Utóirat egy dísztávirathoz
Valószínűleg csak vágyvezérelt gondolkodással lehet a részben ukrán megszállás alatt levő Kurszki területen ukrán részről január 5-én indított, némileg intenzívebb katonai tevékenységet második kurszki offenzívának nevezni, ahogy a nyugati sajtó egy része ezt teszi.

Amikor a billentyűzet és a monitor közötti területre is rátelepszik a háború köde, a józanság megőrzése érdekében ildomos lehet térképeket nézegetni, az gyakran segít. Mindhárom térkép az Oroszország iránti elfogultsággal rosszindulattal sem vádolható, amerikai Institute for the Study of War műhelyéből származik.
Az első térkép a 2024. augusztus 6-ai offenzívát követőn nap területfoglalását rögzíti. A másodikon az ukrán offenzíva kiteljesedését láthatjuk. Ugyebár, míg az oroszok feleszméltek, az ukrán erők napokig, ellenállás nélkül, vagy csekély ellenállással szembesülve haladhattak előre. A második és a harmadik térkép között öt hónap telt el. Ha összevetjük a nyáron és napjainkban ukrán kézen levő orosz terület nagyságát, miközben a térkép jobb alsó sarkában az Oroszország által megszállt ukrán területeket is láthatjuk, talán további szöveges kommentár sem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a nyáron még hangos szóval ünnepelt, túlbecsült offenzíva sikerét megítéljük.
Míg a támadások kezdetben nagy lelkesedést váltottak ki a támogató nyugati sajtó, valamint a nyugati és ukrán társadalom körében egyaránt, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a kurszki régió megszerzése önálló stratégiai előnyökkel nem jár, legfeljebb rövidtávú eredményeként a pillanatnyi fegyverszállítások további biztosítása emelhető ki. Az offenzíva, amely során az ukrán hadsereg gyorsan 1250 négyzetkilométer területet foglalt el, kezdetben nagy politikai (és kisebb katonai) győzelemnek tűnt, mellyel Ukrajna elsősorban szimbolikus győzelmet aratott: bemutatta, hogy képes orosz területre behatolni, és ezzel megrendíthette Oroszország katonai fölényének mítoszát.
Eleinte valamilyen szinten sikerült is nyomást gyakorolni Oroszországra, amely kénytelen volt erőforrásokat átcsoportosítani. Azonban a sikeres ukrán támadás után gyors orosz ellenoffenzívák következtek, amelyekkel lassan visszafoglalták a terület nagyobb részét.
A január 5-ei "második kurszki offenzíva" során az ukrán erők nem a közvetlen területfoglalásra törekedtek, hanem precíziós fegyverekkel végzett, a logisztikára is irányuló támadásokkal próbálták gyengíteni az orosz védelmet. Az orosz haderő azonban gyorsan reagált, és újabb erőforrásokat csoportosított át, hogy megvédje a kritikus területeket. Így e hadmozdulat legfeljebb utóiratként olvasható a Donald Trump beiktatására küldött diplomáciai dísztávirathoz.
A kurszki régió nagy része mezőgazdasági terület, és nem rendelkezik olyan kulcsfontosságú ipari infrastruktúrával, mint például az oroszok által megszállt Donbász. Bár elfoglalása fontos politikai üzenetet küldött, a valódi gazdasági vagy katonai haszna csekély volt.
A kezdeti lélektani hatás a nehézségek, és az egyre magasabb veszteségek árnyékában halványulni kezdett. Az ukrán közvélemény és politikai elit számára a folytatás kérdésessé vált, különösen akkor, amikor a hosszú távú eredmények nem igazolták a terület elfoglalásának vérben mért költségeit.
A szimbolizmusnak csak a művészetekben van helye, a csatamezőn nem. Az ukrán erőforrások korlátozott volta okán kulcsfontosságú, hogy a jövőben a katonai lépések mögött hosszú távú stratégiák is álljanak. Kurszk esetében nem ez történt. Az ukrán erőfeszítések jelentős áldozatokkal jártak, miközben a háború valódi súlypontja – a Donbász és a dél-ukrajnai területek – továbbra is veszélyben maradt.