Vincze Loránt: Döbbenetes, hogy 2025-ben, az Európai Unió szívében még mindig alkalmazzák a kollektív bűnösség szégyenteljes elvét
Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerdán az EP plenáris ülésén szólalt fel a Beneš-dekrétumok ellen.
Vincze Lóránt felszólalása az Európai Parlamentben.
Tisztelt Parlament!
Az Európai Néppárt elkötelezett az emberi méltóság feltétlen tisztelete mellett. Elfogadhatatlan, hogy Európában bárkit hátrány érjen a szolgáltatásokhoz, az egészségügyhöz vagy az oktatáshoz való hozzáférésben csak azért, mert idősebb, vagy mert hittel él. A joghézagokat be kell tömni.
A Néppárt számára a jogegyenlőség nem csak elv, hanem gyakorlati követelmény. Támogatjuk tehát az irányelv mielőbbi elfogadását.
Ugyanakkor, tisztelt Kollégák, ne legyünk álszentek! Hiába alkotunk új jogszabályokat Brüsszelben, ha a tagállami valóságban a gyűlölet és a megkülönböztetés, különösen az őshonos nemzeti kisebbségekkel szemben, nemhogy csökkenne, de intézményesül.
Romániában, amikor székelyföldi csapatok lépnek pályára, a sportünnep helyett sokszor a megfélemlítés az úr.
Amikor ultrák csoportjai büntetlenül tépik le a székely zászlót a településeinken, és skandálnak gyűlöletkeltő jelszavakat a magyar közösségek ellen, az nem „futballhuliganizmus”, hanem nyílt etnikai alapú megkülönböztetés. Hol van ilyenkor a hatékony állami és európai fellépés?
És nézzünk északabbra, Szlovákiára!
Döbbenetes, hogy 2025-ben, az Európai Unió szívében még mindig alkalmazzák a kollektív bűnösség szégyenteljes elvét.
Szlovák állami hivatalok ma, a jelenben koboznak el földtulajdonokat külföldi állampolgároktól, magyar és német származásúaktól a történelminek tekintett Benes-dekrétumokra hivatkozva.
Sőt, a helyzet drámaian romlik: múlt héten a pozsonyi törvényhozás úgy döntött fél évig terjedő börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, akik vitatni merészelik ezen dekrétumok helyességét. Ez nemcsak a tulajdonjog, hanem a véleményszabadság sárba tiprása is.
Tisztelt Parlament!
Az Unió hitelessége azon múlik, hogy felszámoljuk-e a kettős mércét. Nem lehetünk érzékenyek az egyik diszkriminációra, miközben szemet hunyunk a másik felett. A jogegyenlőség nem lehet szelektív!
