Resperger István: Bízom benne, hogy augusztusra véget ér a háború
Az ukránok az időért küzdenek, hogy minél előbb megérkezzenek a nyugati fegyverek, de időközben egyre nehezebben tudják pótolni a veszteségeiket, állítja Resperger István ezredes. A Nemzetbiztonsági Intézet igazgatója úgy véli, a tavaszi ukrán ellentámadás után a felek rákényszerülnek a megegyezésre. Folytatódik interjúsorozatunk, amelyben elemzőket, biztonságpolitikai szakértőket kérdezünk az orosz-ukrán háború első évét és a kilátásokat értékelve.
Az ukrajnai háború első éve több fordulatot hozott a frontokon. Az történt, ami előzetesen várható volt?
Nem, nem az történt. Az oroszok nyilvánvalóan könnyű bevonulásra, a nagyvárosok gyors elfoglalására készültek, ehhez képest elszánt ukrán ellenállással találkoztak.
Az ukránok harminc dandárral kezdték meg a háborút, majd május körül újabb mozgósítást rendeltek el, ezáltal tovább növekedett az erőfölényük az élőerő tekintetében. Eközben Ukrajnába fokozatosan érkeztek a nyugati fegyverek, amelyek alkalmazásra kerültek a harctereken. Az újabb fordulatot az oroszok Kijev alóli kivonulása jelentette, ezt követően a nyári hónapokban a Donbászra összpontosítottak, majd szeptemberben az ukrán ellenoffenzívát követően részleges mozgósításra került sor Oroszországban, 350 ezer főt hívtak be. Az erőviszonyok ennek köszönhetően érzékelhetően módosultak, jelenleg közel 400 ezer orosz katona van a hadszíntéren és 350 ezer ukrán.
Említette, hogy folyamatosan érkezik a nyugati haditechnika az ukrán hadsereghez. Mikor lesznek bevethetők a Kijevnek átadott harckocsik?
A brit Challenger 2 harckocsik ukrán személyzetének kiképzése már megkezdődött, ez hat hétig tart. A német gyártmányú Leopard 2 harckocsitípusra már szintén megkezdődött a kiképzés Lengyelországban, ez öt hetet vesz igénybe. Az Abrams harckocsikat kezelő ukrán katonákra az Egyesült Államokban 22 hetes kiképzés vár.
A háború első hónapjaiban a szakértők szerint a vezetési hibák is hozzájárultak az orosz kudarcokhoz. Elmondható, hogy az őszi személycseréket követően professzionálisabb lett az orosz hadsereg irányítása? Herszon kiürítésének megszervezettségét szokták példaként felhozni erre.
Herszon feladása valóban jó döntés volt az orosz vezetés részéről, hiszen a Dnyeperen túli terület nem volt tartható, az ott állomásozó 25-30 ezer fő ellátása logisztikailag kivitelezhetetlen volt.
Ezzel magyarázható az is, hogy az első kudarcok után az oroszok érzékelhetően stratégiát váltottak, és nagyobb területek elfoglalása helyett inkább az ukrán hadsereg felőrlésére törekednek?
Abban minden szakértő egyetért, hogy a felőrlő háború az oroszoknak kedvez. Az orosz tüzérségi fölénynek köszönhetően az ukránok nagyobb veszteségeket szenvednek el, azonban az orosz veszteségek is hatalmasak. Az oroszok kisebb harcászati sikereket tudnak felmutatni, ez azt jelenti, hogy vannak napok, amikor egy kilométert, más napokon öt kilométert jutnak előbbre, miközben nagy veszteségeket okoznak az ellenfélnek, de a felőrlés mindkét oldalon folyik.
Az évforduló közeledtével sokat emlegettek egy nagy orosz offenzívát. Várható-e újabb fordulat az orosz stratégiában akár a légitámadásokban, akár a szárazföldön?
Újabb fordulatot nem várok, de vannak műveletek, amelyek elérték a céljukat. Bizonyos értelemben fordított háború zajlik, hiszen a hadműveletek kezdetén szokták az energetikai létesítményeket, az infrastruktúrát támadni – az oroszok ezt már a háború előrehaladott szakaszában kezdték meg, amikor Irántól megfelelő számú drónhoz jutottak. A mélységi, a nagyvárosok energiaellátását célzó támadások eléggé sikeresnek bizonyultak. Nagyobb hadászati áttörést egyik fél részéről sem tartok valószínűnek.
Hozhat-e fordulatot a háborúban, ha az ukránok hosszú hatótávolságú tüzérségi eszközökhöz jutnak?
Jelenleg az ukránok a HIMARS sorozatvetőkkel rendelkeznek, ezekkel 70 kilométeres mélységben tudnak támadásokat végrehajtani. A britek ajánlottak fel hasonló hatótávolságú eszközöket, illetve az Egyesült Államoktól kapnak 150 kilométeres mélységig elérő harcászati rakétákat. Ezekkel már jelentős sikereket lehet elérni, főleg a logisztika és a vezetési pontok pusztításában, de ez még önmagában kevés a döntő műveleti fölényhez.
Említette, hogy nagyobb hadászati áttörést egyik féltől sem vár. Vagyis a döntő katonai sikerek helyett mégiscsak a tárgyalóasztalnál tehetnek pontot a háború végére?
Abban bízok, hogy mindkét oldalon idővel hajlani fognak a megegyezésre, illetve a nyugati országok lakosságának is elege lesz a háborúból, hiszen nagyon jelentős gazdasági problémát okoz mindenkinek. Másrészt a nyugati országok egyre kevésbé tudnak újabb fegyvereket adni az ukránoknak, anélkül, hogy a saját biztonságukat veszélyeztetnék.
