„Ebből a 75 évből 15 évet ültem az igazgatói karosszékben. Eddig két székem volt, de több már biztos nem lesz” – mondja nevetve az igazgatónő – úgy véli, egy nagy családdá formálódott az iskola közössége, úgy járnak az iskolába, mintha egy másik otthon lenne, és megosztják egymással örömeiket és bánataikat is a tanári karban.

A műsorra való készülődés közben pár diákot is sikerül elcsípni. Kérdéseimre Klimek Zsigmond, Graham Péter, Árvai Lili és Szikhart Sofia válaszolnak. Egyetértenek abban, hogy jó ebbe az iskolába járni, a tanuláson kívül is sok jó dolog történik. Lehet focizni, informatika szakkörre járni, szavalni – de leginkább a baráti közösséget díjazzák. Az osztályközösségetek szeretik, élvezik, hogy ide járhatnak iskolába.

„Én Galántáról vagyok, de vannak osztálytársaink a környező falukból is: Taksonyról, Feketenyékről, Nagymácsédról például” – magyarázza Lili, aki egy osztályba jár Sofiával. Sofia hozzáteszi, szereti a különböző iskolai szakköröket, részt vesz a modern tánc szakkörben is. Tetszik neki, hogy a tanárok külön időt szánnak a versenyekre való felkészítésre is. A két hölgy részt vett az idei Kincskeresőkön is, ahol az iskola 75 évét mutatta be a szakmai közönség előtt – ezt a prezentációt az emlékünnepségen is bemutatták. A Kincskeresők megálmodója, Szanyi Mária is részt vett a műsoron, őt további nyugalmazott kollégájával együtt külön köszöntötték.

Az iskola 75. születésnapján az igazgatónő nyitóbeszéde után Kolek Péter, Galánta város polgármestere is köszöntőt mondott. Az iskola nem csak a tanítás helye, hanem közösség, család, hagyomány és jövő – fejtette ki a város vezetője.

„Ahol megbecsülik az anyanyelvet, ott megmarad a kultúra. Ahol szeretettel tanítanak, ott reménnyel nő fel minden gyerek” – mondta beszédében Kolek.  Gondolatait egy Kodály idézettel zárta: az iskola dolga megtanítani tanulni, kedvet adni a munkához, megmutatni a szépet.

A gálán köszöntötték az iskola jelenlegi és volt alkalmazottait, a nyugalmazott pedagógusokat és a szülőket is.

– olvasható Oláh Hajnalka igazgatónő írásában, amelyet az iskola fennállásának 75. évfordulója alkalmából készített az emlékkiadványba.

A szép kiadványt ide kattintva tekinthetik meg az olvasók.