Az hogyan lehet, hogy a Kínával szomszédos Észak-Koreában nincs fertőzött? Leginkább sehogyan
Ha a hivatalos, észak-koreai hatóságok által kiadott statisztikáknak hihetünk, a világtól csaknem hermetikusan elzárt Észak-Koreában egyetlen koronavírussal fertőzött beteg sincsen. De vajon hihetünk-e ezeknek az adatoknak? A szakemberek szerint semmiképpen.
Miközben az egész világon egyre nagyobb méreteket ölt a koronavírus-járvány, és egyre több fertőzött betegről érkezik jelentés, addig Észak-Koreában a betegek száma nem változik: továbbra is nulla. Legalábbis a hivatalos statisztikák szerint. Mindez egy olyan országban, amely jóllehet meglehetősen elszigetelt a világtól, de mégiscsak azzal a Kínával határos, ahol a világméretűvé növekedett járvány kirobbant. Több mint érdekes.
Nem véletlen, hogy a szakemberek nem hiszen ezeknek a számoknak. Mint mondják, ez még azzal együtt is elképzelhetetlen, hogy az észak-koreai vezetés meglepően gyorsan lépett, és már januárban megtette az első óvintézkedéseket.
Tekintettel a diktatórikus rendszer jellegére, a hivatalos bejelentésekhez és adatokhoz képest sokkal pontosabb információ tudható meg éppen azokból a hírekből, amelyek a különféle intézkedésekről számolnak be. És ezek - a szakértők szerint - azt mutatják, hogy a vírus hosszú ideje jelen van Észak-Koreában.
Az egyik észak-koreai napilap a vírus elleni küzdelmet például a legnagyobb nemzeti érdeknek nevezte, és "abszolút engedelmességre" szólította fel az embereket. Mivel csak úgy bármi nem jelenhet meg a nyomtatott sajtóban, mindez arra enged következtetni, hogy az észak-koreai rezsim - még ha el is hallgat bizonyos adatokat - tisztában van azzal, hogy a koronavírus óriási fenyegetést jelent rá.
Ezt ráadásul a mindenható vezető, Kim Dzsongun is elismerte egy nyilatkozatában, mondván, a 2003-as SARS-járványhoz képest most sokkal gyorsabban cselekedtek és kiterjedtebb intézkedéseket vezettek be.
Például január végén azonnal lezárták az Oroszországgal és Kínával való közös határszakaszokat. Ebben - mint oly sok másban sem - az észak-koreai vezetés nem ismer tréfát: aki mégis megszegné a fenti intézkedést, azt a határvédők lelőhetik.
Az országba való belépést nem sokkal később a turistáknak is megtiltották, majd az iskolákat is bezárták. A országban tartózkodó külföldiek - többségében diplomaták és a humanitárius szervezetek munkatársai - számára pedig 30 napos karantént rendeltek el. A BBC szerint ez mintegy 380 embert érintett.
Az észak-koreai kormány később több ezer háztartásra is kiterjesztette a karantént, korlátozásokat vezetett be az emberek szabad mozgásában, felhívta a polgárok figyelmét az alapvető higiéniai intézkedések betartására. Szakértők szerint azonban a gyors és szigorú szabályok bevezetése mellett sem elképzelhető, hogy az országban egyetlen fertőzött se legyen.
"Ez egy elzárt ország, ezért teljesen egyértelműen lehetetlen megmondani, vannak-e fertőzöttek, mindenesetre teljesen biztosak vagyunk abban, hogy ez nincs így" - állította egy Dél-Koreában szolgálatot teljesítő, magas rangú, amerikai katonai vezető.
Robert Abrams szavait az is igazolja, hogy az észak-koreai hadsereg gyakorlatilag 30 napig semmilyen tevékenységet nem folytatott:
még a katonai repülőgépek sem szálltak a magasba. Ez arrafelé ritkaságszámba megy. Mindezzel bizonyára azt akarták elérni, hogy a vírus ne terjedjen el a katonaság körében. A Daily NK hírportál észak-koreai forrásokra hivatkozva ugyanakkor azt írta, hogy még így is 180, a kínai határon szolgáló észak-koreai katona lett áldozata az új típusú koronavírusnak.
A szakértők szerint tehát teljesen elképzelhetetlen, hogy a fertőzés nincs jelen Észak-Koreában, a kérdés sokkal inkább az, hogy milyen súlyos a helyzet, és hogy eddig mennyi halálos áldozatot követelt. Ha az észak-koreai egészségügy katasztrofális állapotából indulunk ki, nem lehetünk optimisták.
A problémát nem is az egészségügy (a kórházak) kapacitása vagy az orvosok felkészültsége jelenti, hanem az, hogy Észak-Koreában égető hiány van a modern eszközökből, felszerelésekből, berendezésekből - és nem utolsósorban a fontos gyógyszerekből.
A sanyarú állapotokat jól mutatja egy 2018-as adat: két évvel ezelőtt ugyanis 131 ezer tbc-s (tuberkulózis, gümőkór) beteget regisztráltak Észak-Koreában. Ez 100 ezer lakosra 513 esetet jelent. Ehhez hasonló adatokat csak Gabonban, Lesothóban és Közép-Afrikai Köztársaságban találunk. Összehasonlításképpen: Szlovákiában összesen 310 tbc-s beteg volt ugyanabban az évben, ez 100 ezer lakosra mindössze 6 esetet jelent. A különbség óriási.
