Nehéz évek járnak a sertéstenyésztőkre
A sertés kiválóan hasznosítható háziállatunk, a körmén, és néhány belső szervén kívül az egész felhasználható. A magyar emberbe bele van kódolva a sertéshús fogyasztása – véli Kürthy Benő, akit szűkebb pátriájában elsősorban úgy ismernek, mint a lakszakállasi szövetkezet sertéságazat-vezetőjét. Azt kevesen tudják, hogy ő a Sertéstenyésztők Szlovákiai Szövetsége elnökségének egyedüli magyar tagja is. Vele beszélgettünk az ágazat aktuális helyzetéről.
Több mint három évtizede foglalkozik sertéstenyésztéssel. Hogyan kezdődött?
Az alapiskola befejezésekor nyilvánvaló volt számomra, hogy mezőgazdasággal szeretnék foglalkozni. Így esett a választásom a gadóci Mezőgazdasági Szakközépiskolára, ahol állattenyésztés szakon végeztem. Utána a lakszakállasi szövetkezet gelléri telepén lettem segéd zootechnikus, majd zootechnikus, végigjártam a ranglétrát. A kötelező sorkatonai szolgálatot leszámítva mindig itt dolgoztam, utóbb telepvezetőként, most pedig a sertéságazat vezetője vagyok.
Csak egy apró történeti kitérő: hogyan került a gelléri sertéstelep a lakszakállasi szövetkezethez?
1975-ben egyesült a lakszakállasi, a szilasi, a bogyai és a gelléri szövetkezet, így alakult ki a jelenleg ismert formája. Azóta további szövetkezetekkel is bővültünk, amelyek önállóan nem tudtak volna fennmaradni, vagy csődközeli állapotba kerültek, és a beolvadás jelentette számukra az egyetlen megoldást.
A gelléri telephelyen hány sertést tartanak?
Az utóbbi az anyai vonalat képviseli, lapállyal keresztezzük, így alakul ki az F1 generáció. Ezek a tenyészállatok a haszontenyészetekben termelnek tovább. A hampshire az apai vonalat képviseli. Ezeket pietrain fajtával keresztezzük, így állítjuk elő az F1 terminál kanokat. Egy korábbi csökkentést követően anyasertésből jelenleg 200 van.
Ön az egyik legtapasztaltabb szakember itt a dél-szlovákiai régióban, hogyan látja, melyek napjainkban a sertéstenyésztés fő kihívásai Szlovákiában?
Jó esetben ez fedezte a takarmány költségeit, de hol maradnak az energia, a bér, a technológia, az állatorvosi és az egyéb járulékos költségek? Ennek hatására sokan csökkentették az állományukat. Azok a gazdaságok voltak valamivel könnyebb helyzetben, amelyek több lábon álltak, foglalkoztak növénytermesztéssel vagy más tevékenységgel is. A legrosszabb helyzetben azok a tenyésztők voltak, akik vásárolt takarmánnyal dolgoztak. Eladták a hízósertéseket, ha szerencséjük volt kaptak értük annyit, amennyivel a takarmányt szállító cégnek tartoztak.
A koronavírus-világjárvány alatt egy időre jelentősen csökkent a sertéshús ára. Ezáltal a baromfihús-fogyasztás csökkent, mert az emberek a csirke helyett is a disznóhúst vették. A hízódisznó nem olyan termék, mint egy csavaralátét, amiből egyik napról a másikra lehet többet gyártani, egy állatot intenzív tenyésztésben 6-7 hónap alatt hoznak fel vágósúlyba. Hogy tudtak a megnövekedett keresletre reagálni?
Ahogy az egészségügyet is próbára tette a világjárvány, úgy a sertéstenyésztés is megérezte a hatását. Nem tudtunk hirtelen akkora mennyiséget előállítani, amekkorát kértek a felvásárlók. A lakosság bespájzolt élelmiszerekből, tisztítószerekből. Mi is az összes vágósúlyban lévő sertést eladtuk.
Egyébként milyen mértékben önellátó Szlovákia sertéshúsból?
Ezt folyamatában érdemes szemlélnünk. Korábban ugyanis a romló termelési körülmények miatt országszerte jelentős állománycsökkentésekre került sor. Az önellátás sertéshúsból így ma már csak 25% körüli. De az itthon felnevelt és levágott sertések sem itt kerülnek további feldolgozásra, hanem félbe hasítva hagyják el az országot, és külföldön kerülnek feldolgozásra. Pedig szerintem ezt a munkát itthon is el lehetne végezni, és akkor friss, jó minőségű sertéshúshoz jutnának a vásárlók.
A fogyasztás fedezéséhez szükséges többletet honnan hozzuk be?
Elsősorban Németországból, Spanyolországból és Hollandiából, de a lengyel import is jelentős szerepet játszik, ezt láthatjuk is a boltok polcain.
A nemzetközi folyamatok – itt elsősorban az ukrajnai háborúra gondolok – hogyan érintették a hazai sertéságazatot?
Természetesen a takarmányok árán mi is észrevesszük a háborút. Tavaly a tonnánkénti ár több mint 300 euró volt. Ekkor sok hazai termelő jó áron értékesíthette a megtermelt terményeket. Aki túlgondolta, arra számított, hogy tavaszra ez az ár 400 euró fölé kúszik, tévedett.
Ha az ember a sertéstenyésztésről beszél, nem az innováció az első dolog, ami az eszébe jut, pedig az újabb istállók már nagyon high-techek. Mennyire jellemző az önök ágazatára a gépesítés, az automatizáció? Mennyire vannak kitéve a kétkezi munkának?
Az emberi tényezőt egyelőre nem lehet kiküszöbölni, de a mennyiségét nagyban lehet csökkenteni. Az újonnan épített farmok már nagyon jól gépesítettek. Ezek helyzeti előnyben vannak a régóta piacon levő tenyésztőkhöz képest, akik fokozatosan próbálják átépíteni és modernizálni tenyészeteiket. Ez nagyon forrásigényes feladat. Így ezek a tenyészetek továbbra is jobban ki vannak téve az emberi tényezőnek. Az új típusú istállókban az állatok speciális beton vagy műanyag rácsos talajon vannak, nem almoznak, a trágyalé egy elvezető rendszerbe folyik, innen pumpálják tartályokba.
Milyen az együttműködésük a kormányzattal? Hogy értékeli, Szlovákia mennyire becsüli meg sertéstenyésztőit? Milyen támogatásokat kap az ágazat?
A mezőgazdaságban, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a folyamatok hosszú távúak. Ilyen szempontból nekünk nem kedvez a négyévenkénti kormányváltás. Mire egy-egy miniszter, vagy minisztériumi felső vezető megismerné az ágazat problémáit, már megy is, és új jön helyette, akivel mindent elölről kell kezdeni. Európa mezőgazdasága úgy van felállítva, hogy állami segítség nélkül ne tudjon működni.
Az államtitkárokkal intenzívebb volt a kapcsolattartás. Tapasztalataim alapján azt kell mondanom: kormánya válogatja. Meglátjuk, mi lesz szeptembertől.
Szükségesnek tartja-e a sertéshúsfogyasztás fokozására irányuló kampányokat?
Itt, a mi régiónkban a sertéshús fogyasztása, úgy mondanám, kódolva van az emberekben. A Covid alatti tapasztalatok is megmutatták, hogy elsősorban az árban elérhető hústermékeket keresi a lakosság. A marketing viszont nagyban befolyásolhatja egy-egy termék eladhatóságát. Jó példa erre az étolaj és a sertészsír esete.
A sertéstenyésztők szövetsége egyébként rendszeresen végez próbavásárlásokat külföldi termékekből. Ezeket minősített laboratóriumban vizsgáltatjuk be, az eredményeket pedig mindig közzé is tesszük. Ezekből az derül ki, hogy hazai sertéshús sokkal jobb minőségű, mint a kilométerek ezreit utaztatott külföldi félsertés.
Említette, hogy a pénztárca diktál. A takarmányárak, az energiaárak, és az egyéb, ágazatra jellemző tényezők függvényében mi várható, hogyan fog alakulni a sertéshús ára az elkövetkező hónapokban?
Ennyi idő nem elegendő ahhoz, hogy új tenyészetek alakuljanak, hisz ez hatalmas beruházást kíván. Ha ezek a felvásárlási árak maradnak, és a gabona ára sem növekszik, akkor a tenyésztők az előző évek veszteségeit idén és jövőre fogják tudni ledolgozni. Ez lakossági nézőpontból azt jelenti, hogy a sertéshús kiskereskedelmi ára az elkövetkező hónapokban valószínűleg emelkedni fog.
Megjelent a Magyar7 2023/24. számában.
