Kitől mit vehetne még el Trump? II. rész
Donald Trump amerikai elnök geopolitikai étvágya Dániának az Atlanti-óceán túlpartján levő autonóm területére, Grönlandra irányította a figyelmet.
Ám nemcsak Dániához tartoznak olyan területek, amelyek nem a kontinentális részén vannak. Cikkünk első részében a kisebb európai, határokon átnyúló rendhagyó megoldásokat tekintettük át, ha lemaradt volna, itt olvassa el.
Most nézzük az igazi nagypályás játékosokat, akik egymás közt egykor a fél világot felosztották. Nézzük, mi maradt nekik belőle.
Vilmos Sándor holland király a tengertől mesterségesen elhódított mélyföldeken túl csekély mértékben a karibi térségben is uralkodik. Ma az abortusz, az eutanázia és a könnyű drogok szabályozása tekintetében Hollandia Európa talán legliberálisabb országa, de területét évszázados harc tépte, a spanyolok ellenében vívott szabadságharcuk 80 évig tartott... Az Egyesült Tartományok számára az aranykort a 17. század közepe jelentette, amikor flottájával dominálta a világkereskedelmet, létrehozták a Holland Kelet-indiai Társaságot, és a harcban edzett kisragadozónak még arra is maradt kapacitása, hogy Északkelet-Brazíliában, Angolában, Indonéziában és Sri Lankán elhódítsák a gyarmatosításban szintén nagy rössel induló portugálok gyarmatait. Az évszázadokig kizsákmányolt Indonézia a második világháború után kikiáltotta függetlenségét, Suriname 1975-ben önállósodott.
Így Vilmos Sándort Aruba, Curaçao, Sint Maarten Bonaire, Sint Eustatius és Saba szigetein, az egykori Holland Antillákon szólítják még uram, királyomnak. Aruba 1986-ban autonómiát kapott, önállósodni szeretett volna, de erről végül lemondtak. 2010-ben a Holland Királyság elméletileg egyenjogú országa lett Hollandia, Curaçao és Sint Maarten mellett. Bonaire Sabával és Sint Eustatiusszal együtt pedig különleges község minőségben tagja Hollandiának.
A nagy földrajzi felfedezések idején eleinte jól helyezkedő Spanyolország is megtartott valamit a gyarmati örökségből, ami persze már csak árnyéka az egykor volt világbirodalomnak. Felsorolni is teher, mi tartozott egykor a spanyol korona alá. A mai Mexikó, Guatemala, Salvador, Honduras, Nicaragua, Costa Rica, Panama, Kolumbia, Venezuela, Ecuador, Peru, Bolívia, Argentína, Uruguay, Paraguay, Kuba, Dominikai Köztársaság, Puerto Rico, Fülöp-szigetek, egy sereg kisebb sziget(állam) a csendes-óceáni térségben, Spanyol Egyenlítői-Guinea, Nyugat-Szahara, Marokkó területén a spanyol király uralkodott.
A turisták körében rendkívüli, a helyiek számára már-már terhes népszerűségnek örvendő Kanári-szigetek státusza spanyol autonóm közösség. Spanyolországnak Marokkó területén is van két autonóm városa, Melilla és Ceuta. Ezeket a magyarnál sokkal magasabb határkerítés veszi körbe, ugyanis a migránsok, ha itt áttörnek, az Európai Unió területére kerülnek, ahonnan aztán már szabad az út... Az aranyparti nyaralókat komphajók hozzák át az egy nap alatt bejárható városokba, fogadásukra külön iparág épült. A Kanári-szigeteken, Melillán és Ceután is ott állomásoznak a Spanyol Légió egységei, biztos, ami biztos…
Ezen felül Marokkó partjainál magáénak mond néhány kisebb szigetet és szirtet, melyeket Plazas de soberaníanak, szuverén területeknek neveznek. Ezekre Marokkó is bejelentette igényét, de a spanyolok nem adják, van ez így.
A két afrikai turistaközpontnál kevésbé ismert, ám rendkívül érdekel Llívia esete, amely spanyol exklávé a Pyrénées-Orientales megye belsejében. Ez az 1695-ös Pireneusi Szerződés óta van így, ahol történt egy kis malőr. A Pireneusok északi oldalán átadandó településeket falvaknak nevezték, de Llívia jogilag város (vila) volt, ezért kimaradt az átadásból, helyzetét később a Llíviai Egyezmény rendezte. Ennek következményeképp Llívia közvetlenül a spanyol Cerdanya közigazgatásához tartozik, miközben közvetlenül francia települések veszik körül a kb. 1,6 km széles folyosóval. Ezt a folyosót egy közút szeli át, amely jogilag részben francia és részben spanyol úthálózati besorolású.
Aki akár csak egyetlen légiósregényt elolvasott Rejtő Jenőtől, az tudja, hogy Észak-Afrika jelentős része francia gyarmat volt. És még a fél világ. Amerika gyarmatosításából Franciaország kimaradt, csak Haitit sikerült megszereznie, cserébe Afrikából jó nagy darabot hasított ki. Az egykori gyarmatbirodalom helyén 18 független ország nőtt ki. S míg a spanyol gyarmatbirodalom nagyrészt a 19. században széthullott, a francia tartotta magát, s a függetlenedések döntő hulláma 1958 és 1962 között zajlott, a de Gaulle-féle alkotmányos átalakítás és a gyarmati rendszer felbomlása nyomán. Ez nem is tetszett mindenkinek, az Algéria elszakadását ellenző francia tisztek egy csoportja merényletet kísérelt meg de Gaulle ellen. Ezt gondolja tovább, fiktív elemekkel feldúsítva Frederick Forsyth A Sakál napja című regényében.
Afrika mellett a Közel-Keleten Szíria és Libanon, Ázsiában Francia Indokína – Vietnam, Laosz, Kambodzsa – tartozott hozzá, meg valami apró a csendes-óceáni szigetvilágban, Vanuatu például Franciaország és Nagy-Britannia kondomíniuma volt...
Ettől eltérő jogi státuszt jelent Franciaország tengerentúli területének lenni. Ezek kétségkívül részét képezik a Francia Köztársaságnak, de nem részei az ország európai területeinek vagy az Európai Unió költségvetési rendszerének, ellentétben a tengerentúli megyékkel. A Tromelin-sziget, az Európa-sziget és a Clipperton-sziget lakatlan, a Juan de Nova-, és a Dicsőség szigeten csak katonák és/vagy meteorológusok tanyáznak. Franciaország, mint többen, igényt tart Antarktisz egy részére is, ide Francia déli és antarktiszi területek néven tette be a lábát. Tengerentúli terület még Francia Polinézia, Saint-Pierre és Miquelon, Wallis és Futuna, Új-Kaledónia Saint-Barthélemy és Saint-Martin.
A végére maradt a nagyvad, Nagy-Britannia. Ahogy a Hobo Blues Band énekli az 1953-as, fényes futballgyőzelemnek emléket állító, 6:3 című opusában, többségében parodisztikus felütéssel, ám e téren a realitás talaján maradva: "Gyarmatai vérét szívja a Brit Birodalom".
Miután 1588-ban az angol hajóhad, részben a vihar segítségével, részben rugalmasabb taktikával, gyorsabb hajókkal és nagyobb hatótávolságú tüzérséggel legyőzte a "győzhetetlen armadát", Spanyolország tengeri hegemóniája megrendült, Anglia pedig hosszú távon vezető tengeri hatalommá vált. Sikerült az összes kontinensen megvetnie a lábát. A világ leghatalmasabb gyarmatbirodalmának könyvtárnyi szakirodalma van. Ők uralták Észak-Amerika azon részét, amit nem a spanyolok, a mai Egyesült Államok és a Kanada területének nagy részét, Indiát, Ausztráliát, Új-Zélandot, hogy csak a nagyobb, egybefüggő földdarabokat említsük, nem mint ha Pakisztán, Srí Lanka, Malajzia, Egyiptom, Ghána, Nigéria, Kenya, Dél-Afrika, Cipris, Jordánia, Jamaica, illetve a Karib-térség több szigete, és a közelség terheit sokáig nyögő Írország valami konyhakert lenne.
Egyes gyarmatok (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Írország) fokozatosan dominion/domínium státuszt kaptak; ez a lépés a brit igazgatás gyengülését és a helyi kikényszerített önkormányzatiságot tükrözte. Az 1931-es Statute of Westminster jogilag is leválasztotta a dominionokat a brit parlament közvetlen törvénykezéséről, ezzel a birodalom formális keretei erodálódtak. A gyarmatok és egyebek függetlenedésének a végső lökést India 1947-es önállósodása adta meg, innen aztán nem volt megállás.
Erre az új helyzetre reagált az 1949-es Londoni Nyilatkozat, mely immár önkéntes alapon tette lehetővé a csatlakozása a modern Brit Nemzetközösséghez, mely immár szuverén államokból állt össze. III. Károly Head of the Commonwealth címe itt csak szimbolikus, a tagállamokban tényleges hatalommal nem jár.
Az egykori birodalomhoz képest Nagy-Britanniának egy nagyobb hátsó udvarnyi területe maradt, különböző jogcímeken.
Anglia, Észak-Írország, Skócia és Wales mellett III. Károly a koronafüggőségeken és a tenger túli területeken is "királykodik".
A koronafüggősége/koronagyarmatokk a brit Korona tulajdonai, egyikük sem része az Egyesült Királyságnak. Élükön egy főminiszter áll, kvázi kormányfőként, de egyik sem szuverén állam. III. Károlyt itt alkormányzó képviseli. Koronafüggőség a Guernsey Bailiffség, a Jersey Bailiffség és a Man-sziget. A koronafüggőségek védelméért és nemzetközi kapcsolataiért a brit kormány felelős. Ugyanakkor a Brit Parlament által hozott törvények általában nem vonatkoznak a koronafüggőségekre, kivéve ha ezt külön tartalmazzák.
Tengerentúli területből 14 van. Ezek nem részei az Egyesült Királyságnak, de az Egyesült Királyság szuverenitása alá tartoznak.
A karibi térségben ilyen Anguilla, a Brit Virgin-szigetek, a Kajmán-szigetek, Montserrat, Turks- és Caicos-szigetek; Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha, Déli-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, a Falkland-szigetek a Dél-Atlanti-óceánon. Ez utóbbiakat Argentína megpróbálta megszerezni 1982-ben, de 74 nap alatt a britek meggyőzték őket ennek helytelenségéről. Mindez 649 argentin és 255 brit katona, és 3 civil életébe került. Az Atlanti-óceán északi részén a misztikus, rejtélyek és összeesküvés-elméletek övezte Bermuda-háromszög egyik csúcspontja, Bermuda szigete is tengeren túli terület. A Brit antarktiszi területen csak kutatók élnek, a Brit Indiai-óceáni terület 60 kisebb-nagyobb sziget gyűjteménye. A Csendes-óceánban Új-Zéland és Panama között félúton, Polinézia keleti végén elhelyezkedő, a Csendes-óceán víztükre fölé magasodó Pitcairn-szigetek leginkább onnan lehetnek ismerősek, hogy a Bounty matrózainak és tahiti feleségeik leszármazottai lakják, persze, nem túl sokan, 2019-ben 50-en voltak.
És ne feledkezzünk meg két fontos katonai bázisról. Gibraltárra bár Spanyolország is feni a fogát, de, ahogy a helybeliek hívják, a Sziklát, sem csellel, sem erővel nem sikerült megszerezniük, a lakosok népszavazáson mondták ki, hogy ők inkább (akkor még) Erzsébet alattvalói szeretnének lenni. A 6,5 négyzetkilométeres földdarabon parkolni lehetetlen, az ingatlanárak az egekben, ugyanakkor a turizmus jelentékeny. Bár az idelátogatók elsősorban a makákókat nézik meg, azért a Brit Fegyveres Erőknek és a Brit Királyi Haditengerészetnek létszámban náluk lényegesen nagyobb állománya található itt, bár ők nem szeretik, ha fotózzák őket.
Tengerentúli terület Akrotíri és Dekélia is. Az Egyesült Királyság, Ciprus 1960-as függetlenné válását követően nemes egyszerűséggel meghagyott magának 254 négyzetkilométert, mert szüksége volt egy földközi-tengeri bázisra. E két Szuverén Támaszponti Terület mostohagyerek a tengeren túli területek sorában. Csak katonai közigazgatása van, letelepedni nem lehet itt, és a területén való születés nem eredményez brit állampolgárságot, szemben az összes többi külbirtokkal.
