Dől a lé a háborúból
Hadd látom, úgymond, mennyit ér az ukrajnai háború? – kérdezhetnénk Arany János A walesi bárdok történelmi balladáját parafrazálva. A válasz: sokat! Persze attól függ, kinek. Az ukrajnai népnek (amelyet ugyan nem kérdez senki) annyit, hogy százezrek haltak meg, és az ország lakosságának becslések szerint a fele elmenekült vagy elköltözött, és nem is kíván hazatérni.

A halálgyár annál zsírosabb üzlet az USA demokratapárti képviselőinek. A Responsible Statecraft adataira hivatkozva a Makronóm nemrég megdöbbentő adatokat közölt, amelyek ismeretében jobban megérthetjük, miért erőltetik mindmáig az amerikai törvényhozás demokratái Ukrajna fegyveres támogatását, miért lapátolják a pénzt és a fegyvert, s mennyit tejel a szenátor uraknak és hölgyeknek ez az értelmetlen gyilkolás.
Azzal mindenki tisztában van, hogy Oroszország és a demokrata vezetésű USA által az orosz és az ukrán hadsereg közt dúló proxyháború elsősorban az amerikai fegyvergyártóknak jelent óriási üzletet. Az amerikaiak már a 2022 tavaszán bekövetkezett orosz agresszió előtt is igyekeztek kistafírungozni Ukrajnát korszerű fegyverekkel (természetesen nem ingyen). Az Európába irányuló szállítmányok ugyanis nem akkor kezdődtek, amikor maga a háború kirobbant. Akkor már az „Ukrajna a demokráciáért harcol” szlogennel lehetett megetetni az amerikai választókat (akiktől természetesen szintén senki nem kérdezte meg, hajlandóak-e dollármilliárdokat áldozni a jólétükből két távoli szláv ország háborújára).
Az Egyesült Államok tavaly szeptemberig huszonegy alkalommal állított össze fegyvercsomagot Ukrajnának, ezzel pedig a háború kezdete óta a fegyversegélyek költsége meghaladta a 15 milliárd dollárt. Az év végén Biden elnök újabb 11,7 milliárd dolláros sürgősségi támogatást kért a kongresszustól, amit zömében ugyanerre a célra kívánt fordítani.
A hazai fegyverkészlet megfogyatkozását persze pótolni kell, így a fegyvergyártók kegyelmi helyzetben találták magukat, hiszen minél tovább tart a háború, annál nagyobb profitra tudnak szert tenni.
Sokan feltették a kérdést, kinek az érdeke az orosz–ukrán háború. Az oroszok indokait nem nehéz meghatározni, a Putyint térdre kényszeríteni akarók mozgatórugói ennél sokszínűbbek.
Egyrészt, mint említettük, a fegyvergyártók keresnek rajta mesés összegeket, másrészt azoknak az amerikai mammutcégeknek érdeke ragaszkodni az ukrán területekhez, amelyek felvásárolták a legjobb szántóföldek több mint felét, de nagy haszonra számíthatnak a háborús pusztítás végeztével az újjáépítést végző országok és cégek is.
Nem szólva az Ukrajnának hitelező bankokról, bár ők lehet, hogy futhatnak a pénzük után. Nem mintha sajnálnánk őket, megtalálják a módját, hogyan és kitől vasalják be a kölcsönöket. Arról már kevesebb szó esik, hogy Ukrajna területén mesés természeti kincsek találhatók, amiket – egy amerikai szenátor szerint – „csak nem képzelik, hogy odaadunk Vlagyimir Putyinnak”?
Termékeny volt a tavalyi év azoknak a washingtoni szenátoroknak és kongresszusi képviselőknek, akik a hadiipar részvényeibe fektették a pénzüket. A hadiipari vállalatok tőzsdei mutatói a felpörgött fegyvergyártásnak köszönhetően jókorát emelkedtek, a szenátorok pedig éltek a lehetőséggel. És az információkkal, hiszen ki más tudná jobban, mint ők, hogy mi lesz a következő haderőfejlesztési lépés, mely cégek kapják a legzsírosabb szerződéseket.
Mint kiderült, a kongresszus 37 tagja, vagy közeli rokona kereskedett hadiipari részvényekkel. A Responsible Statecraft beszámolója szerint a törvényhozók 24 és 113 millió dollár közötti összegben kereskedtek ilyen papírokkal.
A történet érdekességét az adja (bár inkább felháborító, mint érdekes), írja a Makronóm, hogy ezen politikusoknak nagy része tagja vagy a védelmi, vagy a külügyi bizottságnak, ahol hírszerzési információkhoz jutnak.
A legnagyobb nyereségre Josh Gottheimer demokrata képviselő tett szert, aki 22 millió dollár értékben kereskedett az ukrajnai háború fegyverellátásában részt vevő vállalatok papírjaival. Minő véletlen, Gottheimer tagja a hírszerzési, a pénzügyi és a nemzetbiztonsági bizottságnak is, pontosan tudta tehát, hová érdemes befektetnie. Mikor felmerült a gyanú, hogy képviselő úr belső információkkal él vissza, egyszerűen azzal vágott vissza, hogy a pénzügyeivel egy általa megbízott cég foglalkozik. Neki úgymond fogalma sincs róla, mit csinál a cég, csak dőljön a lé. Nem csoda, hogy a tőzsdeguru képviselő az ukrajnai háború folytatásának leghangosabb szószólója.
Második a listán Zelenszkij elnök kedvenc politikusa, Nancy Pelosi, aki a kongresszus házelnöke volt mindaddig, amíg a republikánusok meg nem szerezték a többséget. Pelosi, az ukrajnai háború lelkes híve a szokásos „Ukrajna a demokráciáért harcol” lózung mellett anyagilag is jól járt a háború révén.
Jellemző a politikus „szimatára”, hogy 2021-ben két héttel azelőtt vásárolt be Microsoft részvényekből, mielőtt a Pentagon bejelentette, hogy 22 milliárdos szerződést köt a céggel. Amikor pedig trösztellenes vizsgálat indult a cég ellen, egymillió dollár értékben adott el részvényeket, mielőtt azok értéke zuhant volna.
Pelosi helyett természetesen a férje bonyolítja az üzletet, aki tagadja, hogy a felesége otthon olyan információkat osztana meg vele, amelyek révén meg lehet tömni a családi kasszát. A strómannak semmi köze ahhoz, hogy a politikus tavaly 38,6 millió dollárral egészítette ki a fizetését a tőzsdén, annak köszönhetően, hogy olyan információkhoz jutott, amilyenekhez más amerikai polgárok aligha.
Pár napja jött a hír, hogy Zelenszkij ukrán elnök újabb villát vásárolt magának, ezúttal a Karib-térségben. Míg Ukrajnát kivéreztetik, és egy egész generációnyi fiatal embert hajtanak vágóhídra, Volodimirünk egy Cipruson bejegyzett offshore-cégen keresztül állítólag közel 18 millió euró értékben vett egy villát a milliárdosok szigeteként ismert Saint-Barthélemy szigetén. Nehezen elképzelhető, hogy az elnöki apanázsból futná neki ilyen luxusingatlanokra, így bárki elmélázhat afölött, meddig ér el az Európai Unió által a demokrácia paradicsomának tartott országban a korrupció.
Mint látjuk, egész jó biznisz a háború. Legalábbis azok számára, akik a felső tízezernél is följebb helyezkednek el, mi több, döntéseket hoznak arról, hol és meddig kell háborúzni. Lelkiismeretüket nem birizgálja, hogy a hasznukért emberek százezrei halnak meg értelmetlenül.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2025/2. számában.
Hozzászólások
Akasztófára való söpredék népség! Nagyszerű írás, de hadd tegyek hozzá még egy tényt: zelenszkij (így, kis kezdővel!) nem is ukrán (ha van egyáltalán ilyen), hanem egy orosz anyanyelvű zsidó!