A mesterséges intelligencia hiányosságai a stratégiai értelmezésben
A nyugati mesterséges intelligencia gyakran félreértelmezi a kínai helyzetet, ami növeli a súlyos stratégiai baklövések kockázatát.
2024-ben egy nagy nyugati védelmi tanácsadó cég által használt, mesterséges intelligencia alapú fenyegetésértékelő platform úgy ítélte meg, hogy 60 százalékos a valószínűsége annak, hogy Kína hamarosan katonai akciót indít Tajvanon. Ennek oka a kínai hadsereg Tajvani-szorosban tartott rutinszerű haditengerészeti gyakorlatai voltak. A média azonnal figyelmeztető szalagcímeket közölt. Azonban, mint sok más algoritmusokon alapuló előrejelzés, ez is teljesen melléfogott.
Ahogy a mesterséges intelligencia a nemzetközi események előrejelzésének fő eszközévé válik, hiányosságai komoly geopolitikai problémákhoz vezethetnek.
A mesterséges intelligencia felszíne alatt két mélyen gyökerező nyugati világnézet húzódik meg.
Az első a liberalizmus, amely a kereskedelemben és az összekapcsolódásban látja a demokráciához vezető utat. A második a neorealizmus, amely a felemelkedő hatalmakat elkerülhetetlen riválisoknak tekinti. Mindkét elmélet befolyásolja a nyugaton kifejlesztett mesterséges intelligencia rendszerek adatait, feltételezéseit és értékelési módszereit.
Vegyük például az Új Selyemút kezdeményezés (BRI) példáját. Számos mesterséges intelligencián alapuló kockázatértékelés azonnal modern imperialista projektnek bélyegzi. Azt mondják, hogy célja a kisebb államok eladósítása és Kínához kötése.
Amit azonban ezek a rendszerek nem képesek felfogni, az az, hogy a BRI a klasszikus kereskedelmi diplomácia újjáélesztését is tükrözi. Ezt egy konfuciánus világnézet hatja át, amely a hierarchikus kapcsolatokat, az infrastruktúrát mint a rend eszközét és a befolyás lassú kiépítését a jelenlét, nem pedig a kényszerítés révén hangsúlyozza.
Az algoritmusok az ellentétek elve alapján működnek, de a geopolitika sokkal összetettebb, és az ilyen leegyszerűsítések nem működnek benne.
A pozitivista gondolkodás csak a mérhető dolgokat értékeli és összpontosítja, mint például a katonák számát, a kereskedelem volumenét vagy a műholdképeket. Teljesen figyelmen kívül hagyja azonban azt, ami nem mérhető, például a szimbolikus gesztusokat, az ideológiai narratívákat vagy akár a múltbeli megaláztatások érzelmi emlékeit.
Egy ördögi kör van kialakulóban. A mesterséges intelligencia rosszul ítéli meg a szándékot, a politikusok úgy reagálnak, mintha a legrosszabb állna küszöbön. Kína ezt ellenségesnek látja és reagál, megerősítve a mesterséges intelligencia eredeti „előrejelzését”. Ami puszta kétértelműségnek indult, az a gépi félrefordítás miatt a jóslásból valósággá válik . Az algoritmusok hideg logikája valódi feszültségeket gerjeszt a nemzetközi politikában.
A valóságban azonban Kína kiváró magatartása egy gondosan átgondolt diplomáciai álláspont, amely a gazdasági érdekek és a geopolitikai kockázatok közötti egyensúlyra törekszik.
A Nyugaton kifejlesztett mesterséges intelligencia nem csak elfogult adatokkal dolgozik, ideológiailag egyoldalú világképet is alkot. A nyugati paradigmától való bármilyen eltérést azonnal abnormálisnak, hatástalannak vagy akár veszélyesnek bélyegeznek.
A sors iróniája, hogy éppen azok a technológiák, amelyeknek Kína viselkedését kellene megjósolniuk, egy olyan civilizáció alkotásai, amely saját perspektívája alapján igyekszik megérteni Kínát. Olyan ez, mintha a kínai klasszikus költészetet egy angol szótár segítségével próbálnánk értelmezni. A jelentés nagy része egyszerűen elvész.
A nyugati látásmód azt feltételezi, hogy a hatalomhoz vezető út lineáris. Ez több demokráciát, több piacot és több szövetséget jelent.
A kínai megközelítése azonban sokkal összetettebb. Többrétegű, történelmileg függő és ciklikusan ismétlődő. Az egyértelműség helyett a kétértelműséget, az egyenlőség helyett a harmóniát, az egyéni jogokkal szemben pedig az állam erkölcsi szerepét részesíti előnyben. És ezek azok a kulcsfontosságú árnyalatok, amelyek a legtöbb mesterséges intelligencia-rendszer számára teljesen láthatatlanok maradnak.
A probléma megoldása nem lesz egyszerű, és nem lesz elég az adatok egyszerű kiigazítása.
Teljesen újra kell gondolni, hogyan jósolja meg az AI az eseményeket. A konfuciánus elveket, a stratégiai kétértelműséget és Kína történelmi emlékezetét mindenképpen be kell építeni a modellekbe. Ugyanilyen fontos a nem nyugati szakértők bevonása a mesterséges intelligencia fejlesztésébe, a diplomáciai archívumok és a pusztán számokban nem kifejezhető minőségi tudás felhasználásával.
Azonban még a fejlesztések után sem szabad hagyni, hogy a mesterséges intelligencia teljesen magától jósoljon. Kimeneteit mindig emberi elemzőknek kell ellenőrizniük és értékelniük, akik értik a kulturális árnyalatokat és a tágabb politikai kontextust. Ellenkező esetben egy olyan jövő felé tartunk, amelyben a hibás előrejelzések hibás stratégiákat táplálnak, és a digitális eszközök félreértelmezései valós kockázatokat generálnak a valós környezetben.
Az AI talán képes legyőzni az embereket a go játékban, de még mindig nehezen érti meg, hogy Kína miért játssza ezt egyáltalán. Amíg a nyugati rendszerek nem tanulják meg más, nem nyugati kultúrák szemével látni a világot, addig továbbra is rosszul fogják megítélni a szándékokat, a kockázatokat és félrevezetik a politikát. A geopolitikában - akárcsak a hírszerzésben - még a legtisztább kép is veszélyes illúzió a valódi megértés nélkül.
