Csehországnak tábornoka lett
„Tudom, hogy nincs nagy esélyem a választási győzelemre. De nagy harcos vagyok, és mindent megteszek, hogy meggyőzzem az embereket arról, jó elnökjelölt vagyok”. Vajon melyik cseh köztársaságielnök-jelölt mondhatta ezt tavaly októberben?
Csehország választott! A Hradzsinba nyolcan szerettek volna beülni, ám az hamar kikristályosodott, az elméletin túli esélye Petr Pavelnek, Andrej Babišnak, Danuša Nerudovának, esetleg Pavel Fischernek lehet.
Miloš Zeman egy évtizedig volt nyugati szomszédunk államfője, egyben az első közvetlenül megválasztott elnök. 2013-ban megszerzett mandátumát 2018-ban is sikerült megőriznie, igaz, akkor már rezgett a léc, Jiří Drahošt csak 51,36 százalékos eredménnyel sikerült maga mögé utasítania.
Két ciklus után alaposan ki kell szellőztetni az áporodott alkoholszagot a vár falikárpitjából, s megbékélni azzal, hogy a „best of” tántorgó-dülöngélő videóválogatásokon kívül fajsúlyos államférfiúi örökséget nem hagy hátra a távozó elnök. Lapozzunk tehát gyorsan tovább, abban vélhetően közmegegyezés van, hogy utóda számára Zeman a lécet nem tette magasra...
Most már válaszoljuk meg a bevezetőben feltett kérdést. Andrej Babiš latolgatta imigyen saját választási esélyeit. Az első, 68,25 százalékos rekorderedményt hozó elnökválasztási forduló az álnaiv módon pesszimista jövendölést felülírta, a két rivális itt még fej fej mellett haladt, mindkettőjüknek a szavazatok 35 százalékát sikerült megszereznie, néhány tizedeshelynyi eltéréssel Pavel javára. Nerudová 13,92 százalékos támogatottságot szerzett, a többiek eredménye 10% alatti maradt. Igazi földrengést aztán a második forduló hozott, amelyben Pavel 959 ezer szavazattal kapott többet Babišnál, fölényesen nyerve a választást.
A második fordulóban a „személyiségnek” sikerült legyőzni a „politikust”. Míg a nyugalmazott tábornoki identitására építő Pavel nem erodálódott a napi politika darálójában, addig Babiš a végrehajtó hatalom korábbi részeként, illetve vezetőjeként komoly ellentábort „termelt ki”.
Az irányába mutatott agresszív megnyilatkozások – melyeknek a halálos fenyegetés már csak a kicsúcsosodása volt – jól mutatták, nagy az elutasítottsága. A két fordulóban hozott kétmilliós támogatottsága viszont megmutatta, a választók jelentős hányadát stabilan maga mögött tudhatja. Ezek a voksok pártja, az ANO szavazataivá konvertálódhatnak, annál is inkább, mert a jelenlegi kormánynak egyre kisebb a népszerűsége. Babišnak tehát nem volt mit veszítenie. Ha „elsül a kapanyél”, úgyis jó, ha meg nem, akkor három hónapig a médiaérdeklődés homlokterében volt, és „karbantartotta” a választóit, immár 2025-re fókuszálva.
A számok azt mutatják, a magát a liberális demokrácia elkötelezett hívekét prezentáló Pavelnek a társadalom széles rétegeit sikerült maga mögé állítani. Igaz, arról nincsenek számaink, hogy a 3,3 millió ember Babiš ellen, vagy Pavel mellett voksolt-e. A választások után napvilágot látott elemzések szerint az újbalos feministáktól a konzervatívokig terjedő spektrumon sokakat meg tudott szólítani, míg Babišnak saját, stabil törzsszavazói bázisán kívül maradt Zeman és a kommunista párt támogatása...
Pavelre vár tehát a feladat, hogy az agresszív, polarizáló kampányt követően nyugalmat hozzon a társadalomba, feloldva a választási kampányban a Csehországban példátlan módon kiéleződött vidék-(fő)város ellentétet is.
Megjelent a Magyar7 2023/6.számában.
