Látószög: Útkeresés Európában - összefoghatnak-e a szuverenista pártok?
Átalakulóban van az európai jobboldal – a folyamatok egyik kulcsszereplője a Fidesz. A következő hónapok nagy kérdése, hogy a szuverenista pártok össze tudják-e hangolni az érdekeiket, átrajzolva ezzel az európai politika jelenleg ismert erővonalait.
A Fidesz Magyar Polgári Szövetség március elején jelentette be, hogy távozik az Európai Néppárt képviselőcsoportjából. Néhány héttel később a magyar kormánypárt magából a pártszövetségből is kilépett. A Fidesz távozása az előzmények ismeretében nem volt váratlan lépés, kihatásait tekintve azonban az európai jobboldal gyökeres átalakulását eredményezheti.
Az Európai Parlament pártjai még napjainkban is a huszadik századi politológiai tankönyvekben olvasható ismérvek alapján szerveződnek, belső törésvonalaik azonban mára már leképezik a huszonegyedik század konfliktusait.
Az elmúlt években egyre világosabban rajzolódott ki, hogy valójában az Unió jövőjével kapcsolatos víziók állítják szembe az európai politika szereplőit.
Napjainkban a kontinens politikai küzdőterén két jól elkülönülő csoport körvonalazódik: a globalizáció elmélyítésének hívei, akik a kontinens jövőjét az Európai Egyesült Államok megteremtéséhez kötik, illetve a velük szemben álló szuverenisták, akik ragaszkodnak az európai nemzetállamok eszméjéhez.
A tágabban értelmezett Közép-Európa a politikai átrendeződés éllovasának számít a kontinensen. Magyarországot és Lengyelországot szilárd felhatalmazású, elkötelezetten szuverenista kormány irányítja.
Hasonló politikai programmal nyert választást Sebastian Kurz Ausztriában és Andrej Babiš Csehországban. A szuverenista pártok az elmúlt években azonban szerte Európában is megerősödtek.
Franciaországban Emmanuel Macron elnök színre lépése sarokba szorította a hagyományos bal- és jobboldali erőket. A globalista Macronnal szembeni ellensúlyt a francia politikában jelenleg a globalizációkritikus, baloldali Jean-Luc Mélenchon pártja, illetve a szuverenista, jobboldali Nemzeti Gyűlés (2018-ig Nemzeti Front) képezi.
A franciaországihoz hasonló jelenség játszódott le Olaszországban is, ahol szintén teret veszítettek a korábban meghatározó jobb-, illetve balközép pártok.
Az inkább balra kacsintgató 5 Csillag Mozgalom mellett határozott szuverenista álláspontot képvisel a Matteo Salvini vezette Északi Liga. A Liga nem új alapítású párt, már a nyolcvanas évek óta jelen van az olasz közéletben, kezdetben a fejlettebb északi tartományok nagyobb önállóságáért harcolt. A párt a megerősödését annak köszönhette, hogy Salvini belügyminiszterként határozottan kiállt az illegális migráció feltartóztatása mellett.
Az elmúlt időszakban az Unió legnépesebb tagállamában, Németországban is alaposan átrendeződtek az erőviszonyok.
Évtizedekig a nagy néppártok váltógazdálkodása biztosította a Szövetségi Köztársaság politikai stabilitását. Ellentétben azonban Franciaországgal és Olaszországgal, a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) megerősödésével egyidejűleg nem omlott össze a hagyományos pártrendszer. Választók tömegei fordultak el ugyan a keresztény uniópártoktól és a szociáldemokratáktól, de többségük inkább a mára karakteresen jobboldali liberálisokhoz, vagy a zöldekhez és a radikális baloldalhoz pártolt át. Az AfD egyelőre nem tudott nagy párttá válni.
Napjainkra a nemzetiségi ellentétektől szabdalt Spanyolországban is megrendült a hagyományos jobb- és baloldal váltógazdálkodásán alapuló politikai rendszer.
Annyiban eltér a francia és főleg az olasz mintától, hogy itt a jobboldali Néppárt még meg tudta őrizni szavazói zömét, a jobboldali globalizációkritikus VOX azonban az utóbbi időben jócskán megerősödött.
A politikai tér látványos átrendeződése az Unió kisebb népességű tagállamaiban is nyomon követhető.
A jóléti rendszeréről ismert Svédországban igazi politikai szenzációnak számított a 2018-as parlamenti választáson, hogy a bevándorlásellenes, szuverenista Svéd Demokraták előretörésének és a hagyományos bal- és jobbközép visszaszorulásának köszönhetően háromosztatú politikai tér alakult ki.
A kontinens több más államában, például Hollandiában vagy éppen Belgiumban ugyancsak jelentős súllyal vannak jelen a politikai térképen a szuverenista pártok.
Kérdés, hogy összehangolhatók-e azok a gyakran széttartó nemzeti érdekek, amelyek komoly akadályát jelentik a globalizációkritikus pártok európai összefogásának.
Éppen a gyakran ütköző nemzeti érdekek magyarázzák, hogy a szuverenista pártok az európai színtéren mind ez idáig nem tudtak szervezetileg összefogni.
A Fidesz kilépése a Néppártból azonban katalizáló erővel hathat, hiszen éppen a magyar kormánypárt kapcsolhatja össze Salvini Ligáját és a lengyel Jog és Igazságosságot (PiS).
A Fidesz kilépéséig a három párt három különböző európai frakcióban politizált, hiszen míg a magyar kormánypárt az Európai Néppárt képviselőcsoportjához tartozott, addig a Liga az Identitás és Demokrácia, a PiS pedig az Európai Konzervatívok és Reformisták frakciójában foglal helyet.
Az Identitás és Demokrácia frakciójának az olasz Liga mellett meghatározó ereje még a francia Nemzeti Gyűlés és a német AfD. A 2019-es európai választásokat követően megalakult frakcióban helyet kapott még az Osztrák Szabadságpárt, a belgiumi Flamand Érdek, a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia, a Dán Néppárt, az Észt Konzervatív Párt és a Finnek Pártja.
A Konzervatívok és Reformisták frakciójában foglalt helyet a 2019-et követő európai parlamenti ciklusban a lengyel PiS mellett a cseh Polgári Demokrata Párt, a szlovák OĽaNO és az SaS is.
A pártszövetség lényegesen meggyengült, miután a Brexitet követően a brit konzervatívok távoztak az Európai Parlamentből.
A magyar külpolitikai felfogástól nem idegen az olasz–magyar–lengyel szövetség gondolata. A harmincas évek ún. horizontális tengelye Magyarország számára kitörést jelentett a Trianon utáni elszigeteltségből.
A 2021-ben formálódó horizontális blokk, a tágabban vett Közép-Európa együttműködése új irányt szabhat az európai politika alakulásának.
Orbán Viktor, Matteo Salvini és a lengyel kormányfő, Mateusz Morawiecki április eleji budapesti találkozója egyfelől demonstrálta a három állam együttműködését, másfelől sejtetni engedte, hogy a Fidesz, a Liga és a PiS a jövőben szorosabban fog együttműködni.
Ha a három tömörülésnek sikerül egy közös európai pártcsaládot megalakítani, ahhoz nemcsak az Identitás és Demokrácia és az Európai Konzervatívok és Reformisták soraiból érkezhetnek újabb csatlakozók (elsősorban ugyancsak a tágabban vett közép-európai térségből), hanem az utóbbi években látványosan a centrum felé tolódott Néppártból is csatlakozhatnak a konzervatív értékeket hangsúlyosan képviselő pártok, mint például a szlovén SDS.
Bár a szuverenista pártok együttműködése az európai politikában tovább mélyülhet, a teljes szervezeti egység megteremtése továbbra sem valószínű.
Az illegális migráció ellenzése és a globalizációkritika ugyan számos ponton összeköti ezeket a pártokat, de a szerteágazó nemzeti érdekek legalább ennyi törésvonalat képeznek közöttük.
Míg például a Fidesz a nemzetek Európájában gondolkodik, amelynek egyenrangú tagjai a számszerű kisebbségben élő nemzeti közösségek, addig a francia Nemzeti Gyűlés az osztatlan nemzetállam híve, a spanyol VOX számára pedig a katalán függetlenségi törekvések miatt egyenesen vörös posztó a nemzeti közösségek önigazgatása.
Az olasz–magyar–lengyel együttműködés azonban ennek ellenére új irányt szabhat az európai jobboldalnak, hiszen a szövetségre lépő pártok hangsúlyos erővel képviselhetik az egykor Köztes-Európaként emlegetett, Németország és Oroszország között elterülő térség érdekeit.
Ez a szövetség a jövőben értelmes és logikus kibővítése lehet a visegrádi együttműködésnek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/15. számában.
