Öt ok, amiért Putyin nem akarja befejezni ezt a háborút
Donald Trump megválasztását követően megmozdultak a jegek a befagyott diplomáciában, és egymást érték a különböző szintű, szakbizottsági és politikai egyeztetések Oroszország, Ukrajna és az Egyesült Államok között, többféle felállásban.
Ennek a hosszadalmas folyamatnak a kicsúcsosodása egyelőre a Donald Trump és Vlagyimir Putyin közötti alaszkai csúcstalálkozó volt, melyet követően a világ most Putyin és Volodimir Zelenszkij találkozóját várja.
Ezzel kapcsolatba Szergej Lavrov orosz külügyminiszter megjegyezte:
Az orosz diplomácia vezetője szerint "Putyin elnök készen áll találkozni Zelenszkij elnökkel, amennyiben ez a találkozó valóban dönteni fog valamiről. Találkozni csak azért, hogy Zelenszkij újabb színpadot kapjon, ahol lehetősége van szerepelni nem az, amit mi hasznosnak gondolunk".
J. D. Vance amerikai alelnök a napokban úgy fogalmazott, Oroszország "jelentős engedményeket" tett az ukrajnai háború politikai rendezése érdekében, és annak ellenére, hogy a felek nem értek el áttörést a harcok leállításában, már érzékelhető érdemi előrelépés. Vance szerint:
De miközben mindenki az orosz és az ukrán elnök találkozójának lehetséges időpontját lesi, mely az első lépés lehet a béke irányában, a capitoliumi információk terén bennfentesnek számító The Hill portál hasábjain érdekes fejtegetés jelent meg arról, miért nem akar(hat)ja Putyin befejezni ezt a háborút. A feltételes mód indokolt, a szerző ugyanis nem Vlagyimir Putyin, hanem Alexander J. Motyl, a Rutgers University-Newark professzora. Motyl szerint a háború lezárást illetően tartós békére kell törekedni, amely mindkét fél számára elfogadható. "A kölcsönös elfogadhatóság feltételez némi egyenlő mértékben elosztott nyereséget és veszteséget. Minden más helyzetet az egyik fél igazságtalannak és méltánytalannak érezne, ami valószínűleg eleve kudarcra ítélné a megállapodást" – írja a szerző, felhívva a figyelmet arra, hogy az egyenlő veszteség- és nyereségelosztás az agresszornak kedvez.
– áll a józan hangú elemzésben.
A Putyint hidegvérű gyilkosnak nevező politológiaprofesszor szerint sokrétűek lehetnek az okai annak, hogy az orosz elnök nem akarja lezárni ezt a háborút. Az okokból ötöt sorol fel.
Először is, Putyin valóban hisz abban, hogy Ukrajna államát el kell pusztítani, hogy Oroszország túléljen. Ez persze abszurd, de makacs valóság. Az ukránok megsemmisítése önálló népként Putyin számára létfontosságú. Kompromisszum nem lehetséges.
Harmadszor, Putyin tudja, hogy amikor a háború véget ér, több százezer leszerelt katona – dühös, agresszív és felfegyverzett – fog rázúdulni az orosz társadalomra, növelve annak már amúgy is magas bűnözési szintjét. Azt is tudja az orosz történelemből, hogy az éhesen hazatérő katonák rendszereket is képesek megdönteni.
Negyedszer, Putyin háborús gazdaságot hozott létre, amely a lakosság jelentős részének és különféle elitcsoportoknak kedvez. A háború befejezése azt jelentené, hogy át kell állni erről a gazdasági modellről a fogyasztói gazdaságra, ami nehézségekkel és akár súlyos visszaeséssel is járhat.
Végül, a háború lehetővé teszi Putyin számára, hogy úgy tegyen, mintha Oroszország még mindig nagyhatalom lenne. Ha a háború véget ér, az oroszok – különösen az elit – látni fogják, hogy "ragyogó" vezetőjük Kínához és Észak-Koreához csatolta országukat.
Motyl azzal zárja fejtegetését, ha "Trump valóban Nobel-békedíjat akar az ukrajnai békéért, akkor a háború elsődleges okát kell kezelnie: Putyint. Minden más csak színlelt tárgyalás, amely hamis békéhez vezethet."
