Kinek volt olyan sürgős a járványügyi egyezmény?
Miközben az egészségügyi világszervezet (WHO) az emberiség megmentőjének szerepébe próbálja beállítani magát, egyre több ország vonja kétségbe kompetenciáját, és vádolja politikai hatalomszerzéssel. Vagy legalábbis azzal, hogy bizonyos politikai (gazdasági) körök érdekeit képviseli. A múlt hét elején Genfben tartott közgyűlésen kibújt a szög a zsákból: olyan hirtelenséggel szavaztatták meg az ún. pandémiaszerződést, amely a világjárványok megelőzését, közös kezelését szolgálná, hogy az elfogulatlan emberben is óhatatlanul kérdések merültek fel.
A szerződést eredetileg egyhangúlag, általános egyetértéssel szerette volna elfogadtatni a világszervezet vezetése, ám – tessék megkapaszkodni – Szlovákia volt az az ország, amely megfúrta ezt a szándékot, és szavazást kért. Ez egyszer megvalósult az állam fennállása óta hangoztatott szlovák óhaj arról a bizonyos „láttatásról”, hiszen Szlovákia ezúttal tényleg felhívta magára a világ közvéleményének a figyelmét. Így az egyhangú elfogadás helyett szavazásra került sor, amelyen a szerződés elfogadásához a részt vevő tagországok kétharmadának igen-szavazatára volt szükség.
Hogy mennyire fontos döntésről volt szó a Fico-kormány részéről, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ülés előtti napokban Tedrosz Gebrejeszusz, a szervezet főigazgatója személyesen is felhívta Robert Fico kormányfőt azt kérve, hogy ne nehezítse az elfogadást, és mondjon le a szavazás kéréséről. A szlovák kormány döntését – hogy nem támogatja a szerződés elfogadását –egyébként itthon is kisebb politikai vihar kísérte; a kormányban sem volt egységes az álláspont (a Hlas ellenezte), míg az ellenzék – szokása szerint – teljes mellbedobással támadta a kormányt, hogy „szégyent hoz Szlovákiára”, ha nem támogatja a szerződést. (Mintha a „szégyen” valamiféle egészségügyi kategória lenne.)
A WHO 194 tagállama már két éve megállapodott egy olyan globális egyezmény kidolgozásáról, amely a Covid-pandémia tanulságait felhasználva erősítené a világjárvány megelőzését, a felkészültséget és a válaszlépéseket. Ez üdvözlendő is lenne, hiszen tudjuk, milyen kaotikus volt a Covid-járvány kezelése. A WHO, amely a megmentő szerepében tetszeleg, későn reagált, csak akkor nyilvánította világjárvánnyá a Covid-19-et, amikor az már nyilvánvaló volt mindenki számára. Az Európai Unióról nem is szólva, amely gyakorlatilag magukra hagyta a tagállamokat a bajban, majd miután a kormányok maguk próbáltak lépni, méltóztatott felébredni Brüsszel is. Ennek a gyakorlati hasznát leginkább Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság vezetője zsebelte be, aki sms-ben bonyolított le milliárdos vakcinaüzletet.
Ne felejtsük el, hogy a világon az egyik legjövedelmezőbb biznisz (a fegyvergyártás, az emberkereskedelem és a kábítószer mellett) a gyógyszergyártás. El tudjuk képzelni, mekkora bevételt jelentene némelyik nagy gyógyszergyártónak egy hirtelen ránk szabaduló világjárvány, amelynek során (a fenti egyezmény alapján) a WHO az egész népesség beoltását tenné kötelezővé? Márpedig a jóslatok szerint holtbiztos, hogy új (és újabb) járványok jönnek, amikre fel kell készülni. Az új szerződés azonban túllépné a járványkezelés egészségügyi kereteit, és felhatalmazná a WHO-t az úgynevezett „félretájékoztatás elleni küzdelemre” is, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a WHO szabná meg minden vita nélkül, mit kell gondolni a járványokról, hogyan kell látni a vakcinákat, azok esetleges mellékhatásait, vagyis teljes egészében uralná a bármilyen járvánnyal kapcsolatos narratívát.
Lássuk az összeesküvés-elméleteket, mert azokból is van bőven. Onnantól kezdve, hogy 2000-től Bill Gates milliárdokat fektetett be a különböző oltóanyagokat gyártó cégekbe és a WHO-ba, az Egészségügyi Világszervezet is látványosan elkezdte propagálni az oltásokat. A Covid-járványnak nevezett események hatására csak a WHO 2 milliárd adag vakcinát rendelt azoktól a cégektől, amelyekben Bill Gatesnek érdekeltsége van (Pfizer, Astrazeneca, Moderna). 2021-ben csak a Pfizer vállalatnak 36 milliárd dolláros bevétele keletkezett a vakcinákból.
A WHO a finanszírozóinak az érdekeit képviseli azért, hogy azok az érdekeltségeiken keresztül minél nagyobb profitot tudjanak termelni. A kritikusok szerint nem az emberek egészsége a lényeg, hanem az, hogy a globális Big Pharma, azaz a legnagyobb gyógyszercégek következmények nélkül minél jobban kizsákmányolják az országokat, akár úgy is, hogy az emberek egészségét tegyék kockára.
A szerződés aláírása után a WHO minden járványnak minősített ügyben kizárólagos hatáskört kap. Hogy mit kell érteni járvány alatt, azt is a WHO dönti el. Ugyancsak a WHO határoz arról, hogy milyen protokollokat használhatnak a gyógyításban az államok, amiket kötelezően végre kell hajtaniuk. Ha Bill Gates valamelyik vakcináját tartják hatékonynak, kötelező módon be fognak vele oltani mindenkit – mondják a szerződés ellenzői. Emlékezhetünk még a „káros” orosz és kínai oltóanyagok elleni uniós kampányhadjáratra.
Azért szerencsére nem eszik olyan forrón a kását. A szerződést még a tagállamoknak ratifikálniuk kell, ami eltarthat akár két évig is. Elvileg tehát van idő tisztázni az emberjogi és szabadságjogi kérdéseket. De hogy miért kellett egy befejezetlen, kimunkálatlan szerződést nagy hirtelen, egy előre nem jelzett, késő esti szavazással elfogadtatni, az legalábbis kérdéseket vet föl.
Megjelent a Magyar7 2025/21. számában.
