NatCon 2024: Veni, Vidi, Vici
Jöttem, láttam, ez után pedig ugyan nem én győztem, de azok győzelmét, akik ezért megküzdöttek, én is magamévá tehettem. Brüsszelben voltam, az áprilisi Nemzeti Konzervatívok (National Conservatives), avagy NatCon konferencián, ahol a legviharvertebb és legtapasztaltabb újságírók, politikusok vagy akadémikusok is azzal az érzéssel hagyták ott az eseményt a zárónapon, hogy “történelmet írtunk".
A konferencia előtti napon már szivárogtak a hírek, hogy baj van, de nem tudtuk mi történik, nem voltunk tudatában annak a precedens nélküli drámának, amely a színfalak mögött zajlott. Brüsszel polgármestere tudniillik megtámadta a konferenciát, és zöldutat adott az extrém anarchista csoportoknak, hogy tüntetésekkel nyomást gyakoroljanak a résztvevőkre. A rendezvényt fogadó helyszín a szocialista politikus nyomásának engedelmeskedve ez után felmondta a szerződést. Sikerült gyorsan egy másik hotelt találni, de hamarosan az is visszalépett a helyi alpolgármester tiltakozására.
Mondanom sem kell, ami a konferencián elhangzott sok pontban eltérhetett az ő személyes meggyőződésétől, ennek ellenére ez a nem Európában nevelkedett bátor ember mégis megértette a helyzet demokrácia-, szólásszabadság-, és alkotmányellenes mivoltát.
A konferencia kezdete után néhány órával az épületet egy csoport erőszakos Antifa aktivista vette körül, akik mint azt már Budapest utcáin is demonstrálták, nem riadnak vissza az extrém erőszaktól sem.
Hamarosan ott volt egy halom rendőr is, de ha valaki azt hitte, a konferencia résztvevőit jöttek megvédeni a helyi baloldal verőlegényeitől, az csúnyán csalódhatott. Elállták a bejáratot, és senkit nem engedtek be, se európai parlamenti képviselőket, se jogászokat, se a volt francia elnökjelöltet, Eric Zemmourt.
Később bejöttek, hogy kézbesítsék a polgármester rendezvényt feloszlató parancsát. A támadásnak, mert ezt más jelzővel nehezen lehetne találóbban leírni, végül egy marék jogász, és maga a belga miniszterelnök vetett véget. A második nap már zavartalanul folyhatott a konferencia.
Este jártam Brüsszel utcáit, néztem a csodálatos építészetet, az ornamentális, rendkívül kifinomult ízlésről tanúskodó homlokzatokat, kis antikkereskedéseket, hangulatos kávéházakat. És felmerült bennem a felismerés, hogy mindez egy Patyomkin-falu, szemfényvesztés, ahol a magas kulturáltság és műveltség csak egy maszk az országvesztő naivitás, és mindent megfojtó bigottság előtt.
Megálltam François Anneessens 18. századi városatya és iparos palesztin zászlóval átfestett szobra előtt. Ironikusnak tartottam, hogy ennek a bátor férfinak a szobra, akit épp a brüsszeli városatyák önkénye következtében fejeztek le 1719-ben, 2024-ben is kivégzőinek erkölcsi utódai által kreált politikai anarchia áldozata lett. Brüsszelben már senki sem meri lemosni azt a festett zászlót a történelmi szoborról, senki sem meri felelősségre vonni azokat az iszlamista extrémistákat, akik oda felfestették. Az egész várost ellepik az ilyen zászlók, graffitik, a határok eltörlését követelő feliratok. Egy idegen, ellenséges hatalom által megszállt város benyomását kelti ma Brüsszel, amit a félelem ural. És mindez a gyávaság, megalkuvás és erkölcsi narcisszizmus politikájának eredménye. Ez lakozik a finom kis homlokzatok lakóinak lelkében, ezt rejti ízléses, kifinomult öltözékük, ez utazik méregdrága kiglancolt autóikban.
De a NatCon botrány láttára ők is biztosan átgondolják ezt, hogy azért mégsem prezentálhatják magukat ilyen kompromittáló módon a világ előtt, és a szólásszabadságot azért ők is fontosnak tartják. Júniusban a szavazóurnáknál majd jól megbüntetik a szocialista polgármestert és a gőgös autoriter helyetteseit, nemde?
Kizárt dolog! Ugyan ez a politikai család adta nekik az ellenőrizetlen bevándorlást, a paralel társadalmakat, az iszlamista fundamentalizmust, a szexuális erőszakot, az utcáikon eluralkodó drogos bandaháborúkat, és mindez eddig még inkább arra késztette őket, hogy ragaszkodjanak az említett irányhoz. A 2014-es brüsszeli zsidó múzeum elleni halálos terrortámadás után sem fedezték fel az összefüggést az általuk megválasztott bevándorláspárti, iszlamizációt támogató politikusok és a terror között. Miért változtatnának most a szavazói szokásaikon, hiszen csak valami „szélsőjobbos” és „poszt-fasiszta” rendezvényt akartak betiltani?
Hát így hal meg egy nemzet, amikor a legkisebb ellenállás útját választja a megsemmisülés felé. Esterházy Jánosunk foglalta össze tökéletesen azt az igazságot, amit úgy a következmények nélkül garázdálkodó politikusoknak, mint a gyávaságot választó polgároknak jó lenne megfontolniuk:
