Ösztönözni kell a munkavállalást a mezőgazdaságban

Tankó Tamásnak, fiatal kora ellenére sok a tapasztalata a szakterületén, a politikában azonban most először méreti meg magát a közelgő választásokon, a Szövetség listájának 122. helyéről indulva.

Mik a legégetőbb problémák jelenleg a mezőgazdaságban?

Leginkább a villamosenergia és a gáz árának emelkedése pumpálta fel az élelmiszerek árát, mivel a mezőgazdaság nagyon energiaigényes. Elég, ha csak a műtrágya előállítására, az állattenyésztésre, a tejgyárak, a vágóhidak, a húsfeldolgozók üzemeltetésére gondolunk. A terményárak és a műtrágya ára 2021 őszén kezdett el felfelé kúszni, az orosz–ukrán háború kitörése pedig csak olaj volt a tűzre. Mára ott tartunk, hogy a duplájára emelkedett a műtrágya ára. Tonnánként 300-ról 600 euróra, de voltak, akik csak háromszoros vagy négyszeres áron tudták beszerezni. Míg tavaly egy hektár termőföldre átlagban 900 euró volt a hektárköltség – amiben benne van a vetőmag, a műtrágya, a permetkezelés, a munkaerő, az üzemanyag, a bérleti díjak kifizetése és a földadó is – addig 2023-ban ez a költség felugrott 1100, 1200 euróra is hektáronként.

Nyilván nem segítik a mezőgazdászok helyzetét az időjárási szélsőségek sem…

Nekünk a mezőgazdaságban a szövetségesünk és az ellenségünk is az időjárás, mert az befolyásol mindent. Tavaly aszály sújtott, idén meg annyi csapadék volt, hogy szinte pótolta a tavalyi hiányt is. Június utolsó heteiben, aratás előtt több mint 100 mm csapadék hullott le Szlovákiában, pont akkor, amikor a gabona már betakarításra készen állt.

Azt tudni kell, hogy Gömörben a domborzati viszonyok miatt eleve kisebb hozamokkal lehet számolni, mint a Csallóközben, vagy a Bodrogközben. A mi gazdaságunknál maradva, nálunk először sikerült hektáronként 9 tonna hozamú őszi árpát aratni. Ezt többnyire takarmányként hasznosítjuk. Mivel a felvásárlási árak estek, egy gazdának átlagban legalább 7 tonnás hozamot kellett elérnie ahhoz, hogy ne legyen ráfizetéses. Ehhez jön még a gabonatilalom kérdése. Mivel Oroszország kilépett a gabonaegyezményből, az olcsó ukrán gabona próbál utat keresni magának Európán keresztül. A mi búzánk iránt pedig jelenleg nincsen kereslet.

Legyünk tranzitország, ehhez adjuk az infrastruktúrát, hogy az olcsó gabona oda jusson el ahová kell, az afrikai piacra. Viszont, ha az EU megengedi, hogy az ukrán gabona betörjön az európai piacra, ezzel kigúnyolná azokat az uniós gazdákat, akik a közös agrárpolitika szabályait betartva termelnek. Magyarán, kést szúrna saját gazdáinak a hátába.

Fotó:  Virsinszky Tamás

Milyen további problémák merülnek még fel az agráriumban?

A kormány nem támogatja a speciális szférákat a mezőgazdaságban, például az állattenyésztést. Harminc évvel ezelőtt félmillió fejőstehén volt Szlovákiában, jelenleg mintegy 100 ezer. Lassan eljutunk oda, hogy a tejgyáraknak külföldről kell behozniuk a tejet, hogy tudjanak mit feldolgozni. Ugyanakkor a belföldi fogyasztás enyhítené a problémáinkat.

Miben specifikus a gömöri régió helyzete?

Majdnem a legtöbb mezőgazdász tevékenykedik ezen a területen, szóval sokan vagyunk, de kicsik. A nagyobb gazdaságokban (ilyen Bátka, Gernyőpuszta, Sajószentkirály) a tejtermelésre össz-pontosítanak, míg a kisebb gazdaságoknál jellemzően juh-, szarvasmarha-, illetve sertéstenyésztés folyik. A juhtenyésztésnél komoly fejtörést okoz, hogy a gyapjúra nincs igény, nem tudnak vele mit kezdeni a gazdák. De a legfőbb probléma, hogy nincs pásztor. Nincs, aki kihajtsa a jószágokat a rétekre, az idősek kiöregedtek, meghaltak, a fiatalokat ez nem érdekli. Ez a gyümölcs- és zöldségtermelésre is ugyanúgy igaz.

Ösztönözni kell a munkavállalást a mezőgazdaságban, visszahozni a szezonális munka értékét, mint például az almaszedés, a burgonya begyűjtése stb. Sokan azért nem akarnak hivatalosan munkát vállalni, mert akkor elesnek a szociális juttatásoktól. Mi tíz évvel ezelőtt nyitottunk egy kis húsfeldolgozó üzemet. Kitermelünk évente 600 vágósertést, amit levágunk és azt feldolgozva, hozzáadott értékkel kínáljuk a vevőknek. Minden héten friss termékről van szó, nem ezer kilométerről utaztatott áruról, hanem regionális termékekről. Aki ilyet vásárol, hozzájárul ahhoz, hogy a pénz a régióban maradjon, nem úgy, mint a nagy hipermarketek esetében, amelyek a hasznot kiviszik az országból.

Ha a Szövetség bekerülne a parlamentbe, mik lennének a legfőbb javaslatok, amivel az agrárszektort lehetne fejleszteni?

A legfontosabb feladat a bizalom kiépítése az állam – vagyis a mezőgazdasági minisztérium és a hozzá tartozó hivatalok, beleértve a Kifizető Ügynökséget – valamint a gazdák között. Jobb kommunikációra volna szükség a különböző támogatások és pályázatok kiírása terén is. A szlovák mezőgazdaság akkor lesz hatékony és versenyképes a nyugati gazdákkal szemben, ha tud fejleszteni, új gépekkel, technológiákkal, raktárak, istállók építésével. Meg kell mondani, hogy egyes gazdaságokban a fejősteheneket 40-50 éves épületekben tartják, míg Ausztriában egy családi kisgazda már a harmadik fejőrobotját szerzi be.

Bicikliutakra szórjuk a pénzeket, mikor a közúti hidak összeomlanak, a mezőgazdaság meg régóta szenved. Hogy mi volt a mostani vezetés célja, azt nem tudom, de egy süllyedő mocsárban van az ország, amit ki kell emelni ebből az állapotából. Három és fél év alatt a káosz és hozzá nem értés uralkodott az országban és ezt kell megállítani. Vidéken a mezőgazdaság és az agroturizmus segítheti elő a fejlődést.

A hazai termék előállítása és fogyasztása nagyobb szerepet kellene, hogy kapjon, mivel a szállítási költségek a mostaninál már nem lesznek alacsonyabbak, ezt az energiakrízis is mutatja. A különböző intézményeket, iskolák konyháit el lehetne látni hússal, zöldséggel, tojással. De ezt az államnak kellene ösztönözni és biztatni a fiatalokat a mezőgazdasági munkára. Nem kell ehhez száz hektár, tíz hektárból is meg lehet élni. Lesz kötelesség, lesz vele munka, de mindenki a maga ura lehet.

Megjelent a Magyar7 2023/37. számában.