Nógrádi György: A NATO jövőjéről óriási viták vannak
A három éve indított Ukrajna elleni orosz támadás évfordulóján a ma7.sk több szakértőt kérdezett meg, hogy hol és hogy látják a háború és a mögötte lévő lokális és globális politika egyes súlypontjait. Ezúttal Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő nyilatkozott portálunknak.
Hároméves időszakot néhány gondolattal értékelni még békeidőben is nehéz, nemhogy egy „speciális” helyzet, háború idején. Mégis, ha visszagondol az orosz-ukrán háború három évére, mik azok a fő gondolatok, események, amelyek az eszébe jutnak?
Elsőként az, hogy ez a világ legértelmetlenebb háborúja volt. Két hírszerzés volt a világon, az amerikai és a brit, amelyik azt mondta, hogy háború lesz. Az összes többi ennek az ellenkezőjét állította. A CIA a háború kitörésekor hat-nyolc napra tette az orosz győzelmet.
A háború elhúzódott és rendkívül megosztotta a világot. Az oroszok a kezdetektől kikötötték, hogy a Krím orosz lesz, amit egyébként Hruscsov adott át Ukrajnának, amikor még a Szovjetunió létezett és a tagköztársasági határoknak semmiféle valós jelentőségük nem volt.
A háború első napjaiban Törökországban zajlottak az orosz-ukrán tárgyalások, meg is állapodtak, s ekkor elment Kijevbe az akkori brit miniszterelnök, Boris Johnson és bejelentette, hogy nem azért fegyverezték fel Ukrajnát, hogy békét kössön. Magyarul – az egész háborúnak volt egy olyan lényege, hogy az oroszokat tovább kell nyomni kelet felé.
Korábban, az első lépésben az oroszok – szovjetek akkor még lemondtak az NDK-ról, s az NDK öt szövetségi tartománya egyenként belépett a Németországi Szövetségi Köztársaságba, majd ezt követően a Németország és a Szovjetunió közti térség minden tagja kilépett a Varsói Szerződésből és a KGST-ből és az Európai Uniónak, illetve a NATO-nak lett a tagja, majd elkezdődött a szovjet bomlás. 1991-ben jött létre Ukrajna. Ettől kezdve rengeteg probléma adódott. Volt egy budapesti megállapodás, amit senki sem tartott be; és a négyoldalú megállapodás (oroszok, ukránok, franciák, oroszok) – a minszki folyamat – amelyet megint csak senki sem tartott be és eljutottunk a háborúhoz. A háborúhoz, amely most úgy néz ki, hogy véget ér, mivel egy új amerikai politika jött, de ezt az amerikai politikát Európa jelentős része nem támogatja.
Európát illetően elmondhatjuk, hogy a nagyhatalmi státusa – ha volt ilyen – a háború során csorbult? A világpolitika „nagy játékosai” között továbbra is számolnak Európával?
Nem! Réges-régen nem számolnak Európával. A második világháború vége óta az Egyesült Államoknak sokkal fontosabb az ázsiai térség, mint Európa. Több katonájuk és katonai bázisuk van Ázsiában – főleg a Távol-Keleten, mint Európában. Jelenleg Európában 100 ezer amerikai katona állomásozik, ebből 20 ezret kivonnak az amerikaiak, s bejelentették, hogy kb. 1 600 katona van a Baltikumban, ezt a számot ott meg is hagyják, viszont mostantól kezdve, amelyik európai országban amerikai katonák vannak, azt az adott ország tartsa is el, mivel ők már nem hajlandóak ezt finanszírozni.
Megkongatja ez a képzeletbeli vészharangot a NATO jövőjével kapcsolatban?
A NATO abszolút amerikai vezetés alatt áll, viszont az új német vezetés, Merz-cel az élen szeretne egy új európai védelmet létrehozni, de ez sikerül-e? Meglátjuk.
Az Egyesült Államok pozíciója továbbra is megmarad, vagy felzárkóznak mögé újabb hatalmak, többpólusúvá alakítva így a világot?
A válasz az, hogy ahány ember, annyiféle vélemény. Én úgy érzem, hogy jelenleg a világon három globális játékos van. Minden szerepcsökkenése ellenére még mindig kimagaslóan az első az USA; a második Kína, ahol dübörög a gazdaság az összes probléma ellenére. Viszont a kínaiaknak sokkal kisebb számban van tömegpusztító fegyvere, mint az amerikaiaknak vagy az oroszoknak. Oroszország pedig – akár tetszik, akár nem – az orosz-ukrán háborúval nagyon sokat gyengült és egyben nagyon sokat erősödött.
Kína hosszú évek óta megy felfelé, az amerikai stratégia célja ennek gyöngítése és lassítása.
Visszatérve a háborúhoz. Elmondható-e, hogy ha Oroszországnak megmaradnak az ún. új területek, Ukrajna semleges lesz és enyhülnek a szankciók, akkor ezzel Oroszország elérte a céljait?
Az oroszok a kezdetektől fogva ugyanazokat a célokat mondták. A mai amerikai felsővezetés Trumppal az élen abból indul ki, hogy Zelenszkij diktátor és nem alkalmas a hosszútávú vezetésre, ezért Oroszországgal akarnak megegyezni, mert Oroszország lesz a partner és nem egy meggyengülő Ukrajna. Tehát az orosz stratégiai célok zömét a mai tudásunk szerint Moszkva el fogja érni.
Egy a háború területén kívüli esemény, Trump elnök megválasztása, illetve a beiktatás utáni néhány hét nevezhető a háború egyik fordulópontjának?
Gyakorlatilag azt látjuk, hogy a republikánus és a demokrata politika köszönőviszonyban sincs egymással, gyakorlatilag a demokraták fenntartás nélkül támogatták Ukrajnát. Trump abszolút az amerikai érdekeket képviseli. Ennek egyik jele az, hogy a beiktatása után közölte, hogy védővámokat vet ki két szomszédja, Mexikó és Kanada ellenében; bejelentette, hogy a Mexikói-öblöt immár Amerikai-öbölnek hívják; bejelentette az igényét a Panama-csatornára, Grönlandra. Tehát egy teljesen új amerikai politikával állunk szemben, amire a világ nem volt felkészülve. Meglátjuk, hogy melyik stratégiából mi fog teljesülni.
Utolsó kérdésünkkel a háború lezárásának várható időpontjára szeretnénk választ kapni. Ön, hogy látja, mikorra prognosztizálja ezt?
A válasz az, hogy az amerikaiak azt mondták, hogy ők a békét a második világháborút lezáró, május 9-ei győzelem napjág el akarják érni.
