Az Európai Unió a rontópál szerepét játssza el - nagyinterjú Robert C. Castellel
A világról alkotott korábbi képünket kikezdi az egypólusú világrend felbomlását követő káosz – állítja Robert. C. Castel. A biztonságpolitikai elemzőt az ukrajnai háború lezárásának forgatókönyveiről és a világbékére veszélyt jelentő további helyi konfliktusokról kérdeztük.
Olyan érzése van az embernek, hogy az általunk ismert világ a szemünk láttára változik meg, és válik egyre kevésbé kiszámíthatóvá. A biztonságunkra nézve ennek milyen következményei lehetnek?
Kétségtelen, hogy a világ egyfajta egyensúlyi ponton volt az egypólusú világrendben, de annak szétesésével elindult egy másik egyensúlyi pont felé. A probléma az, hogy a két egyensúlyi pont között van egy átjáróház, amit úgy hívnak, káosz. Nekem úgy tűnik, a káosz egyre inkább fokozódik.
Az axiómáinkat kikezdi ez a káosz, minden, amit korábban szilárd pontnak hittünk, egyre kevésbé számít biztos fogódzónak.
Mégis kire, vagy mire lehet számítani ebben a kaotikussá váló világban? Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, éppen az emberek bizalma, biztonságérzete rendült meg leginkább.
Én úgy gondolom, az egyetlen dolog, amiben megbízhatnak az államok, a nemzetek, az csak saját maguk. Soha nem tudhatjuk, különösen a demokratikus államok esetében, hogy egy választást követően az új kormány mennyire változtat az addigi politika irányán. Láttuk, milyen éles váltást hozott, hogy új elnök költözhetett a Fehér Házba.
Mindez, ha jól sejtem, nem sok jót ígér Nyugat-Európa országainak, ahol a migrációs probléma egyre inkább elmélyült az elmúlt években…
Egyáltalán nem. Ahhoz hasonló helyzet fog kialakulni Franciaországban, Németországban és más nyugat-európai államokban, mint amilyet Iránban látunk. Iránnak van egy relatíve nagy hadserege, csak éppen nem tudják őket elküldeni a határokon túlra, mert a rendszert kell fenntartaniuk. Azt látjuk, hogy francia ejtőernyősök őrzik az iskolákat, az Eiffel-tornyot, a Louvre-t. Gondoljunk bele, ha valaki egy nyugati politikusnak azt mondta volna a hatvanas években, ha épp nincs puccs Franciaországban, ejtőernyősökre van szükség, hogy a biztonságot őrizzék, azt válaszolta volna, ez teljesen abszurd helyzet.
Említette, milyen éles váltást hozott az Egyesült Államok politikájában, hogy Donald Trump költözhetett a Fehér Házba. Míg a Biden-adminisztráció korábban hallani sem akart a fegyvernyugvásról, most egyre több szó esik az ukrajnai tűzszünetről. Mennyire megalapozottak ezek a várakozások?
Ha meg kell határoznunk, milyen helyzet van Ukrajnában, ki kell mondanunk, még nincs tűzszünet. Amit láttunk eddig, azok szándéknyilatkozatok, ötletelések voltak azzal kapcsolatban, hogyan kellene a tűzszünetet összehozni. Ameddig nem látjuk, hogy a szembenálló felek aláírnak egy dokumentumot, és nincs, aki garantálja, hogy ez a mechanizmus működni is fog, addig nem beszélhetünk tűzszünetről. Egyelőre csak a tűzszünet előszobájában vagyunk.
Nem az a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy az aktuális frontvonal mentén fagy be a konfliktus, mint Koreában láthattuk?
Úgy látom, a fő kérdés jelenleg az, hogy valóban a frontvonalak mentén fagy-e be a konfliktus, vagy Ukrajna kénytelen lesz további területeket átadni Oroszországnak abban a négy megyében, amelyet nem sikerült teljesen elfoglalni az oroszoknak. Moszkva ezeket a területeket magának akarja, még az alkotmányba is belefoglalták, hogy az érintett régiókat bekebelezte Oroszország. Lesz még egy igen komoly szkander ebben a témában.
Logikusnak tűnik, hiszen például Zelenszkij elnöknek a politikai jövője múlhat azon, ha béke lesz, hogyan őrzi meg a pozícióját…
Nemcsak a politikai jövője, akár a személyes biztonsága is, hiszen Zelenszkijnek számot kell majd adnia az ukránoknak arról, miért húzódott el a háború, ha végül mégis át kell adni az oroszoknak a területeket.
Azt is láttuk az elmúlt hetekben, hogy az Európai Uniónak egyre kevésbé osztanak lapot a tárgyalásokon…
Nekem úgy tűnik, az Európai Unió a rontópál szerepét játssza el. Mindent megtesznek, hogy elszabotálják Trump tűzszüneti kezdeményezését. Lehet, az a megfontolás van emögött, hogy azt sugallják Trumpnak, ugyan nincs elég befolyásuk ahhoz, hogy összehozzanak egy tűzszünetet a saját szájízük szerint, de ahhoz elég erejük van, hogy tönkre tegyék az amerikai elnök terveit, ha nem vonja be őket a tárgyalásba.
Nyugat-Európában van még társadalmi támogatottsága a háború folytatásának? Az utóbbi időszak választásai azt mutatják, a politikai átalakulás, ha lassan is, de egyre inkább érzékelhető.
Úgy látom, egyre kevésbé kérdezik meg a nyugati embereket arról, hogyan képzelik el az országuk lépéseit a nemzetközi politikában. Vagyis egyre kisebb a polgárok beleszólása az országuk külpolitikájába. Erre mondta az egyik nyugat-európai politikus az ukrajnai háború kitörése után, ha megszavazzák, ha nem, ez lesz.
Kérdezhetnénk, hol marad a demokrácia? Már csak amiatt is, mert a brüsszeli elit másokon igencsak szereti számon kérni a demokrácia állítólagos hiányát. Erről a magyar, de újabban a szlovák kormány is tudna mesélni.
Mindig azt szoktam mondani, az Európai Unió mára már olyan demokráciadeficitben szenved, ha tagállamként jelentkezne, nem vennék fel saját magába. Az összes politikai innováció a második világháború óta arra irányult, hogyan lehet megkerülni a népakaratot a különböző kérdésekben.
A beszélgetés elején említette, hogy egyre több lokális háborút fogunk látni. Melyek azok a helyi konfliktusok, amelyeknek akár globális kihatásai is lehetnek?
Öt olyan konfliktusgóc van a világon, amely az egész világ erőegyensúlyára hatást gyakorol. Az egyik a kelet-európai háború Ukrajnában, a másik a közel-keleti háború, amely néhány hónapja még hét fronton zajlott, a következő ilyen pont Tajvan és Kína kapcsolata, a negyedik a két Korea válsága, az ötödik pedig a dzsihadista mozgalmak. 2001. szeptember 11-e esetében láttuk, nekik is megvan a potenciáljuk arra, hogy a támadásaiknak globális kihatása legyen.
Mi várható a Közel-Keleten? Úgy tűnik, Izrael az elmúlt hónapokban a katonai céljait, vagy legalábbis azok nagy részét elérte.
Gázában még nincs lezárva a háború, Libanonban Izrael valóban elérte a katonai céljait, Szíria esetében pedig nem is gondolhattuk, hogy az Aszad-rezsim problémáját ilyen gyorsan sikerül levenni az asztalról. Váratlan ajándék volt, amely persze kreált más dilemmákat, problémákat.
Ami Libanont illeti, látványosan összeomlott a Hizbollah, amely erősebb volt, mint a libanoni hadsereg, de sok európai hadsereget is felülmúlt. Ez pedig felveti annak a lehetőségét, hogy hasonló, váratlanul gyors összeomlást a világ más pontjain is láthatunk akár államok, akár katonai szövetségek részéről. Ezért mondtam a beszélgetés elején, hogy a korábban érvényesnek tartott axiómáinkat kell felülvizsgálnunk.
Iránnak maradt esélye arra, hogy regionális hatalmi pozíciót vívjon ki magának?
Irán drámaian meggyengülve került ki a háborúból, összeomlott az általa felépített szövetségi rendszer, az ún. síita félhold. Volt olyan aggodalom Izraelben, hogy a síita félhold egyre dagad, teliholddá válik és kiterjeszti a hatalmát az egész Közel-Keletre. Úgy gondolom, Irán visszaszorulásának van még egy lezáratlan fejezete, az atomfegyver kérdése.
Kína számára Tajvan kicsit olyan, mint Ukrajna Oroszország számára, de a területi és a népességi arányok egészen mások. Mi adja a sziget jelentőségét?
Ameddig van egy önálló tartomány, az mintát adhat a többi provinciának, hogy fellázadhatnak a központi hatalom ellen.
A másik szempont a geopolitikai érdek. Kínát három szigetgyűrű veszi körül, ami megakadályozza abban, hogy kijusson a világtengerekre. Ezáltal Kína be van zárva egy földrajzi börtönbe, a börtön ajtajának egyik lakatját pedig úgy hívják, hogy Tajvan.
Ha Kína ezt meglépi a jövőben, szintén egy elhúzódó háborúhoz vezet majd, amilyet Ukrajnában látunk?
Nem gondolom. Ha a partraszállást sikeresen végrehajtják, nem látom az eltökéltséget a tajvaniak részéről, hogy hosszú harcokba bonyolódjanak. Az is igaz azonban, hogy 2022-ben Ukrajnáról sem hittük, hogy sokáig képes lesz ellenállni. Lehet, hogy még Tajvan is meglepetést fog okozni a jövőben.
Hol áll most a koreai konfliktus, és ez miért globális kérdés? A Koreai-félszigeten már több mint hetven éve hallgatnak a fegyverek.
Globális kérdés azért, mert Észak-Koreának atomfegyverei vannak, és látjuk a „ballisztikus kéregetést”. Valahányszor szükségük van némi pénzre, kilőnek egy rakétát, és szalad oda a világ, és visz nekik egy zsák pénzt, hogy legyen miből megélniük. Észak-Koreának tulajdonképpen ez egy üzleti modell, olyan stratégiai zsarolás, amely az állam létezését garantálja.
Ez teljesen természetes, ha megingott a bizalom a világ struktúráiban, amiket ismerünk, mindenki oda menekül, ahová tud. Az atomfegyver a legplauzibilasabb válasz.
Mely országok lehetnek az új atomhatalmak?
Elsők között a már említett Dél-Korea, Tajvan, Japán. Utóbbinak van egy robusztus nukleáris ipara, semmi perc alatt képesek lehetnek nukleáris fegyvert előállítani. Egyáltalán nem tartom abszurdnak, hogy az iparilag fejlett országok körében vannak további látens atomhatalmak.
Erre példa a svéd „IKEA-bomba”. Svédországban, amely szintén közel került a nukleáris fegyver előállításához, a kétezres évek elején találtak a sufniban néhány kiló facér plutóniumot, amelyet azután átadtak az Egyesült Államoknak. Benne van a pakliban, hogy néhány hónap leforgása alatt ne nyolc vagy kilenc atomhatalom legyen, hanem tizenkettő vagy tizenhárom.
Így máris nehezebb lesz elnevezni a világot, amely felé tartunk. Látszik ugyan a három fő erőközpont, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, de számolni kell a kisebb atomhatalmakkal is. Az egypólusú világból egy sokpólusú világ alakul?
Úgy gondolom, egy olyan dinamika fog kialakulni, hogy globálisan katonai hatalmat kivetíteni nagyon kevés állam lesz képes.
Bizonyos konstellációkban a középhatalmak ekvivalensek lesznek a szuperhatalmakkal, egy olyan dinamikával, amelyet eddig még nem láttunk.
Ha ezt a logikai ívet az ukrajnai háborúra kötjük, valószínűleg Kijev is bánja, hogy az atomfegyvereket átadta Oroszországnak a budapesti memorandumot követően.
Teljes mértékben. Aki racionális játékos a mai világban, az atomfegyvert szerez be. Ugyanakkor ez a rendszer szintjén egy nagyon instabil, veszélyes világot idéz elő.
Megjelent a Magyar7 2025/13. számában.
