Piacot keres a komáromi mikrozöldség
A komáromi Liszka Edina beltéri termesztéssel állít elő mikrozöldségeket. Az egy éve működő Microgreen Farm egyelőre családi mikrovállalkozás, két embernek ad munkát, vevőkörébe pedig elsősorban a régióbeli éttermek és magánszemélyek tartoznak, de szeretnének tovább fejlődni. Céljuk, mint régiónk legtöbb mezőgazdászának: a főváros bevétele.
Ha mezőgazdaságról hallunk, az emberek többségének végtelen búzamezők, traktorok, – napjainkban immár – automatizált, high-tech sertésfarmok, és hidropóniás üvegházak jutnak az eszébe. A mezőgazdasági tevékenység folytatását általában külterületen képzeljük el.
Van azonban a mezőgazdaságnak egy új irányzata is, az urban farming, a városi gazdálkodás.
Ez nem azonosítható az inkább „homeopátis jellegű", a kertészkedés illúzióját keltő közösségi kertekkel, sem a „gerillakertészettel" vagy a balkonkertészettel; ugyanúgy tervek és rendszerek mentén történik, mint a kültéri gazdálkodás, nem utolsósorban ideértve azt is, hogy a magyar mezőgazdaság szavunk gazdaság utótagja arra is utal, hogy ennek egy adott ponton túl meg kell térülnie.
A műfaj elkötelezett hívei szerint az urban farming a városokba is visszahozza a mezőgazdaságot, ezáltal csökkenti a termőföld-felhasználást; lerövidíti a távolságot az urbánus vásárló és a termelő között; és kihasználtságot biztosíthat számos, előnytelen fekvésű, ma már kihasználatlan városi ingatlannak, elsősorban mélyebben fekvő, vagy az utcafrontról nem megközelíthető pincének, padlástérnek stb.
Látszik, hogy ez valami új dolog, mert még nincsenek rá elég jó magyar szavaink, a városi farmerkedés egyik ágazata az indoor farming, próbáljuk beltéri gazdálkodásnak nevezni.
A növények tehát nem a jó csallóközi anyaföldben nyugszanak, hanem állványokon, tálcákon, netán vízben. Beltéri gazdálkodásban számos haszonnövényt lehet nevelni, de ennek talán a legtipikusabb, egyben legkeresettebb terméke a mikrozöldség.
Ha most arra gondol, hogy a mikrozöldség az a kis zöld izé, amivel a steaket díszítik az étteremben, csak részben van igaza.
A mikrozöldség – amelyet sokan korunk szuperélelmiszerének is tartanak – a gasztronómiában részben valóban dekorációs célokat szolgál, ám önmagában is teljes értékű táplálék, a színes, változatos étrend fontos eleme lehet.
Ezt már Liszka Edinától, a Microgreen Farm alapítójától tudom meg, miután köpenyt, maszkot, gumikesztyűt, és – esetemben nem bizonyosan indokolt – hajhálót húzva belépek a Komárom egyik legfrekventáltabb közlekedési csomópontjához közeli farmra.
Az extra védelemre azért van szükség, nehogy valamilyen baktériumot, külső szennyeződést hurcoljunk be az érzékeny növények mikroklímájába.
A kinti mínuszokból egy állandóan 22,5 fokos, 58 százalékos páratartalmú oázisba érkezem, a napsütést a napfényhez hasonlatos spektrumú fényt kibocsátó, speciális világítótestek helyettesítik.
Amerre nézek, állványok, rajtuk laikus szemem számára földdel, valójában nagyon magas standardok szerint csírátlanított, minden külső szennyeződéstől mentessé tett kókuszrosttal teli tálcák, amelyekben a fejlődés különböző fokozataiban levő növénykék várják az aratást.
A mikrozöldségfarmot Edina a húgával közösen indította, először kicsiben, saját részre, hogy kisgyermekeiknek egészséges élelmiszert tudjanak biztosítani. A növénytermesztés e speciális technikáját külföldi szakirodalomból, videókból sajátították el, de nem voltak restek tanácsot kérni tapasztaltabb mikrozöldség-termelőktől sem, s volt, aki adott is.
– Jelenleg 57 négyzetméternyi termőterület áll a rendelkezésünkre. Januárban nem használjuk ki a teljes kapacitást, mivel az éttermek egy része karácsonyra leállt, év elején nyitottak újra. Ehhez igyekeztünk igazítani a termelést is – árulja el. Így, ha kisebb mértékben, de az ünnepek között is akadt dolguk.
A növények egyébként is napi törődést igényelnek, figyelni kell a fejlődésükre és az igényeikre – mondja Edina, aki beszélgetni is szokott a növényekkel, olykor zenét is hallgatnak közösen.
Az első állványsorban a frissen elvetett magok növekednek. Miután a mag kicsírázott, és megjelentek az első sziklevelek, a növények „mennek a fényre", a második állványsorra. A beérést és az aratást a harmadik polcsoron várják meg.
A vetőmagot pedig egy nagy-britanniai, erre szakosodott cégtől rendeljük. A mikrozöldség abban különbözik a csírától, hogy van szára, és már megjelennek rajta az első sziklevelek. Minden növényünknek más az életciklusa. A napraforgó most éppen abban a fázisban van, hogy elkezdett szikleveleket hajtani. Ebben a fázisban nagyon finom, olajos íze van, és rendkívül egészséges. Ha viszont az alsó, most még pici levélkezdemények is megnőnek, akkor a növény megkeseredik, élvezhetetlen lesz, tehát még ez előtt kell betakarítani.
Amikor tehát a mikrozöldség „szárba szökken", jöhet az aratás pénteken, hogy a hétvégén fellendülő forgalmú éttermek a lehető legfrissebb mikrozöldséget tehessék az asztalra a hétvégi rendezvényeken.
– Az ismerőseim szoktak mosolyogni, mikor azt mondom, megyek aratni. Többen úgy képzelték el, hogy felülök egy kombájnra.
Nagyon fontos, hogy a termék és a csomagolás egyaránt esztétikus legyen. Az ember elsősorban a szemével vásárol. Ha nem tetszetős a termék, lehet akármilyen egészséges, nem fogják megvenni.
Edináék már egy éve rendszeresen ott vannak a komáromi piacon, de a Komáromi Kosár vásárlói közösség termékpalettáján is van mikrozöldség.
A farm küldetésének tekinti, hogy minél több embert lássanak el egészséges élelmiszerrel. A további fejlődéshez pályázati lehetőségeket is szeretnének igénybe venni.
– Tudatosítjuk a méretünkből adódó korlátainkat. Egy Pozsonyhoz közeli mikrozöldségfarm kizárólagos beszállítói szerződést kötött egy élelmiszerbolt-hálózattal. Mi is látjuk, hogy a fővárosban nagyobbak a lehetőségek. A jövőben szeretnénk bejutni arra a piacra is – vázolja a Microgreen Farm középtávú vízióját Liszka Edina.
Megjelent a Magyar7 hetilap 4. számában.
