Kormányzati fordulat várható a környezetvédelemben és a mezőgazdaságban
Szimpatikus elgondolások találhatók a kormányprogram környezetvédelmi és mezőgazdasági részében, csak legyen ereje a kormánynak mindezek megvalósításához.
A kormány bemutatta a programját az elkövetkező évekre, és kétségkívül rendkívüli helyzetben kellett mindezt megalkotnia. A feladatot teljesítették, és talán nem is rosszul, hiszen mindenre igyekeztek odafigyelni. Mindent lehet bírálni, de egy kormányprogramnak nem az a dolga, hogy mindenkiben elégedettséget keltsen, hanem hogy sorvezetőül szolgáljon a kormány elkövetkező négy évére.
A felvidéki magyar politika szereplői közül is többen kifejtették véleményüket a programmal kapcsolatban, ezekből egyet emelnék ki, Farkas Ivánét, aki szerint
Farkas Ivánnak kétségkívül igaza van abban, hogy úgy készítettek tervet a kormányzásra, hogy a mai nap lehetetlen meghatározni meddig tart a járvány, meddig kényszerülünk mi és a gazdaság elszenvedni a kényszerintézkedéseket, ennek következtében azt sem tudjuk mekkora lesz az a mozgástér, költségvetési keret, amivel a kormány számolhat. Talán ezért is lelhető fel több bizonytalanság a feladatok között, hiszen számos problémánál a „megtesszük” helyett a „mérlegelni fogjuk” megfogalmazás áll.
Farkas Iván álláspontját viszont annyiban árnyalnám, hogy azért a válság idején is jó, ha van valamilyen vízió, hiszen a válság leküzdésére szolgáló intézkedéseket úgy is meg lehet hozni, hogy azok nem valamiféle jelenlegi állapot visszaállítására törekednének, hanem már az új célkitűzéseket is figyelembe veszik.
Több területről olvashattunk véleményeket, és a választási programokból kiindulva talán nincs is olyan nagy meglepetés.
A legnagyobb irányváltást a környezetvédelem, a mezőgazdaság és az erdészet területén találtam, ahol egy komoly szemléletváltást jelentettek be, felrúgva az eddigi kormányzatok és az ahhoz közel álló csókosok viszonyát.
A környezetvédelemben várhatóan nagyobb szerepet kap a radikálisabb ökológusok véleménye, amelyet inkább a civil aktivisták képviseltek, visszaszorítva a környezetipar szereplőit, akik eddig megtalálták a zöld választ a költségvetés lecsapolására. Szimbolikus bejelentés, hogy leállítják a szalatnai (Slatinka), csendespataki (Tichý potok), az Ipolyon a vágói (Ďubákovo) víztározók, illetve a Csallóközön keresztülmenő kőolajvezeték megépítését.
Komoly vállalás a Felső-Nyitra vidéki szénbányák leállítása 2023-ig, vagy a mohi atomerőmű körüli kérdések megoldása. Amit pozitívnak tartok, hogy komolyan veszik a klímaváltozást, és nagyobb figyelmet szentelnek a tájnak, annak vízmegtartó képességének, vagy akár a településeinken a nagyobb zöldfelületnek.
Várhatóan a jelenlegi kormányban nagyobb lesz az összhang a környezetvédelmi és a mezőgazdasági tárca között, hiszen a mezőgazdasági miniszter is forradalmi változásokat mutatott be. Láthatóan az erdész miniszter az erdőre nem csak mint gazdasági térre tekint, inkább erősítené az erdők táj-, ökológiai- és klímavédelmi funkcióit.
Erős vállalás, hogy a tarvágásos letermelés helyett növelné a természet közelibb gazdálkodás arányát. Kérdés, mit fog mindehhez szólni a fakitermelésből eddig profitálók hangos csoportja, illetve hogyan tudja majd megvédeni az Állami Erdővállalat kisebb bevételét – bár ez nem kell, hogy törvényszerűen csökkenjen. Érdekes javaslat, hogy a kisebb erdőfenntartók által alkalmazott erdőfelügyelőket ezentúl az állam fizetné, persze ezzel nagyobb beleszólást engedve az államnak a gazdálkodás módjába. Szeretnék oldani a konfliktust az erdőtulajdonosok és a környezetvédők között, és kétségkívül komoly konfliktusokat fog szülni a vadászati jog gyakorlásának megváltoztatása.
A mezőgazdaság célkitűzései maradtak: kihasználni az ország természeti adottságait az élelmiszerellátás növelésére, a hazai termékek nagyobb térnyerésére. De nem a megszokott módon művelnék, hiszen az eddig nem vezetett eredményre, inkább komolyabb hangsúlyt helyeznének az állattenyésztésre, a speciális növények termelésére, a magasabb feldolgozottságra, sértve ezzel a nagygazdaságok eddigi monokultúrás növénytermesztő gyakorlatát.
Bejelentették, hogy átirányítanának forrásokat az eddigi közvetlen földalapú támogatásokból a mezőgazdasági politika második pillérébe, a vidékfejlesztési ágba, illetve maximalizálnák a kifizethető földalapú támogatások nagyságát, ami szolgálhatná a fenti célt, de egyben egy jó nagy kő beledobását is jelenti a megszokott agrárpocsolyába.
Sokan szerették volna már eddig is a kis- és fiatal gazdákat esélyhez juttatni, az élelmiszer feldolgozottságát fokozni, vagy támogatni a mezőgazdaság foglalkoztatási-, ökológiai-, tájrendezési-, élelmiszer önellátást segítő funkcióit, persze eddig nem nagy sikerrel.
Számos ökológiai elem megjelenik a programban, a környezetvédelmi mutatók kialakításától kezdve a talajvédelemig. Ezek az elgondolások szimpatikusak, kérdés: az erő meglesz-e mindezekhez, bár talán pont a koronavírus okozta válság lehet az, amely megteremti hozzá a feltételeket.
Sajnos továbbra is szkeptikus vagyok a sikerben, hiszen nagyon erős lobbi, gazdasági érdekek állnak az ilyen típusú változásokkal szemben.
