Volt értelme a múlt heti gazdatüntetésnek?
Szlovákia terei az elmúlt időszakban leginkább politikai célok miatt, vagy tiltakozásul a politika ellen teltek meg tüntetőkkel, de a múlt csütörtökön az ország működése szempontjából kulcsfontosságú szektor, a mezőgazdaság képviselői is utcára, vagyis inkább az utakra vonultak. A megmozdulás látványos és figyelemfelkeltő volt, de vajon eléri a célját?
Az elmúlt hónapokban egyre többet olvashattunk arról, hogy az EU gazdaságilag fejlettebb és mezőgazdasági szempontból is jobban támogatott gazdái már utcára vonultak, sőt, tüntetéseik egyre erőteljesebbekké váltak. A nyugati, de persze a hazai sajtó egy része is nem kívánt túl nagy figyelmet fordítani a tiltakozókra, mert az szembement a mainstream egy-egy közkedvelt gondolatával, a zöldpropagandával, a gazdák azonban úgy érezték, eljött az idő, amikor már nem lehet tovább hallgatni.
Szerencsére már a szlovákiai tüntetés előtt – megérdemelten – nagyobb figyelmet kaptak a sajtóban a gazdákat érintő problémák.
Akad ugyanis bőven nehézség, amelynek következménye, hogy a nagy hipermarketek polcain folyamatosan csökkent a szlovákiai élelmiszerek száma.
A hazai termelőknek a földbérleti díjak mellett földadót is kell fizetniük az önkormányzatoknak. Ennek az összege folyamatosan növekszik. Így kell versenyezniük olyan országok mezőgazdászaival, ahol nem fizetnek földadót.
Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara elnöke szerint emellett az EU arra kötelezi a mezőgazdászokat, hogy a földeket ugaroltassák, csakhogy a parlagon hagyott területeken veszélyes gyomnövények fejlődhetnek, például a parlagfű. Ha ezek elszórják a magvaikat, azok akár húsz évig is megőrzik termékenységüket.
– mondja el érdeklődésünkre Péter, az egyik csallóközi gazda, aki második generáció óta viszi a családi gazdaságot. Nem gondolja, hogy a tüntetés lenne a megoldás, mert sem a felvidéki, sem a szlovák gazdák nem arról híresek, hogy látványos felvonulásokat szerveznek, de azt érzik, egyre csökken a szakma társadalmi megbecsülése.
– teszi hozzá Zoltán, aki Mátyusföldről érkezett, s úgy véli, nem csupán az utolsó három évben hagyták a kormányok valódi segítség nélkül az ágazatot.
Ezzel a véleményével nincs egyedül, s ahogy az Egyházgelle felé induló gazdáktól megtudom, túl nagy változást most sem remélnek. Ettől függetlenül fontosnak tartották kijönni, mert a helyzet már egyre tarthatatlanabb, és ha ők nem fognak össze, akkor idehaza és külföldön is azt gondolhatják, Szlovákiában minden rendben van.
Annak ellenére, hogy apolitikus tüntetésről volt szó, a politika is megszólalt a témában, Richard Takáč (Smer–SSD) agrárminiszter Érsekújvárban a támogatásáról biztosította a gazdákat. „Támogatjuk a mezőgazdasági termelők követeléseit, hogy növeljük az élelmiszer-önellátást, és több hazai termék legyen az üzletláncok polcain, illetve, hogy a termelők azt tegyék, ami a dolguk, és ne hivatalnoki munkát végezzenek.”
Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke is támogatásáról biztosította az érintetteket, kiemelve, hogy Dél-Szlovákia szempontjából még fontosabb az ágazat helyzete, tehát a gazdatüntetés is kiemelt figyelmet érdemel. A pártelnök szerint elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió kettős mércét alkalmaz: szigorú előírásokat és szabályokat ró ki a gazdákra, ugyanakkor az Unión kívüli tagállamokból behozott termékekkel kapcsolatban ilyen megszorítások, megkötések nincsenek. Ezzel Brüsszel versenyhátrányba hozza saját gazdáit, ami teljesen megengedhetetlen.
A megoldás persze egy emberközelibb uniós agrárpolitika volna, ami nem alakítana ki olyan helyzetet, amelyben a szlovákiai gazdák csupán azért nem termelnek valamit, mert a támogatási séma szerint azt jobb behozni. Ez az állapot ugyanis a kommunista tervgazdálkodás idejére emlékeztet, ahogy az uniós politika számos más intézkedése is.
Most azonban mást célt követnek az Unióban, az egyenlőségre való törekvés ideológiájának jegyében már nem az emberiség történelme során kialakult társadalmi osztályok felszámolása a cél, ennél tovább mennek, és a genetikailag kódolt jegyeket is felülírnák, miközben a nemzeteknek, kultúráknak és azok hagyományos elemeinek is fel kell oldódniuk.
Ebben az ideológiai harcban a mezőgazdaság ugyanolyan lényegtelen, mint az, hogy egy-egy nép milyen sok évszázados örökséget hordoz. De azt is tudjuk a történelemből, hogy az ehhez hasonló utópista világmegváltó harcok általában csúnya bukással szoktak végződni. A kérdés az, hogy amíg ez a harc zajlik, mennyire engedjük tönkretenni azt a földet, amely már generációk óta adott táplálékot és munkát az elődeinknek, a földjüket szerető gazdák ugyanis nemcsak termelnek, hanem művelnek is.
