Huszonötezren vettek részt a bukaresti ünnepségen
Egy év kihagyás után ismét a hagyományos katonai díszszemlével, különösebb járványügyi korlátozások nélkül ünnepelték meg tegnap Bukarestben a Román Királyság és Erdély egyesülését kikiáltó 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés 103. évfordulóját, Románia nemzeti ünnepét.
Az állami vezetők jelenlétében megtartott bukaresti parádén a hadsereg, a belügyminisztérium és több NATO-tagállam díszegységeinek mintegy 1500 fegyverese vonult fel a fegyvernemére jellemző járművel és haditechnikával, a diadalív felett pedig a román légierő gépei, valamint a belügyi egységek és titkosszolgálatok helikopterei húztak el.
Nem hiányoztak az idei parádéról sem az újonnan vásárolt haditechnika néhány éve már bemutatott elemei, a svájci gyártmányú Piranha-5 típusú, nyolckerék-meghajtású páncélozott csapatszállító járművek sem, és megtekinthette a közönség azokat a Patriot típusú rakétaelhárító ütegeket is, amelyek beszerzésére a tízmilliárd eurós román haderőfejlesztési program közel egyharmadát költik.
A román hírtelevíziók becslései szerint a bukaresti diadalívnél megrendezett központi ünnepségen mintegy 25 ezer ember vett részt.
Az erdélyi magyarok december 22-re, Kolozsvárra hívták össze a Magyar és Székely Nemzeti Tanácsot, a gyulafehérvári ellensúlyozására. A több tízezer résztvevő között voltak bánáti svábok és elszórtan román szocialisták is, akik „nem akartak román imperialista elnyomás alá kerülni”. A magyar nemzetgyűlésen szintén fölmerült egy önálló erdélyi köztársaság terve, Jászi kantoni beosztása alapján. A gyűlés végül egy demokratikus Magyarország keretein belül határozta meg Erdély hovatartozását, minden nemzet számára egyenjogúságot és autonómiát adva. A kolozsvári nemzetgyűlésnek volt egy hatalmas hátránya. Nem állt mögötte ugyanis olyan erő, ami foganatot szerezhetett volna a határozatnak. Erdélyt ekkor (a Kratochvil Károly parancsnoksága alatt gyülekező székely haderővel együtt) maximum 3-4000 hiányosan felszerelt katonaság védte, míg a Maros túlpartján 40 000 román katona várta a parancsot, hogy meginduljon az ország szíve felé.
