Agrárpolitika itthon és otthon
A mezőgazdaság Szlovákiában sajnos még mindig mostohagyermek. A mezőgazdasági miniszter új rendelkezései kapcsán ugyan egy ideig ráirányult a figyelem, csak éppen nem pozitív értelemben.
Ne vitassuk a miniszter jó szándékát, hiszen segíteni akarta a kisebb vállalkozásokat, hogy a speciális növénytermesztés irányába terelgesse őket, amivel a több ezer hektáron működő nagyvállalatok nem foglalkoznak. Ezzel éppen a nagyobb gazdák haragját vívta ki, mivel az ún. kicsiket segítő pénzcsomag a nagyokat rövidítette volna meg, még ha csak nagyon kevéssel is.
Ahhoz azonban, hogy a kisebb vállalkozásokat segíteni tudjuk, nemcsak a támogatási rendszert kellene megreformálni, hanem meg kellene teremteni például az „udvarból való eladás” lehetőségét is. Annak idején a még kormányon lévő MKP fontosnak tartotta ezt az ügyet, ám a nagy bukta után elenyészett a szándék, hogy ezzel könnyítsenek a családi vállalkozások helyzetén.
Nemrég látogatást tettünk Magyarország agrárminiszterénél, hogy lássuk, ők miképpen oldották meg ezeket a problémákat, és hogyan tudták az agrárium kérdését hangsúlyosabbá tenni. Dr. Nagy István már többször bizonyította, hogy a szívén viseli a gazdák gondjait, s éljenek bárhol, ellátogatott a meghívásukra bármelyik régióba, hogy a tanácsaival segítse őket.
A vak is láthatja, hogy a magyarországi támogatási rendszer sokkal rugalmasabb és sokrétűbb, mint a miénk. Igaz, ott a magánszektor már a szocializmus éveiben is működött, így ezen a téren nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek, ez azonban kevés lenne törvényi segítség nélkül. A magyar kormány törvényekkel is segíti a gazdák fennmaradását és a termelést. Nem csoda, hogy Magyarországon arányaiban sokkal több kisgazdaság működik, mint nálunk.
Míg nálunk egy őstermelő semmilyen kedvezményt nem kap az alkalmazottak vagy a saját maga utáni járulékfizetésnél, addig Magyarországon erre gondoltak, és lecsökkentették a járulékok mértékét.
Orvosolták azt a problémát is, hogy az őstermelők értékesíteni tudják a többlettermelésüket. Nemcsak a piacon történő értékesítés jelenti a megoldást, de integráló központokat is létrehoztak. Ezekben a központokban nagyban átveszik a gazdáktól az árut, amit helyben becsomagolnak, így a több gazda által leadott nagyobb árumennyiség már könnyebben eladható a nagy üzletláncoknak.
Csak két példát említettem az életképes ötletek közül, amiket nálunk is lehetne alkalmazni. Ehhez azonban akarat kell, és olyan emberek a parlamentbe, akik a szívükön viselik a mezőgazdaság és a vidék sorsát.
Szlovákiában nagyon gyenge a vidék érdekképviseletének a hangja a törvényhozásban. Ennek egyik fő oka, hogy a parlamenti képviselők 80-90%-a pozsonyi vagy Pozsony környéki, akik számára nem a mezőgazdaság sanyarú helyzete jelenti a legnagyobb problémát. De a többségi média sem veszi túl komolyan a vidék gondjait, talán éppen ezért. Általában szarkazmussal, néha viccelődve tudósítanak a gazdák problémáiról.
Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy magának az agráriumnak is szüksége van egy arculatváltásra, korszerűsítésre a megjelenítés és a marketing terén, hogy a gondok orvosolhatók lehessenek.
(A szerző Debrőd polgármestere.)
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/20. számában.
