Stier Gábor: Nyár végére, őszre lehet fegyverszünet, a békére még várni kell
Három éve indított Oroszország széleskörű támadást Ukrajna ellen. A háború mérlegéről és a kilátásokról Stier Gábor külpolitikai szakírót, a Moszkvatér portál alapító főszerkesztőjét kérdeztük.
Az elmúlt hetekben látványos diplomáciai nagyüzem szemtanúi voltunk, talán ezért is tekint a közvélemény egyre közelebbi eshetőségként az ukrajnai békére. Milyen reális folyamatokat lát, mikorra lehet tűzszünet, majd béke Ukrajnában?
Van némi esély rá, hogy a „trumpi tornádó” nyár elejéig tető alá hozza a tűzszünetet és a május 9-i moszkvai győzelmi parádéig pecsét kerül a megállapodásra. Mellette szól, hogy az oroszok vonzódnak a szimbólumokhoz, és mi lehetne szimbolikusabb annál, hogy az ukrajnai háború lezárását összekössék a második világháború nyolcvan évvel ezelőtti győzelmes befejezésével. Az ördög azonban ezúttal is a részletekben bújik meg. Márpedig a részletekről mindeddig keveset hallhattunk.
Oroszország is abban lehet érdekelt, hogy lassítsa a fegyverszüneti tárgyalásokat, amíg jobb pozíciókat ér el a fronton, és kedvezőbb helyzetbe kerülhet a tárgyalóasztalnál. Ilyen taktikai cél az oroszok részéről az ukránok kiszorítása Kurszkból, illetve a donyecki frontszakaszon Pokrovszk elfoglalása. Hátráltató tényezőnek látom az amerikai-európai kapcsolatot is. Ezt is rendezni kell, mert Európa ugyan nem olyan erős, hogy érdemben beleszóljon a béketárgyalásokba, de van olyan erős, hogy lassítani tudja a rendezést.
Kik ülhetnek majd ott az asztalnál a békekonferencián? Jut-e hely az öreg kontinensnek?
Már a kezdetektől nyilvánvaló a háború proxy-jellege, vagyis Moszkvának az Egyesült Államokkal kell megállapodnia. A békefolyamat együtt jár majd egy új európai biztonsági struktúra megteremtésével, amikor ennek a feltételei kerülnek terítékre, remélhetőleg Európa is ott lesz az asztalnál. Ahhoz azonban ötletek is kellenek és nem mellesleg erő.
Az sem mellékes, ki képviseli majd Ukrajnát a béketárgyalásokon. Moszkva egy új kijevi vezetéssel jóval könnyebben tudna tárgyalni. Vagyis, ha Zelenszkijnek így vagy úgy távoznia kell a hatalomból – akár egy választást követően, akár, ha lemondani kényszerül, az felgyorsíthatja a folyamatokat.
Említette, hogy a részletekről, a tűzszüneti megállapodás feltételeiről eddig keveset hallhattunk. Adódik a kérdés, miben tudnak megállapodni a felek, és minek kapcsán lehetnek a legnagyobb viták?
Furcsának tűnhet, de úgy látom, a legkönnyebben éppen a területi kérdésekben fognak tudni megegyezni. A Nyugat nem fogja hagyni, hogy Ukrajna összeomoljon, és visszaszoruljon a Dnyeperig, de Kijev nincs abban a helyzetben, hogy reálisan gondoljon az elveszített területei visszaszerzésére. Vagyis szerintem – bár lehetnek kisebb cserék – koreai mintára az aktuális frontvonal mentén húzzák majd meg a demarkációs vonalat. Úgy gondolom, lényegében az is eldőlt, hogy Ukrajna nem lesz a NATO tagja – ezzel a forgatókönyvvel mára már csak Kijev számol.
A tárgyalások harmadik nagy területe az Oroszország elleni szankciók legalább részbeni feloldása, illetve a mintegy 300 milliárd dollárra tehető, zárolt orosz pénzeszközök feloldása lesz. A legnagyobb vitákra ebben a kérdéskörben számítok.
Egészen biztos, hogy Ukrajnába nagy létszámú békefenntartó erőt kell majd telepíteni. Kik alkothatják ezt a kontingenst?
Mivel Oroszország számára elfogadhatatlan, hogy kvázi NATO-erők állomásozzanak Ukrajnában, a legvalószínűbbnek azt gondolom, hogy végül egy nemzetközi erőkből álló kontingens lehet az, amelyet minden fél elfogad. Az is jól látható, hogy Trump Európára akarja lőcsölni az ukrajnai béke fenntartásával összefüggő kiadásokat, vagyis amerikai békefenntartókat nem küldene Ukrajnába.
Ahogy az imént fogalmazott, jó eséllyel őszre legalább a vérontás lezárul Ukrajnában. Felállhat-e az ország abból a demográfiai, gazdasági krízisből, amely egyre csak mélyült az utóbbi években?
Mostanra biztosra vehető, hogy Ukrajna, az ukrán társadalom vesztesként kerül ki a háborúból. A becslések szerint mindkét oldalon mintegy 150-150 ezer katona veszítette életét, és legalább háromszor ennyien sebesültek meg. Az ukrán társadalom lélekszáma negyede az orosznak, így ez a veszteség halmozottan érzékelhető. A közszájon forgó számokhoz képest többet mondok, mintegy tízmillió ember hagyta el Ukrajnát, közülük legalább hárommillióan Oroszországba költöztek át. Ha a helyzet konszolidálódik, ezeknek az embereknek legfeljebb a fele fog visszatérni.
Ha az elmúlt hetek amerikai-ukrán tárgyalásait nézzük, még ennél is rosszabb helyzetbe kerülhet Kijev. A támogatások fenntartása fejében jól láthatóan gyarmati státuszba kényszerítik, gyakorlatilag kirabolják Ukrajnát. Alig hiszem, hogy egy ország ezt győzelemként éli meg. Ukrán szuverenitásról hosszabb távon sem beszélnék, mert a készülő béke ugyan függetleníti az országot Moszkvától, de még durvább függésbe kerül a Nyugattól.
Nem lehetséges, hogy idővel ezek a folyamatok lökik vissza Ukrajnát Moszkva karjaiba?
Középtávon elképzelhetőnek tartom, hogy konszolidálódik az orosz-ukrán viszony, vagy legalábbis a hagyományosan oroszbarát régiókban újra nagyobb nyitottság mutatkozik majd az együttműködésre. Jelenleg azonban a sebek kölcsönösen túl mélyek ahhoz, hogy bármiféle közeledés elinduljon.
Ahogy látjuk, Kijev igencsak szorult helyzetbe került, és a felmérések szerint mostanra az ukrán társadalom többsége is a béketárgyalások mellett áll. Fordítsunk egyet a prizmán, milyen békével lenne elégedett az orosz társadalom?
Csak a győzelem elfogadható a többség számára, tehát ezzel kell számolnia Putyinnak is. Vagyis nagyon rossz békét nem köthet, mert az belpolitikai problémákat okozhat. Ilyen feltétel, hogy amit Oroszország területileg megszerzett, az nem adható vissza, Ukrajna semleges legyen és legalább enyhüljenek az Oroszországra kivetett szankciók. Mivel az orosz társadalmat úgy kondicionálták, hogy az ukrajnai háborúban Moszkva az egész nyugati világgal áll szemben, ezek elfogadható, győzelemként értékelhető eredmények.
Jelenleg a hadiipar fűti a gazdaságot, az ágazatban az átlaghoz képest jóval magasabbak a fizetések.
Oroszország is mély demográfiai krízist él át és a gazdasági súlya sem jogosítja fel a szuperhatalmi szerepre. Az ukrajnai rendezéssel Moszkva biztosítani tudja, hogy tartósan a nagyhatalmak között foglaljon helyet?
Oroszország demográfiai problémái nyilvánvalóak, a gazdaságot súlyos munkaerőhiány sújtja. Ami viszont a geopolitikát illeti, érzékelhető egy átalakulás. Trump, miközben minden eszközzel Amerika pozícióit erősíti, reálisan számol azzal, hogy a világ többpólusúvá válik.
Milyen szerep juthat Európának az új világrendben?
Sajnos ebben az új világrendben Európa nem kap helyet a „nagyfiúk” között, és azt sem látom, hogyan tudná megállítani a kontinens a mind nyilvánvalóbb gazdasági lecsúszását. Az átalakulás ugyanakkor a kisebb államoknak esélyt is kínál arra, hogy a blokkosodó világban okos politikával növelni tudják a mozgásterüket, ahogy azt az elmúlt években a magyar kormánytól, vagy ahogy középhatalmi szinten Lengyelországtól és Törökországtól láttuk.
Az orosz-ukrán háború kitörésének harmadik évfordulója kapcsán több szakértőt is megszólítunk. Kocur László Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértővel készített nagyinterjút.
