Stier Gábor: Jó eséllyel a második évfordulón is tart majd a háború
Az orosz társadalom a háború egy éve alatt ütésállóbbnak bizonyult, mint ahogy azt bárki gondolta volna, beleértve a Nyugatot, de magát az orosz elitet is – vélekedik Stier Gábor, a Moszkvatér portál alapító főszerkesztője. A külpolitikai szakíró szerint Moszkva katonai kudarcai ellenére a gyors orosz összeomlás nyugati vágyálom, az elhúzódó háborúban nincsenek leosztott lapok. Az interjúból az is kiderül, mit tanult Putyin a Szovjetunió összeomlásából, s hogyan kamatozik ez most számára.
Oroszország a várt gyors győzelem helyett véres, elhúzódó háborúba bonyolódott Ukrajnában. Egy évvel a Kijev elleni kudarccal végződő támadás után milyen a közhangulat Oroszországban, mennyire sorakozik fel a társadalom a háború mögé?
A felmérések azt mutatják, hogy a háború támogatottsága némileg csökkent, de még mindig 60-70 százalékos. Tavaly ősz óta, amikor meghirdették a részleges mozgósítást és a háború a tévéképernyőkről beszivárgott a családokba, érzékelhetően megnőtt azok száma, akik szorongással élik meg az elhúzódó háborús konfliktust. Arról azonban szó sincs, hogy az oroszok tömegesen szembe fordulnának a rendszerrel, Putyin támogatottsága még mindig nyolcvan százalékos. A közhangulat azt mutatja, az orosz társadalom az elmúlt egy évben ütésállóbbnak bizonyult, mint azt előzetesen várták.
A háborús fenyegetettség nyilván összezárja a társadalmat, ezt látjuk az ukrán oldalon is. Az viszont magyarázatra szorul, a katonai kudarcok hatására miért nem nőtt számottevően a rendszerrel szembeni elégedetlenség Oroszországban?
Putyin sokat tanult a Szovjetunió összeomlása utáni felfordulásból és az azzal járó létbizonytalanságból. A rendszerét kezdettől fogva arra alapozza, hogy a lehető legszélesebb társadalmi csoportok számára garantálja a szociális biztonságot. Ez a háború idején is így van, és alapvetően befolyásolja a közhangulatot.
Mi van emögött: a tartalékok felélése, a rövidtávú túlélés? Vagy a nyugati szankciók ellenére hosszabb távon is működőképes maradhat az orosz gazdaság?
Egyfelől Oroszország az elmúlt években valóban hatalmas tartalékokat halmozott fel, amelyből a nyugati zárolások ellenére is maradt még bőségesen. Ráadásul a 140 milliós orosz piac éppen elég nagy ahhoz, hogy a belső keresletre támaszkodva a gazdaság szinten tudjon maradni, mi több, a termelést a hadiipar is pörgeti. A másik oldalra pedig jegyezzük fel,
Ebben kitüntetett szerepe van Elvira Nabiullina jegybankelnöknek, akit pénzügyi körökben világszerte elismernek.
Bár az orosz gazdaság állóképességét a Nyugat szemmel láthatóan alulbecsülte, Kijev támogatásában demonstratívan egységes a nyugati katonai szövetség. Ha ez így áll, mindkét fél hosszú háborúra készülhet?
Igen, sajnos jó eséllyel jövőre, a második évfordulón is tartani fog még a háború.
A legjobb az lenne, ha a vérontás minél hamarabb befejeződne, de ez nyilvánvalóan nem fog megtörténni. A legreálisabb forgatókönyvnek azt gondolom, hogy Ukrajna a felőrlő háborúban a nyugati fegyverszállítások ellenére kivérzik. Az ország a menekülthullám következtében így is a demográfiai katasztrófa szélére jutott.
Hogyan alakulhat a kárpátaljai magyarság jövője? Van-e mibe kapaszkodnia az egyre fogyatkozó létszámú közösségnek?
Borúsnak látom a kárpátaljai magyarság jövőjét. A háború felerősítette az elvándorlást, és a kilátások is kedvezőtlenek.
A nemzetállamépítés akkor is folytatódni fog, ha Ukrajna vesztesen kerül ki a háborúból, csak akkor a nemzetállami törekvéseket a frusztráció fogja hajtani, nem a győzelemből származó önbizalom.
