Zöld utat a gazdáknak (is)!
Csölle Tamás és felesége, Andrea fiatal nyárasdi vállalkozók, akik hat évvel ezelőtt nagy fába vágták a fejszéjüket, vagy, hogy stílszerű legyek, kemény ágyásba vágták a kapájukat, ugyanis gabona-, illetve zöldségtermesztésbe kezdtek, és egy zöldségboltot is nyitottak a községben.
Tamásék szülei is zöldségtermesztéssel foglalkoztak, igaz, csak munka mellett, de a fiataloknak így is volt honnan ellesni a növénytermesztés csínját-bínját. Tamás 12 év kamionozás után határozott úgy, hogy nagyobb területen is megpróbálkozik növénytermesztéssel, így Nyárasd kataszterében termőföldeket bérelt. A házaspár ekkor még nem sejthette, hogy a következő évek milyen nehezek lesznek.
A Covid és a háború okozta negatív folyamatok ellenére mégis az a céljuk, hogy vállalkozásukat tovább vigyék, ám a jelenlegi állapotok, az irracionális EU-s szabályozások egyre inkább a létfenntartás peremére sodorják a megélhetésért naponta megküzdő gazdákat. Egy jó gazda, amilyen Tamás is, alapból nem panaszkodik, hiszen aki a földművelést választja megélhetésül, az jól tudja, az időjárás, a klímaváltozás, a hagyományos és az egyre sűrűbben felbukkanó új, nálunk nem őshonos kártevők, a folyamatosan változó jogszabályok napi szintű alkalmazkodásra kényszerítik a szektorban tevékenykedőket. Ami azonban az utóbbi években Európában zajlik, az teljesen elfogadhatatlan, nem véletlenül mozdultak meg kontinensünk szinte minden államában eddig példa nélküli módon a gazdaszervezetek, akár többnapos (vagy -hetes) traktoros sztrájkokat szervezve. A Szlovákiai Agrárkamara (melynek Tamás is a tagja) sem véletlenül szervezett útlezárásokat, egészen a pozsonyi parlamentig traktoroztak a gazdák, hogy felhívják a figyelmet a tarthatatlan állapotokra.
– Épp akkor álltunk neki az üzlethelyiségnek, amikor elkezdődött a Covid, előtte csak piacoztunk Megyeren és Stomfán (Stupava). Próbáltunk alkalmazkodni, kiszállítottuk az árut, olyan is volt, hogy a kilincsre vagy a kerítésre akasztottuk, és amikor az illetőnek volt lehetősége, bejött az üzletbe és kifizette vagy átutalta. Az igazi nehézségek azonban nem a koronavírus idején jöttek, mert akkor még a gabona ára is viszonylag jó volt, az embereknek még volt pénzük, csupán körülményesebb volt az árusítás a zárások és szigorítások miatt – osztotta meg Tamás a kezdeti időszak tapasztalatait. A háború kitörésének évében azonban a gabona ára emelkedni kezdett, ami eleinte Tamásék vállalkozását is segítette, de 2023-ban elkezdett betódulni az ukrán gabona, ami lenyomta a kereskedői árakat, a gazdák már nem tudtak versenyre kelni az ukrán gabonával, így a vásárlási ár alatt kellett eladniuk a sajátjukat.
Tamásnak az a tapasztalata, hogy akik becsületesen foglalkoznak a gabonával, azok előnybe helyezik a hazait, elsősorban olyan kereskedők, mondhatni spekulánsok foglalkoznak az ukrán gabonával, akik kifejezetten nyerészkedési céllal vágnak bele. Akikkel kapcsolatban van, azok viszont most csak olyan áron tudnák megvásárolni a terményt, amely Tamásék számára már nem rentábilis, így a gabona felhalmozódik. Sokáig tárolni sem lehet, mert egyrészt nem tíz zsákról beszélünk, és nincs hely a betárazására, de ha lenne is hely, akkor sem lehet a végtelenségig raktározni.
A klímaváltozás is negatív hatással van a gazdák munkájára, hiszen eddig nálunk ismeretlen kórokozók jelentek meg, amik ellen nagyon nehéz védekezni, és az utóbbi években az időjárás sem kedvez a jó termésnek. Egyszer hetekig nem esik, más alkalommal pedig árvizek sújtják a területeket.
– Most is több parcellát víz borít, ott nem indulhat meg a vetés. Megszabják azt, hogy egy adott napon kell elkezdeni a szántást, hiába rossz az idő aznap, és vannak olyan parcellák, amelyeket abszolút nem is szabad szántani, csak minimális talajforgatást lehet alkalmazni, így az egerek is jobban el tudnak szaporodni. Műtrágyát szórni is csak február 15-től lehet, de ha február második felétől három hétig sár lesz, akkor mit csináljak?
Tamás szerint Brüsszel azért nem foglalkozik érdemben a gazdákkal, mert a multiknak akar kedvezni.
– A kis üzletek nem tudják felvenni a versenyt a nagy üzletláncokkal, hiába árusítanak minőségi termékeket. Nemrégen az egyik helyen 55 centért kínálták az alma kilóját. Ne vicceljenek, 55 centért előállítani nem lehet azt az almát, nem hogy télre betárolni és széthordani az üzletekbe. Vagy a 40 centes káposzta... Ismerek olyat, aki Angliából 15 centért hozta be a káposztát, én ennyiért odaadni sem tudom, nem hogy behozni.
Amíg a nagygazdák és a kisgazdák egyforma feltételek mellett termelnek, és 10 hektár termőföldre ugyanolyan szabályok vonatkoznak, mint mondjuk 5 ezerre, addig nem lesz változás. Erről viszont az állam is tehet. Magyarországon például sokkal jobban támogatják a kisgazdákat, van lehetőség a nagybani piacokon való értékesítésre is, ahol a termelő szabja meg az árat. Nálunk azonban meg van kötve a kezünk, mert azt mondja a raktáros, ennyit adok érte, többet nem – szögezte le a vállalkozó.
Ugyan néha felszólítják a multikat, hogy a hazai termelők portékáit is árusítsák, de Tamás szerint egy multi olyan feltételeket szab, amelyet egy kisgazdának nagyon nehéz vagy lehetetlen teljesítenie.
Végül is van egy kialakult vásárlókörünk, konyhákra is szállítunk, most csak az árakkal van a gond, de azzal nagyon. Gazdának lenni most a túlélésről szól...
Tamásék szezonon kívül is ügyelnek arra, hogy megbízható, szlovákiai vagy magyarországi üvegházakban termesztett minőségi zöldségeket árusítsanak. Már kialakult egy jól működő kapcsolatrendszer, amelynek során a gazdák egymásnak is segítenek, egymás portékáit is értékesítik. Mézet is kizárólag hazai méhészektől rendelnek. A savanyúságot is olyan feldolgozótól vásárolják, aki tőlük veszi az alapanyagot. Próbálnak több lábon állni, de igazán akkor lennének elégedettek, ha jobban odafigyelnének az őstermelő gazdákra és több támogatás jutna az állam részéről, mert Tamás szerint sokáig nem mehet így, már mindenki a tartalékát éli fel. Ezért is bíznak abban, hogy a gazdatüntetéseknek lesz érdemi eredményük.
