A fegyverbiznisz árnyékában (I.)
Miközben naponta százával szedi áldozatait a háború, és világméretű éhezés fenyeget, aminek következtében milliók menekülhetnek el a szülőföldjükről, a háború folytatásában érdekelt (természetesen nem létező) háttérhatalom dörzsöli a markát és tömi a zsebét.
A kapzsiságba belehülyült gazdagokat jottányit sem érdekli a szegények nyomora, az elkerekedett szemmel a lencsébe néző, csonttá lefogyott afrikai kisgyerekek kínjai. A kormányok pedig cinkosok mindebben.
Az orosz–ukrán háború komoly problémát okoz a világ élelmezésében. Ennek egyik fő oka, hogy az ukrán gabona nem jut el a régi piacaira.
Az ukrán vezetés az oroszokra mutogat, hogy ők blokkolják a kivitelt, az oroszok pedig az ukránokra, mondván, szedjék fel az aknákat a kikötőkből. Ízlés vagy meggyőződés dolga, kinek hiszünk, ám az igazság és a hazugság viaskodása nem segít a világ szegény részén. A szegényebb vagy a kevésbé önellátó térségekben már most komoly feszültségeket okoz, hogy drágulnak vagy akár elérhetetlenné válnak az élelmiszerek.
Az orosz–ukrán háború hírei között kevés szó esik a két félnek fegyvereket szállító, több száz milliós hasznot elérő hadiiparról és a háborúból származó hatalmas profitról. Pedig a fegyvergyártók megrendelései nagyon felpörögtek. Az EU nemrég bejelentette, hogy 450 millió euró értékben vásárol és szállít fegyvereket Ukrajnának, míg az USA csak az idén 350 millió dolláros katonai segélyt ígért a több mint 90 tonna hadi szállítmányon és 650 millió dolláron felül. Az Egyesült Államokból modern M777-es vontatott tarackokat kapott Ukrajna, de szó van rakétatüzérségi eszközök szállításáról is. Franciaország is küldött Caesar önjáró lövegeket az ukránoknak, Németország pedig Pzh 2000-eseket ígért nekik.
Emellett a nemzetközi koalíció, köztük az Egyesült Királyság, Ausztrália, Törökország és Kanada is készségesen segíti az ukrán ellenállást fegyverekkel. Ezzel párhuzamosan természetesen emelkednek a fegyvergyártók részvényei is.
A Stinger rakétákat gyártó Raytheon részvényei az invázió óta 16, a Lockheed Martiné 3 százalékkal erősödött. Ezek a cégek állítják elő a Javelin páncéltörő rakétákat. Mivel ezek a fegyverek „jól szerepelnek”, a Javelinből és a Stingerből várhatóan sok ország fog rendelni, és ez felfelé hajtja a gyártók részvényeit.
A vezető nyugati fegyvergyártó vállalatok már a háború kitörése előtt arról tájékoztatták a befektetőiket, hogy növelni fogják a profitjukat.
Gregory J. Hayes, az amerikai Raytheon óriásvállalat vezérigazgatója januárban kijelentette: „A kelet-európai és a dél-kínai-tengeri feszültségek pozitívan hatnak a védelmi kiadásokra. Szóval teljes mértékben arra számítok, hogy ebből némi hasznot fogunk látni.” A várakozások szerint már akkor is a védelmi ipar hétszázalékos növekedésével számoltak.
Nem csak a háborúba szánt fegyverek eladása jelent hatalmas hasznot a hadiipari cégeknek. Az is a malmukra hajtja a vizet, hogy egyre nagyobb a kereslet az európai országok részéről is. Ilyen például Németország (ahol az európai nagyhatalom státusához méltatlanul legatyásodott hadsereget az EU legnagyobb konvencionális hadseregévé akarják tenni) vagy Dánia, ahol alaposan megnövelték a védelmi kiadásokat. De nagy fejlesztésekbe kezdett például Románia, Horvátország és Szerbia is. A háború ugyanis megváltoztatta sok országnak a haderőfejlesztés fontosságához fűződő hozzáállását. Európában már 2014 óta érzékelhető fegyverkezési hullám.
Ami Oroszországot illeti, a 2014 óta tartó nyugati szankciókra adott válaszként a saját hadiiparát fejleszti. A kormány importhelyettesítő programot indított, hogy csökkentse a külföldi fegyverektől és szaktudástól való függőséget. Az ország fegyverexportja ugyanakkor 2016 óta 22 százalékkal csökkent.
A demokrácia és a szolidaritás virágmintás köpönyege alól azonban vaskosan kilóg a lóláb. Idén tavasszal kiszivárgott dokumentumok szerint például francia vállalatok fegyvereket szállítottak Oroszországba azt követően is, hogy életbe lépett az Unió embargója a Putyin vezette katonai hatalommal szemben. A franciák 2014 után több mint hetven engedély kiadásával különböző katonai felszereléseket exportáltak orosz vállalatoknak 152 millió euró értékben. Putyin főleg Franciaországnak köszönheti, hogy 2015–2020 között modernizálni tudta a hadsereget mintegy ezer harckocsi, repülőgép és helikopter révén. Ezeket sikerrel használják az oroszok napjainkban is Kelet-Ukrajnában.
Németország közel 122 millió euró értékben exportált katonai felszerelést Oroszországba, így Franciaország után a második legfontosabb fegyverexportőr volt.
Főként páncéltörőket, puskákat és harcászati járműveket szállított. Az exportőrök sorában a harmadik Olaszország volt, amely 2015 és 2020 között 22,5 millió euró értékben biztosított katonai felszerelést Oroszországnak. 2015-ben a baloldali Matteo Renzi kormánya engedélyezte az olasz Iveco cégnek földi harci járművek eladását az oroszoknak. A három európai hatalom a fegyverexport tilalma ellenére, a jogi kiskaput kihasználva 296 millió euró értékű katonai felszerelést küldött Oroszországnak, míg a többi ország öt év alatt ötvenmillió euró értékben adott el neki fegyvert. A leszállított felszereléseket most Ukrajna ellen is használja az orosz hadsereg.
A másik hét, a Kremlnek fegyvert szállító ország Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Finnország és Spanyolország volt. És tessék megkapaszkodni: a listán találjuk Szlovákiát is!
A csehek főleg repülőgépeket, repülőeszközöket és ezek komponenseit adtak el az oroszoknak, összesen 14,2 millió euró értékben (ami közel egytizede az Oroszországba irányuló francia fegyverexportnak, ami magas aránynak mondható). Annak tudatában, hogy Szlovákia 68 ezer euró értékben szállított fegyvert Oroszországnak, furcsa érzés most elnézni azt a melldöngetést, amelynek lényege, hogy támogatjuk „a mi demokráciánkat is védő” ukránok harcát.
Szakértők szerint a háború befejezése után meg kell vizsgálni, hogyan lehetne korlátozni a hadiipar hatalmát és befolyását. Ezt nemzetközi megállapodásokkal lehetne segíteni, amelyek korlátoznák bizonyos fegyverek értékesítését, támogatást nyújtanának azoknak az országoknak, amelyek elkötelezik magukat védelmi iparuk csökkentése mellett. Ezenkívül szankciókat kéne foganatosítani olyan fegyvergyártó cégekkel szemben, amelyek a katonai kiadások növeléséért lobbiznak. Ez „a katonai képességek további fejlesztését megkérdőjelező mozgalmak támogatását” jelentené.
Ezt a szép narcisztikus álmodozást talán nem szükséges boncolgatni. Ilyeneket olvasva az ember nem tudja, sírjon-e vagy nevessen.
Megjelent a Magyar7 2022/27. számában.
