Ismét késve reagál Brüsszel?
Ketyeg az óra az öreg kontinens számára. A félrekezelt posztmodern népvándorlás után az európai gazdaság növekvő globális lemaradására kellene mihamarabb gyógyírt találni a brüsszeli döntéshozóknak. Kellene, de az EU ehelyett a saját maga által kihelyezett gátakat átugrálva liheg az előtte sprintelő versenytársai nyomában.
Akit az istenek el akarnak veszejteni, előbb az eszét veszik el. A többes szám azért indokolt, mert az Olümposzon nagy volt a tülekedés. Az isteni beavatkozás eredménye pedig az embereket sújtó hübrisz.
Még csak azt sem mondhatjuk, hogy ne lenne ismert a diagnózis, mi több, ne lenne javaslat a terápiára. Előbbire példa a volt olasz kormányfő, Mario Draghi szeptemberben napvilágot látott jelentése, utóbbira pedig a magyar uniós elnökség programja, amelynek legfőbb prioritása az EU versenyképességének helyreállítása.
Emlékezhetünk, a magyar elnökség kiemelten kezeli a nyugat-balkáni államok uniós csatlakozásának előmozdítását, a kohéziós politika újragondolását, az illegális migráció feltartóztatását, a migráció külső dimenziójának erősítését.
Erre mondhatná azt a kedves olvasó, hogy hol itt a probléma? A problémát ismerjük, a megoldására is van épkézlábnak tűnő javaslat. No igen, de most jön a svédcsavar. Azaz inkább a pontosság kedvéért bajorcsavar, vagy belgiumi születésű alsó-szász, Manfred Weberre és Ursula von der Leyenre gondolva.
Sajnálatos módon, mintha a történelem ismételné önmagát. Láttunk már ilyet a migrációs válság első nagy hulláma idején is, legfeljebb akkor az uniós bürokraták még a Magyarországnak rendelt Messiás előző verzióját kenték fel hasonló buzgalommal.
Pedig még az előző számlát sem fizette meg a kontinens. Az uniós vezetés nem hallgatott az illegális migrációt ellenzőkre, ezért most a tények előtt kell kapitulálniuk – erről Orbán Viktor miniszterelnök beszélt múlt kedden Révkomáromban a szlovák-magyar-szerb csúcstalálkozón.
A révkomáromi találkozón Robert Fico szlovák kormányfő, Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Aleksandar Vučić szerb elnök között egyetértés volt abban, hogy a nagy nehezen összetákolt migrációs paktum nem rendezte megnyugtató módon az illegális bevándorlás kérdését. A szlovák, magyar és szerb vezetők szerint az illegális migráció elleni fellépés alapja a külső határok védelme, vagyis nem az illegális bevándorlók szétosztása, azaz a migránskvóták jelentik a megoldást.
Csak a margóra jegyezzük fel, az unió területén jelenleg ötmillió illegális bevándorló tartózkodik, a kiutasításuk, ahogy fentebb idéztük, a legtöbb esetben kivitelezhetetlen. Ennek tükrében nem meglepő, ahogy arra Orbán Viktor is utalt a révkomáromi találkozón, a migrációs paktummal szemben „lázadásközeli helyzet” alakult ki az unióban.
Amint arra már utaltunk, a magyar uniós elnökség számára prioritás a nyugat-balkáni államok csatlakozásának előmozdítása. A magyar és a szlovák kormányfő a révkomáromi találkozón egyetértett abban is, hogy mindkét állam kitüntetett érdeke Szerbia mielőbbi csatlakozása az Európai Unióhoz.
Emlékezhetünk, a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat még a 2011-es magyar uniós elnökség idején sikerült lezárni. Az elmúlt évtizedben az EU bővítési folyamata sajnálatos módon megállt, a nyugat-balkáni államok parkolópályára kerültek. Márpedig az uniónak – éppen a versenyképesség visszaesése mutatja leginkább – új lendületre lenne szüksége, amelyet az újonnan csatlakozók – így például Szerbia biztosíthatnának.
A révkomáromi szlovák-magyar-szerb csúcstalálkozó kapcsán sokakban óhatatlanul felmerült, hogy az illegális migrációval szemben korábban hatékonyan fellépő visegrádi együttműködés mellett vagy helyett Orbán, Fico és Vučić egy új regionális kooperáció alapjait fektette le.
Vagyis mindez a diplomácia nyelvén azt jelenti, hogy adott kérdésekben gyümölcsöző lehet a régió államainak kooperációja, így akár a komáromi hármas formáció is, ez az alkalmi együttműködés azonban nem váltja ki az intézményesített, igaz most hullámvölgyben lévő, V4-es partnerséget.
Megjelent a Magyar7 2024/44. számában.
