Biden útja a Fehér Házig II.: Az eddig megtett mérföldek
Előző írásunkban áttekintettük Joe Biden megválasztott amerikai elnök beiktatásáig hátralévő lépéseket, most azonban a jövő helyett inkább a múlttal foglalkozunk. Nem Biden életrajzát zanzásítjuk néhány ezer karakternyire, azt írni és olvasni egyként unalmas lenne, helyette inkább egy (igen) hosszú politikai pálya tablóját vázoljuk majd fel - nagyvonalú ecsetvonásokkal. Jöjjenek a legérdekesebb Biden-sztorik.
Biden fiatalsága nem különösebben érdekes. Elszegényedő, alsó középosztálybeli katolikus család, az anyai oldalról ír, az apairól angol és francia ősök, a család folyamatosan vándorol a munka után, tipikus történet ez az ötvenes-hatvanas évek Amerikájában. A középiskolában ügyes sportoló, osztályelnök, kiemelkedő tanuló, az egyetemen azonban már semmi jelét nem adja, hogy egyszer az Egyesült Államok elnöke lesz belőle. Még csak nem is egy komolyabb, elismertebb intézménybe jár, ahogy Obama (Columbia), ifj. Bush (Yale) vagy Clinton (Georgetown), a delaware-i állami egyetem 688 fős évfolyamában az 506. helyen végez történelem és politikatudomány szakon, átlagon aluli jegyekkel, majd később jogi diplomát szerez (85 fős évfolyam, 76. hely).
Ezeknek a számoknak természetesen önmagában semmi jelentőségük nincs.
Azonban annak fényében, hogy Biden politikai pályafutása során nem egyszer hajlamos volt nagyvonalú megjegyzéseket tenni saját diákéveivel kapcsolatban, érdemes őket megemlíteni. 1988-ban például, mikor először futott neki a demokrata elnökjelöltségnek, a Newsweek leplezte le, hogy hazudott arról, a jogi egyetemen évfolyama legjobbjai között volt, sőt, hiába állította Biden, megnyert egy tanulmányi versenyt is, erről a kutya nem tudott az intézményben.
Az 1988-as bukását végül nem ez okozta, hanem, hogy sajátjaként adta el egy brit politikus néhány évvel korábban elmondott gondolatait. A történetről Kovács Balázzsal készített interjúnkból tudhatnak meg többet:
A Biden egyetemi évei körüli furcsaságok egyébként számtalanszor előkerültek a korábbi kampányokban. Maga ismerte el például, semmi köze nem volt az akkoriban olyannyira népszerű, demokrata körökben ma is jó ajánlólevélnek számító ellenkulturális mozgalmakhoz, a vietnámi háború ellen sem tüntetett soha. Igaz, nem is sorozták be. A nyolcvanas évek végén egyszer azt állította, asztmája miatt. Ráadásul a 88-as kampányban még plágiumbotrányba is keveredett, később kénytelen volt emiatt újra elvégezni egy kapcsolódó egyetemi kurzust.
Nem sokon múlott az sem, hogy Biden republikánus legyen.
Saját elmondása szerint friss diplomásként kifejezetten ellenszenves találta a Delaware vaskalapos demokrata kormányzóját, Charles L. Terryt, ráadásul ügyvédbojtárként egy republikánus által vezetett irodánál dolgozott. Nixon megválasztásakor fordult meg benne a borjú, mesélte egy interjúban, a republikánus elnök intézkedései annyira felháborították, hogy szakított a párttal. 1970-ben már demokrata támogatással lett megyei jogtanácsos, majd 1972-ben alig 29 évesen Delaware állam szenátora.
Megválasztása után néhány héttel felesége és legkisebb gyermeke életüket vesztették egy autóbalesetben, két fia könnyebb sérülésekkel megúszta az ütközést. A baleset másik résztvevőjét, egy teherautósofőrt, Biden azzal vádolta, ivott a balesetet megelőzően. Ezt a nyomozás végül nem erősítette meg, felmentették a sofőrt a vádak alól és a politikusnak bocsánatot kellett kérnie.
Biden a tragédiát követően kis híján visszautasította a szenátori megbízását, párttársai győzték meg, ne adja vissza a mandátumát.
A politikus ezekről az évekről úgy nyilatkozott, a vallástól és az élettől egyaránt elment a kedve, mígnem 1975-ben találkozott második feleségével, Jillel. Biden azóta is aktív katolikusnak vallja magát, rendszeresen jár templomba, fiatalon, agydaganatban elhunyt fiától, Beau-tól is a katolikus szertartás keretében vettek búcsút.
Különösebben nem meglepő, hogy egy ötvenéves politikai pályafutás során az ember nézetei kisebb-nagyobb mértékben változnak. Jelen esetben azonban egyet kell értenünk Kovács Balázs a fent már említett interjúban elhangzott állításával, Biden bizony mindig is szívesen sodródott az uralkodó áramlatok tetején.
Csak egy példa! A hetvenes években Biden az egyik legnagyobb ellenzője volt az úgy nevezett deszegregált buszoztatásnak, melynek keretében a hozzájuk legközelebb eső iskolák helyett távolabbi intézményekbe irányították a gyermekeket. A cél az volt, az iskolabuszokon lehetőség legyen a fehér-, illetve feketebőrű diákok találkozására, keveredésére. Ebben az időszakban több államban is tömegtüntetéseken tiltakoztak a szülők az ellen, hogy eltanácsolták gyerekeiket a hozzájuk legközelebb eső iskolákból, volt, hogy könnygázzal és gumilövedékekkel kergették szét őket.
Nem, ez nem Donald Trump kijelentése. Ezt Joe Biden mondta az akkoriban általa "liberális szerencsétlenségnek" tartott intézkedésről.
Bár Biden egy hetvenes években adott interjújában a polgárjog liberalizációja mellett tett hitet, a későbbiekben is voltak érdekes húzásai. Nagy örömmel fogadta (bár utólag azt állítja, megbánta) például a büntetőtörvénykönyv 1984-es szigorítását, amelyet már akkor és azóta is sokan bíráltak túlzott keménysége miatt, 1994-ben pedig gyakorlatilag egymaga verte át a kongresszuson az USA történelmének máig legnagyobb rendőri reformját. Csak néhány részlet: százezer új rendőr, 10 milliárd dollár a börtönöknek és 6 milliárd a különböző megelőző programoknak. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy a kilencvenes években Biden előbb támogatta, hogy a homoszexuálisokat kitiltsák a hadseregből, majd néhány évvel később, '96-ban megszavazta a melegházasságot szövetségi szinten tiltó törvényt is.
Hiába, változnak az idők.
Az írás kereteit már-már szétfeszítené bemutatni, mennyire. Külön cikket érdemelne például Biden háborúhoz való hozzáállása. Az öbölháborút például ellenezte, mondván, minden terhét Amerikának kell majd cipelnie, a bosnyák-szerb háborúban azonban sürgette a beavatkozást, fegyvereket küldött volna a bosnyákoknak és támogatta a NATO-légicsapásokat is. 1999-ben pedig, egy másik korábbi alelnökkel, a republikánus John McCainnal együtt, azt szorgalmazta, szárazföldi csapatokat is vessen be az Egyesült Államok Koszovóban. Isten a tudhatója, mi okozta Biden vérszomját a kilencvenes évek végén, de 2001-ben már Afganisztán, majd rá egy évre Irak megszállását is üdvözölte, hogy aztán 2006-ra megbánja az egészet.
A kampány során számtalanszor felmerült, Joe Biden szellemi képességei miatt egész egyszerűen alkalmatlan az elnöki posztra. Az ellenfelei által Sleppy (Álmos) Joe-nak titulált politikust néha egészen röhejes módon próbálták mentegetni. A liberális Atlantic például hosszú cikkben fejtegette, hogy a Trump elleni első tévévitában azért tűnt elveszettnek a demokrata jelölt, mert visszatért fiatalkori dadogása, a New York Times pedig egyenesen Biden szupererejének nevezte a beszédhibát (egy komoly ellenséget már legyőzött, legyőzi a másikat is - írták Trumpra utalva).
A republikánus elhajlást szintén csak nyomokban tartalmazó Washington Post egyik jegyzetírója azonban úgy fogalmazott, igenis "fair" arról beszélni, Biden mentálisan már nem elég egészséges ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen. Ronald Reagannel a demokraták ugyanezt csinálták 1984-ben, emlékeztet a szerző, a hozzájuk tartozó tévécsatornákban és szerkesztőségekben egymásnak adták a kilincset az orvosok és pszichológusok azt fejtegetve, hetven év felett az ember mentális képességei miként romlanak.
Biden már most idősebb, mint Reagan volt leköszönésekor.
Kampányában szinte nem volt olyan nap, amikor ne mondott volna valami marhaságot vagy sértőt, más kérdés persze, hogy ezek nagy része nem jutott el túl sok emberhez. Az okokat azt hiszem, nem kell magyarázni. Csak néhány példa:
- a választások előtt néhány nappal közölte, vissza fogják szerezni a Kongresszus alsó házát. A gond csak annyi, azt most is a demokratáké.
- nem emlékezett a függetlenségi nyilatkozat nevére. ("Minden nő és férfi (egyenlő), a tudja, tudja a izé...")
- Dél-Karolinában úgy mutatkozott be, mint az Egyesült Államok szenátusának(!) demokrata jelöltje
- Több helyen is elmesélt egy sztorit arról, miként tartóztatták le őt Dél-Afrikában, amiért meg akarta látogatni Nelson Mandelát a börtönben. A kampánycsapata minden alkalommal cáfolta a történetet.
- Egy interjúban arról beszélt 2007 óta 150 millió Amerikai halt meg fegyveres erőszakban (összesen vannak 355 millióan!)
- Theresa May brit miniszterelnököt néhányszor összekeverte a már elhunyt Thatcher asszonnyal.
- A kampány során rendszeresen összekeverte, éppen melyik államban tartózkodik.
- "A szegény gyerekek legalább olyan okosak, mint a fehér gyerekek!" (no comment)
... és végül, de nem utolsósorban:
Biden mindezt alig néhány nappal a választások előtt jegyezte meg egy podcast-adásban, kampánycsapata gyakorlatilag egy perccel később már közleményben cáfolta az egészet, mondván az elnökjelölt csak rosszul fogalmazott, igazából arról beszélt, minél több embernek kell elmennie szavazni.
Napok óta pörög a közösségi oldalon az a videó, amelyen Joe Biden alelnökként fogadja a frissen kinevezett szenátorokat és családjaikat. Finoman fogalmazva is kellemetlen nézni a felvételeket, ugyanakkor pedofíliával vádolni Bident, egyelőre legalábbis, túlzásnak tűnik, de, hogy furcsa fickó, az kétségtelen! Mint az a nagybácsi, aki mellé egyik lányunokatestvér sem akart leülni a karácsonyi vacsorán...
