2025. június 16., 16:20

Robert C. Castel: Izrael befejezi, amit elkezdett, napokon belül megrogyhat az iráni rezsim

Milyen katonai és politikai céljai vannak Izraelnek? Fenyeget-e a konfliktus kiszélesedése? Mikorra érhetnek véget a harcok? Hogyan hat mindez az ukrajnai háborúra? Robert C. Castel biztonságpolitikai elemzőt az Irán elleni izraeli támadás okairól és következményeiről kérdeztük.

Robert C. Castel
Robert C. Castel
Fotó: Ma7

Ha jól tudom, Magyarországon érte a háború kitörése és a légtérzár miatt nem tud hazarepülni...

Igen, miközben én süttetem a hasam a békés Európában, a gyermekeim ott vannak a háborúban. Ez nem egy jó érzés, de hála Istennek, mindannyian jól vannak.

Amikor legutóbb a világ legforróbb konfliktusgócairól beszélgettünk, szóba került, hogy érlelődik egy szélesebb körű összecsapás Izrael és Irán között. Miért éppen most döntött a zsidó állam a támadás mellett?

Több okot is látok. Az iráni atomprogram és a ballisztikus rakétaprogram két olyan súlyos ok, amely kényszerpályára állította a két államot. Valamikor ennek a háborúnak be kellett következnie, hiszen mindkét program halálos fenyegetést jelent Izraelre.

Arra, hogy miért pont most robbant ki a konfliktus, több válasz van. Az egyik, hogy Irán nagyon közel került az atombomba előállításához. A másik ok a 2023 októbere óta zajló háború, amelyet a Hamász, Irán szövetségese indított, és amibe Teherán, fatális hibát elkövetve, beavatkozott.

Irán ezzel nyílt háborús helyzetet teremtett, ha valaki nagyon formalista akar lenni, akkor kimondhatja, gyakorlatilag Irán volt a provokatőr, ők kezdték ezt a háborút. A harmadik ok pedig az amerikai-iráni tárgyalások kudarca. Trump elnök hatvan napot adott Iránnak, hogy aláírja a megállapodást az Egyesült Államokkal, ez nem történt meg. A hatvanegyedik napon kitört a háború.

A múlt péntek óta tartó támadássorozat láthatóan felkészületlenül érte Teheránt. Teljesültek a csapásokkal Izrael céljai?

Azt hiszem, ez a háború messze az elvárások fölött halad előre. Ki gondolta volna, hogy azokat a trükköket, amelyeket Izrael bevetett a Hizbollah ellen, képes lesz megtenni Irán ellenében is. Sikerült megsemmisíteni az iráni legfelsőbb katonai vezetést, az atomprogramban dolgozó 13 vagy 14 tudóst. Az iráni légierő gépei fel sem tudtak emelkedni, a légvédelmüket gyakorlatilag sikerült felszámolni.

A háború második napjára odáig jutottunk, hogy egy ellenséges főváros fölött teljes légifölényt sikerült kiharcolni. Ha ezt párhuzamba állítanánk az orosz-ukrán háborúval, akkor 2022. február 25-én az orosz gépek szabadon repkedhettek volna Kijev vagy éppen Lviv felett.

Ráadásul az erőviszonyok Izrael és Irán között, ha a két ország lakosságszámát vagy a méretét tekintjük, teljesen mások.

Miközben sokan, éppen a látványos izraeli sikerek miatt, a háború gyors lezárására számítanak, olvasni olyan értékeléseket, hogy az iráni atomprogram felszámolása csak részben történt meg. Ebből az következik, hogy a harcok elhúzódhatnak?

Szerintem van ezzel kapcsolatban egy közkeletű tévedés. Izrael háborút indított Irán ellen, nem azért indította a csapásokat, hogy lebombázzon egy-egy létesítményt. Izrael célja most az, hogy teljesen megsemmisítse az iráni légvédelmet, és elhárítsa a fenyegetést, amit a ballisztikus rakéták jelentenek.

Nem Izraelt, hanem Iránt sürgeti az idő. Láthatóan maguk is felmérték, hogy milyen sebezhetőek, tűzszüneti tapogatózásokba kezdtek a ciprusi elnökön és az Öböl-beli szomszédaikon keresztül.

Azt gondolom, Izraelnek ezt a háborút végig kell vinni, meg kell buktatni az iráni rendszert, és akkor biztosak lehetünk benne, hogy az atomprogram nem fog újraéledni öt-tíz éven belül.

Ha szigorúan vesszük, még Izrael másik feltétele sem teljesült, hiszen Irán a ballisztikus rakétáival továbbra is képes veszélyeztetni a zsidó államot...

Igen, abszolút. Azt azonban látni kell, hogy a képességeik jelentősen meggyengültek. Amíg tavaly még akár 100 rakétát tudtak egy hullámban indítani, most legfeljebb néhány tucatot.

A szűk keresztmetszetet továbbra sem a rakéták száma jelenti, hanem a megsemmisített kilövő egységeket és a személyzetet nem tudják pótolni.

Abban a pillanatban, amikor ezek a kapacitások is megsemmisülnek és sikerül kiiktatni a légvédelem maradékát, azt sem tartom kizártnak, hogy Izrael szárazföldi csapatokat fog bevetni a föld alatti bunkerekben elrejtett iráni atomlétesítmények ellen.

Számíthat-e Irán a jelenlegi helyzetben külső segítségre?

Nem látok olyan hatalmat, amelyik érdemben beavatkozna a konfliktusba Irán oldalán. Oroszország mélyen bele van süppedve az ukrajnai háborúba, minden eszközére szüksége van. Kína az elmúlt években látványosan felfegyverezte Pakisztánt, Teheránnak ehhez képest szinte semmit nem adott.

Azzal lehet számolni, hogy az Egyesült Államok visszafogja Izraelt?

Nem tartom kizártnak, ha Irán az Egyesült Államok minden feltételét teljesíti, akkor Washington hajlandó lenne megegyezni Teheránnal. Azt viszont nem látom, hogy egy ilyen megalázó megállapodást hogyan élne túl az iráni rezsim.

Még annak is nagyobb a valószínűsége, hogy az iráni kormányzat egy Izraellel szembeni teljes katonai vereséget túléljen, mint a totális behódolást Washingtonnak. Irán valószínűleg inkább a végsőkig elmegy, hiszen látják, mi történt Irakban.

Az iráni rezsim bukása persze nem lenne baj, jöhet talán valami jobb helyette. Legjobb lenne, ha visszatérne az 1979-ben megbuktatott monarchia. Persze a Közel-Keleten rossz forgatókönyvekből sosincs hiány, bekövetkezhet Irán széthullása is, vagy akár egy katonai hatalomátvétel, amely az ajatollahoknál is ellenségesebb rezsim kialakulásához vezethetne. Szerintem a háború egyelőre folytatódni fog, de sokkal rövidebb lesz, mint esetleg gondolhattuk volna, mert az iráni rezsim meg fog roggyanni, akár egy héten belül.

Iránnak van még egy ütőkártyája, a Hormuzi-szoros lezárása. Ezzel valóban oda tud csapni a világgazdaságnak?

Ez az egyetlen dolog, ami miatt Kína megmozdulhat. Peking nem attól fél, hogy Irántól nem kapja meg az olajat, a szükségleteinek csak mintegy tíz százalékát szerzi be a perzsa államtól.

Az viszont Kínának nagy érvágás lenne, ha a Hormuzi-szoroson keresztül nem érkeznének meg az energiahordozók az Öböl-menti arab államokból. Ha jobban belegondolunk, Washington szemével nézve ez lenne a tökéletes fegyver Kínával szemben.

Peking kénytelen lenne jóval drágábban vásárolni az energiahordozókat, az oroszországi vezetékek csak egy fix kapacitást biztosítanak, amely nem bővíthető azonnal.

Az olajárak már így is megugrottak, amiből Oroszország is profitál. Viszont Teherán Moszkva regionális szövetségese, vagyis aligha érdekük Irán veresége.

Van itt egy óriási paradoxon.

Lehet, hogy ez a háború megmentette az orosz gazdaságot, és azt se feledjük, hogy az izraeli-iráni háború eltereli a figyelmet Ukrajnáról. Washington számára sokkal égetőbb a közel-keleti helyzet, mint az, hogy Ukrajnában osztják egymást.

Azt hiszem, Iránban is kiürültek a raktárak, Oroszországnak nem jelent nagyobb hátrányt, ha nem tudnak utánpótlást szállítani. Moszkva a kiesést valamilyen szinten pótolni tudja Észak-Koreából.

Innen Európából nézve sokakat foglalkoztat, a háború következtében mennyire fenyeget a terrorizmus erősödése Izraelben és a világ más országaiban?

Azt hiszem, a terrorfenyegetés mindenképpen megnőtt. Az Egyesült Államok már nem a világ csendőre, a nagyhatalmak láthatóan egymással vannak elfoglalva, befagyott konfliktusok sora kezd kiolvadni. Vannak olyan biztonsági fenyegetések, amelyek messze a terrorizmus szintje fölött vannak, és ezek foglalkoztatják a hírszerző szolgálatokat és a hadseregeket. Pontosan emiatt nagy a veszély, hogy a háborúk árnyékában erősödhet a terrorfenyegetés.

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.