Kelet-európai nő lehet a NATO új főtitkára? - Ismert nevek a kalapban

Jens Stoltenberg norvég politikus 2014 októbere óta a NATO főtitkára, megbízatása azonban jövő szeptemberben biztosan véget ér. Utódjának kilétét ugyan csak jövő tavasszal, a szervezet madridi csúcsán jelentik majd be, de számos európai fővárosban már élénk diskurzus folyik a lehetséges jelöltekről. A NATO berkeiből érkező híresztelések alapján reális az esély arra, hogy 72 év után először, női főtitkára legyen a szövetségnek.

A Politico például úgy tudja, az új főtitkár kiválasztásánál két szempont dominál majd. Egyrészt, hogy nő legyen, másrészt pedig, üzenve ezzel Moszkvának, hogy a keleti blokk volt országainak valamelyikéből érkezzen.

A fenti két elvárásnak három politikusnő is megfelelne, így könnyen lehet, hogy jövő ősztől Kolinda Grabar-Kitarović, Dalia Grybauskaitė vagy Kersti Kaljulaid nevét kell majd megjegyeznie a nagyközönségnek. Grabar-Kitarović Horvátország, Grybauskaitė Litvánia elnöke volt a közelmúltig, Kaljulaid pedig jelenleg is Észtország elnöki székét foglalja el. A három legesélyesebb jelölt mellett szinte csak ismertebb nevek merültek fel Stoltenberg lehetséges utódaként. Az elmúlt hetekben Magyarországon különös "népszerűségre" szert tett Mark Rutte holland miniszterelnök mellett Theresa May, volt brit miniszterelnök, Federica Mogherini, az EU volt külügyi főképviselője és Klaus Iohannis Románia elnöke is ott van a potenciális utódokat tartalmazó listán.

Az új NATO-főtitkár személye talán a korábbiaknál sokkal fontosabb lehet, hiszen 2022 szeptemberében a hidegháború óta geopolitikailag talán legforróbb időszakban kell majd átvennie a szervezet irányítását. A legutóbbi Brüsszeli NATO-csúcson Oroszországot "fenyegetésként", míg Kínát "kihívásként" értékelték, holott a valóság inkább azt mutatja, Kína erőfölénye sokkal fenyegetőbb, főleg úgy, hogy egyre több jel mutat arra, Moszkva és Peking szorosabbra fűzi az együttműködést. Ez tulajdonképpen az észak-atlanti együttműködés legrosszabb rémálmát jelenti, olyan kihívást, amellyel a NATO nem biztos, hogy képes megbirkózni. 

Pláne úgy, hogy közben olyan rendkívül fontos témákkal foglalkozik, mint a tagállamok hadseregeinek karbonsemlegessége.

Érdekes kérdés, vajon Putyin elnök miként fogadná, hogy egy volt szocialista tagállam adja a NATO új főtitkárát. Elemzők szerint csökkentheti a lett és litván "jelölt" esélyeit, hogy az orosz elnök minden bizonnyal provokációként kezelné kinevezésüket, azonban eddig egyetlen orosz politikus sem kommentálta ezeket a híreszteléseket. A Politico szerint épp a fenti okokból lehet olasz jelölt a befutó, csakhogy, amint a portál megjegyzi, Mogherini korábban többször bírálta az Egyesült Államok külpolitikáját, ez pedig gyengíti pozícióit. Ezzel csak az a gond, az Európai Unió de facto külpolitikai vezetője akkoriban bírálta az USA-t, amikor annak elnökét Donald Trumpnak hívták. Trump neoizolacionista megközelítése érthető módon nem feküdt az Uniónak, hiszen attól féltek, a kontinens biztonságát szavatoló amerikai haderő kivonulása erősödő orosz befolyást hoz magával. 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a jelek szerint a britek is saját jelölttel rukkolnak majd elő jövő tavasszal. Hivatalosan még nem erősítették meg, de Ben Wallece brit védelmi miniszter már arról beszélt, Theresa May megfelelő ember lehet a posztra. Rajta kívül két másik brit politikus, a volt külügyminiszter, William Hague, illetve az egykori védelmi államtitkár Mark Sedwill neve merült még fel, más kérdés, hogy mindketten férfiak. Az Euractiv azt írja, bár egyelőre képlékeny a jelöltlista, az már most látszik, a legtöbb tagállam saját jelölttel rukkol majd elő, azok az országok pedig, akik nem dobnak saját nevet a kalapba, szinte biztosan régiós jelöltre szavaznak majd. Szakértők szerint komoly előnyt jelenthet egy-egy jelöltnek az is, ha az őket támogató országok teljesítik vagy legalább megközelítik a NATO által előirányzott a GDP-hez viszonyított 2%-nyi védelmi kiadási szintet.