Mekkora árat fizetünk az ukrajnai háborúért?
A múlt héten „nagyüzemre” kapcsolt a diplomácia, de az ukrajnai háború lezárása még mindig távolinak látszik. Az elhúzódó konfliktus gazdasági következményei Közép-Európából nézve is egyre súlyosabbnak ígérkeznek.
A második hónapjába lépett ukrajnai háborúban megmerevedtek a frontok a diplomáciában és a harctereken is. Az orosz vezetés a jelek szerint feladta eredeti stratégiáját, amely Ukrajna gyors legyőzését és egy Moszkva-barát kijevi kormány felállítását célozta. A Kreml azonban továbbra is Ukrajna leszerelését és semlegességét, az orosz nyelv hivatalos státuszának elismerését követeli, valamint kihasítaná az országból a 2014-ben elcsatolt Krímet és a februárban elismert Donyec-medencei szakadár régiókat.
Az eddigi ukrán–orosz tárgyalások féloldalas eredményt hoztak. A NATO-tagság kérdésében Kijev hajlik a kompromisszumra: a nagyhatalmak által szavatolt biztonságpolitikai garanciák fejében kívül maradna a nyugati katonai szövetségen. Az ukrán vezetés megnyilatkozásai alapján úgy tűnik, a nyelvpolitikában is készek meghátrálni.
A patthelyzet esetleges feloldása az lehetne, ha a békefeltételekről népszavazást tartanának Ukrajnában, és az ukránok többsége a Moszkvával kötött béke fejében rábólintana a Kreml feltételeire. Ez azonban inkább csak elvi lehetőség, hiszen ennek előfeltétele a fegyverszünet és az orosz csapatok kivonulása lenne, ami a Kreml számára elfogadhatatlan. Vagyis a békekötés egyelőre igencsak távolinak tűnik – arról nem is beszélve, hogy az elmúlt hetekben az orosz veszteségek növekedésével arányosan erősödött meg a kijevi vezetés pozíciója és önbizalma.
Áttörés az elmúlt napokban „nagyüzemre” kapcsoló diplomáciában sem született. A múlt heti NATO-csúcs megerősítette az eddigi nyugati katonai doktrínát, Ukrajnát széleskörűen segítik, beleértve a fegyverszállításokat, de a közvetlen összeütközést Oroszországgal továbbra is kizárják. Vagyis a NATO a szövetségen belüli támogató felvetések ellenére sem létesít repüléstilalmi övezetet Ukrajna védelmére, ami elkerülhetetlenül az orosz légierővel való közvetlen összeütközéshez vezetne.
Közép-Európa számára is komoly kihatásokkal járó döntés született a múlt heti uniós csúcson.
Megerősítették, hogy az EU stratégiai célja az orosz energiahordozóktól való függőség megszüntetése. Megjegyzést érdemel, hogy az Európai Unió átállása az alternatív beszállításokra és/vagy energiaforrásokra legfeljebb középtávon, a szakértők szerint legkevesebb öt év alatt történhet meg. A döntés azonban távlatosan így is súlyos pofon Moszkvának, amely a szankciók által sújtott gazdaságát éppen az energiaexportból befolyó jövedelmekből tartja életben.
A február óta bevezetett szankciók egyértelműen súlyos helyzetbe hozták az orosz pénzügyi rendszert, és megroppantották az ország gazdaságát. Az unióval való energiapolitikai kötélhúzásban azonban Moszkva sem teljesen eszköztelen, de csak kétélű fegyverei vannak.
Az EU egyelőre kénytelen tudomásul venni az orosz energiafüggőséget, és bizonyos fokig elfogadni Moszkva játékszabályait.
Ha az energiahordozókért rubelben kellene elszámolni, ahogy azt az oroszok múlt héten bejelentették, átmenetileg megerősítené a szétzilált orosz pénzügyi rendszert, hosszabb távon azonban csak egy újabb impulzus az EU függetlenedése felé az energiapolitikában.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az elhúzódó konfliktus továbbra is súlyos kockázatokat hordoz. Múlt héten a politikailag és gazdaságilag sarokba szorított Oroszország már az első nukleáris csapás lehetőségét is felvetette. A moszkvai bejelentés kétségbeesett fenyegetőzésnek is tűnhet, ami jól mutatja az orosz gazdaságot sújtó szankciók hatékonyságát, de egyúttal jelzi a diplomácia felelősségét, amivel könnyen egy pusztító termonukleáris háború szélére sodorhatja az emberiséget.
Szűkebb régiónk az ukrajnai konfliktus egyik legnagyobb vesztesévé válhat. A térség az elmúlt évszádokban folyamatosan a nagyhatalmak felvonulási területe, ütközőzónája volt, ami felemésztette Közép-Európa fejlődési potenciálját.
Az elmúlt évtizedben a V4-ek együttműködését sikerült valódi tartalommal megtölteni, s ezzel erőtényezővé válni a régió érdekeit olykor semmibe vevő brüsszeli döntéshozatallal szemben. Az ukrajnai háború azonban könnyen alááshatja a térség együttműködését, s újra a nagyhatalmak érdekei szerint oszthatja meg Közép-Európa államait.
A régió egyértelműen függ az orosz energiahordozóktól, s bár az energiaimport diverzifikálása stratégiai érdek, a háború logikája által kikényszerített gyors ütemű átállás óhatatlanul az energiaárak emelkedéséhez vezetne, s ezáltal még nehezebb helyzetbe hozná a térség gazdaságait. A közép-európai államok már így is két évtizede nem látott pénzromlással küzdenek, az elhúzódó konfliktus az infláció visszaszorítását hosszabb távon is alááshatja.
A térséget érő politikai és gazdasági kihívásokkal szemben továbbra is szükség lenne a V4-ek együttműködésére, amelynek pozitív példáit jól szemléltette az előző évtized. A régió államainak változatlanul közös érdeke a szomszédságunkban zajló háború mielőbbi lezárása, a humanitárius katasztrófa elkerülése és Ukrajna stabilitásának garantálása.
Az április 3-i magyarországi választások előtt egy héttel jól látható, hogy a finisbe forduló kampány legfontosabb témájává vált az ukrajnai háború. Orbán Viktor múlt vasárnap egy rádióműsorban arról beszélt,
a háború „ráborult” a magyar kampányra, így már nem csak az a kérdés, hogy menjünk-e vissza a „kudarcos múltba” vagy sem, a béke és a biztonság kérdése is bekerült a választás tétjei közé.
A miniszterelnök értelmezése szerint egyedül a Fidesz–KDNP tudja szavatolni Magyarország békéjét és biztonságát. Orbán leszögezte, minden nemzetállamnak a szabad döntése, hogy küld-e katonákat és fegyvereket Ukrajnába: a NATO-csúcson is erre a következtetésre jutottak.
Az elmúlt napokban a választások közelsége miatt kiélezett politikai helyzetben nagy figyelmet váltottak ki a kijevi háborús kabinet Budapestre irányuló nyomásgyakorló lépései.
Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes múlt kedden a szociális hálón közzétett bejegyzésében azzal vádolta meg Budapestet, hogy az olcsó orosz gáz miatt hátba szúrja Ukrajnát. Az ukrán politikus arra is utalást tett, hogy Magyarország Kárpátalját szeretné megszerezni.
Néhány nappal később Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az európai uniós csúcson kifogásolta a magyar kormány politikáját, és próbálta ezáltal nyomás alá helyezni a budapesti vezetést. Ukrajna elnöke azt kérte Orbán Viktor miniszterelnöktől, hogy szavazza meg a szankciók kiterjesztését az energiaszektorra, és Magyarország ne vásároljon gázt és kőolajat Oroszországtól. A második kérése pedig az volt, hogy Budapest engedjen át fegyverszállítmányokat és küldjön fegyvereket Ukrajnába.
Orbán Viktor a már idézett múlt vasárnapi rádióműsorban úgy fogalmazott, nem az ukrán elnökkel van vitája, hanem a magyar baloldallal. Szerinte azt kell megnézni, hogyan lehet segíteni az ukránoknak úgy, hogy a magyarokat ne érje hátrány. A magyar politika nem ukrán- vagy oroszbarát, hanem magyarbarát – hangsúlyozta a miniszterelnök.
A kárpátaljai magyarság helyzetét ugyanakkor tovább nehezíti a Budapest és Kijev között kialakult diplomáciai feszültség. Az általunk megkérdezett Dunda György, a Kárpáti Igaz Szó lapigazgatója az utóbbi napokban Budapest címére megfogalmazott ukrán bírálatokra úgy reagált, érthetetlen miért keres újabb ellenséget a kijevi vezetés.
A kárpátaljai újságíró hozzátette,
szerencsére az ukrán politikai elit nem egységes a magyarellenes hangulatkeltésben.
Dunda arra emlékeztetett, Viktor Mikita, Kárpátalja múlt év decemberében kinevezett kormányzója korrekt viszonyt alakított ki a kárpátaljai magyarság szervezeteivel és a megyének humanitárius segítséget nyújtó magyar állami szervekkel is.
Megjelent a Magyar7 2022/13. számában.
