Célegyenesbe ért a tehénszellentés-adót bevezető szabályozás Dániában
Finisébe jutott az a dán kormány által már június végén elfogadott szabályozástervezet, amely alapján a klímaváltozás állítólagos emberi tevékenység általi befolyásolásával összefüggésben új adót vezetnének be a szarvasmarhák szén-dioxid és metán „kibocsátásának” visszafogása céljával. A „tehénszellentés-adóként” elhíresült szabályozás már hamarosan a dán törvényhozás elé kerülhet, ahol a voksolás várhatóan már csak jelképes lépés lesz, tekintve, hogy ott többségben vannak a kormánykoalíció képviselői.
A finoman megfogalmazva is megmosolyogtató (vagy inkább rémisztő) ötletet - amely még néhány évtizede is elmegyógyintézeti kezelést tett volna indokolttá kiötlője számára – azonban minden kritika ellenére teljesen komolyan gondolja a szocdem-liberális dán kormány.
Annak kikövetkeztetéséhez pedig nem kell különösebb szakértelem, hogy ezek után a tenyésztőknek csak két választási lehetősége maradna. Konkrétan az, hogy vagy beépítik ezeket a többletkiadásokat a végtermékek áraiba, vagy a lassú, de biztos anyagi ellehetetlenedés útjára lépnek. Mindkét esetben a fogyasztón csattan az ostor, hiszen az intézkedés hatásainak begyűrűzése következtében vagy azonnal többet fog fizetni a tej és hústermékekért, vagy a helyi szarvasmarha tenyésztők konkurenciaképességének felszámolása után arra kényszerül, hogy ezeket a termékeket is behozatalból vásárolja meg egy olyan országból, ahol a törvényalkotók – mondjuk úgy – „kevésbé rugaszkodtak el a valóságtól.”
„Érdekes módon” ezeknek a különböző szegmenseket érintő „zöld” intézkedéseknek egy közös pontja mindig van, mégpedig az, hogy egyértelműen negatív hatásokat gyakorolnak az adott ország gazdaságára és közvetett módon a lakosságra is. Bár az európai jogalkotás folyamatait nézve – főként az EU-s előirányzások terén – azokban aligha lehet józan észre és értelemszerű logikára lelni, a qui prodest (kinek az érdeke) elvet követve azért mindenki levonhatja a következtetéseket, hogy kiknek áll érdekében az európai országok gazdasági ellehetetlenítése, leépítése.
Sajnos a Dániában már hamarosan megvalósuló ötletet amiatt sem lehet egy legyintéssel elintézni, mert nem egyedülálló kezdeményezésről van szó. Elsőként Új Zéland kormánya vezetett be hasonló „tehén-szellentés adót” de ott időközben – a nagy tiltakozás miatt – már hatálytalanították is az intézkedést. Azonban Európán belül már az ír kormány is hasonló terveket fontolgat, több ország pedig a marhahúsra kivetendő külön adó formájában akarja a tenyésztés visszafogására kényszeríteni az ágazati gazdálkodókat. A trendet nézve és progresszív politikusok ötleteléseit ismerve aligha marad kétség, hogy előbb-utóbb ennek az agyament ötletnek tájainkon is lesz majd előterjesztője.
Addig viszont jó lenne tudatosítani, hogy amikor „Dániában bűzlik valami”, akkor leginkább Brüsszel felől fúj a szél.
