Fogást vált a CIA: Terroristák helyett mostantól inkább Kínára koncentrálnak

Az Associated Press hírügynökség által megszellőztetett belső CIA-s dokumentumokból kiderül, komoly változások jöhetnek a "Cégnél". Azt írják ugyanis, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség terrorelhárító főcsoportjának legutóbbi megbeszélésén a CIA főigazgató-helyettese, David Cohen közölte a csoport vezetőivel, marad ugyan a terrorellenes fókusz,

de a jövőben mind több anyagi és emberi erőforrást csoportosítanak át a Kínával és Oroszországgal foglalkozó osztályokhoz.

Az AP szerint az ügynökségen belül rég nem látott átszervezés várható, munkahelyek százait rendezik át, számos, eddig terrorelhárítással foglalkozó ügynök kap új beosztást.

Az elmúlt években valóban érezhetően csökkent a terrorellenes retorika az amerikai kormányzat részéről, elmaradtak az igazán látványos, médiában is futtatott likvidálások. Zaváhíri előtt hasonló szenzációt talán a Kászem Szolejmáni iráni tábornok elleni 2020 januári támadás keltett csupán, miközben az Egyesült Államok szó szerint ezrével hajtott végre dróntámadásokat az elmúlt néhány évben (Trump elnökségének első két éve alatt például több mint kétezret!).

Persze a CIA nem hagy fel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemmel, de, legalábbis az AP szerint, az ügynökségnél innentől a Peking és Moszkva elleni hírszerzési akciók élveznek majd prioritást.

Bár Kína nemzetközi befolyásolási ereje egyelőre nem mérhető Oroszországéhoz (azt most hagyjuk, hogy az valójában mekkora), az elmúlt években érezhetően megnőtt a Pekinghez köthető akciók száma. Jóval kevesebbet beszéltek róla, de sokak szerint Oroszországhoz hasonlóan Kína is megpróbált beleavatkozni a legutóbbi amerikai elnökválasztásba, igaz, Joe Biden oldalán. Hogy milyen formában és mennyire eredményesen, arról keveset tudni, mindenesetre a pletyka jó alapul szolgált a fókuszváltáshoz. Az AP szerint a demokraták és a republikánusok nagy része is támogatja a hangsúlyeltolódást.

Sőt, rosszmájú kommentátorok szerint a teljesen indokolatlannak és kontraproduktívnak tűnő Pelosi-látogatás is csak ürügyként szolgált arra, hogy az amerikai közvéleményt felkészítsék a washingtoni külpolitika várható fókuszeltolódására.

Azt mondják, míg a terrorszervezetek sosem tudnák alapjaiban megváltoztatni az amerikai hétköznapokat, egy ereje teljében lévő, szuperhatalmi álmokat szövögető Kína igen. A portál szerint a Kongresszusban nagy az összhang, hogy ne csak a CIA-t, de más, kevésbé vagy egyáltalán nem ismert hárombetűs ügynökségek munkáját is Kínára koncentrálják. Mindez óhatatlanul a terrorelhárításra fordított költségvetési pénzek megnyirbálásával jár - írja az AP, de hogy pontosan mekkorát vágott az olló, azt nem lehet tudni, a hírszerzésre fordított kiadások ugyanis titkosítottak.

Úgy tudni, a CIA elsősorban Kína információs és "fejlett" technológiai előrelépéseire kíváncsi.

Az AP szerint Hszi Csin-Ping kínai elnök-pártfőtitkár hatalomra kerülése óta több billió(!) dollárt költött hasonló kutatásokra, így az amerikaiak joggal kíváncsiak rá, hol tart a technikai fejlődésben az Egyesült Államokkal egyre nyíltabban konkuráló Kína.

A fókuszváltás természetesen nem előzmény nélküli. A CIA még tavaly jelentette be, hogy két új osztályt (mission center) hoz létre, egyet külön Kína, egyet pedig a fejlett technológiák vizsgálatára. Ezzel párhuzamosan az elmúlt években egyre több mandarin nyelvtudással bíró szakembert vettek, így a fordulásra számítani lehetett, bár ennyire nyíltan soha korábban nem beszéltek róla. A Cég működését belülről ismerő források szerint hasonló hangsúlytolódásra utoljára mintegy húsz évvel ezelőtt került sor, éppen a terrorellenes háború miatt. A szeptember 11-ei terrortámadások után százával irányították át új beosztásokba a CIA munkatársait. 

Az az analitikai gyakorlat, amelyre a terrorellenes küzdelemben szert tettek a hírszerző ügynökség munkatársai, Kína ellen is jó szolgálatot tesz majd

- állítják a bennfentesek.

Bár a CIA terrorellenes harca mindent összevetve sikeresnek mondható, számos fekete folt szennyezi be a Cég működését. A titkos, senki által nem ellenőrzött CIA-börtönök históriája mára elcsépelt történet, az elképesztő járulékos veszteséggel járó dróntámadásokról is rendre beszámolt a sajtó, bár a számok nagyon ködösek.

Akadnak aztán kevésbé ismert kudarcok is, például a pár nappal ezelőtt likvidált Zaváhíri személyéhez köthetően. 2009-ben az ügynökség azt hitte, karnyújtásnyira van a későbbi Al-Káida vezér elfogásától, csakhogy egy kettős ügynök megvezette őket. Saját magát, valamint hét CIA-ügynököt és két másik külső munkatársat robbantott fel egy a szervezettel látszólag együttműködő terrorista egy afganisztáni CIA-bázison. Nem csoda, hogy a múlt vasárnapi dróntámadás után több egykori CIA-s is úgy nyilatkozott, személyes elégtételt éreznek Zaváhíri likvidálása miatt.

Az egyik legfontosabb kérdés, hogy meddig tarthat majd az átállás, illetve az "interregnum" állapot alatt nem lesz-e a tolerálhatónál sérülékenyebb az amerikai nemzetbiztonság. Az AP által megkérdezett szakértők szerint "évekig tarthat", mire a folyamat véget ér, ráadásul a Cég szervezeti kultúráját is át kell alakítani. 

- nyilatkozta az AP-nek Douglas Wise, a CIA terrorelhárító csoportjának korábbi hadműveleti igazgató-helyettese.

Nancy Pelosi házelnök látogatása óta került igazán a nagyközönség fókuszába az amerikai-kínai konfliktus, holott az elmúlt néhány évben a színfalak mögött folyamatosan éleződött a viszony a korábban úgy-ahogy együttműködő két hatalom között. Henry Kissinger külpolitikai zsenije és a pingpong diplomácia patikamérlegen mért gesztusai nagyjából Hszi Csin-ping hatalomra kerüléséig biztosították Peking és Washington kiegyensúlyozott viszonyát.

Teng Hsziao-ping rejtőzködő külpolitikáját felváltotta a "harcos farkasok" diplomáciája.

Az 1970-es évek óta tartó stabil, de lassú fejlődést a kilencvenes évek közepére gazdasági robbanás követte Kínában. Nem kis részben az országba áramló nyugati tőke miatt 2011-re Kína lett a világ második legerősebb gazdasága, 2022-re pedig egyes paraméterekben le is hagyta az Egyesült Államokat (az egy főre jutó GDP ma is alacsony, de vásárlóerő-paritáson számolva ma már Kína a bolygó első számú gazdasága).

Bár Peking soha korábban nem tört globális hatalmi babérokra (ehhez jelenleg is kevesek), az elmúlt egy-másfél évtizedben egyértelművé tették, saját játszóterüknek tekintik Délkelet-Ázsiát, sőt az Új Selyemút projekt keretében komoly ambícióik vannak Közép-Ázsia, a Közel-Kelet, sőt Európa tekintetében is, a kiaknázatlan afrikai és dél-amerikai piacokról nem is beszélve.

Katonai téren, habár lokálisan a legerősebb hadsereggel bírnak, elmaradnak az Egyesült Államok haderejétől. Fontos adat, de a hadviselés jellege miatt kevésbé releváns, hogy kétmillió katonájával a kínai hadsereg a legnagyobb a világon, míg az USA-nak jelenleg 1,4 millió sorállományú katonája van (érdekes módon a tartalékosok száma nagyjából egyforma).

A globalfirepower.com szakportál összehasonlítása alapján az emberi erőforrást leszámítva kevés olyan paraméter akad, amelyben az USA ne nőne Kína fölé. Ezen kevés kivétel közé tartozik például a hajók és tengeralattjárók teljes száma (a kiemelten fontos repülőgéphordozóknál viszont óriási az amerikai fölény), vagy az önjáró tüzérségi lövegek száma.

Ezzel együtt is Kína az Egyesült Államok első számú nemzetközi katonai riválisa, ha globálisan nem is, de az USA számára kiemelten fontos csendes-óceáni térségben mindenképp.

A CIA átállása tehát mindenképp indokolt, s előrevetíthet egy sor másik lépést. Az amerikai kormányzat mintha kezdené belátni azt a sokak, például a már emlegetett Henry Kissinger által hangoztatott tényt, hogy Peking sokkal nagyobb veszélyt jelent Amerikára és az amerikai "way of life"-ra, mint a terrorizmus vagy Kínán kívül bármelyik másik állam, Oroszországot is beleértve. Vélhetően épp a CIA egyik legfontosabb feladata lesz a lehetőségekhez képest minél távolabb tartani egymástól a közös ellenség miatt mostanában egyre szorosabban együttműködő Oroszországot és Kínát.

A következő évtizedek történelmét ugyanis már nem csak Washingtonban írják, lelkes skriblerek kérnek helyet az asztalnál Pekingtől Moszkváig és a világ számtalan más pontján.