A csallóközi mezőgazdaság jövője? Az Istropol nemesítővállalat fajtabemutatóján jártunk - KÉPRIPORT

2021. június 11., 19:21
Pomichal Krisztián

A jövőre fennállásának hetvenedik évfordulóját ünneplő sósszigeti nemesítés örökét őrző Istropol Solary a Csallóköz szívéből lett Közép-Európa egyik meghatározó nemesítőháza. Az egykor kiterjedt regionális nemesítőhálózat mára csak árnyéka önmagának, Szlovákiában alig néhány cég maradt, gabonanemesítő pedig mindössze egy. A Felsővámos község határában működő vállalat az egyetlen, amelyik képes felvenni a versenyt a nyugati tőkével. Nem is akárhogyan...

búza
solary1
Fotó: Pomichal Krisztián
Június 11-én tartották az Istropol Solary és partnere, a zólyomi székhelyű OSIVO a.s közös fajtabemutatóját. Ez a több évtizedes hagyományra visszatekintő szokás tulajdonképpen azt a célt szolgálja, hogy a termelőkhöz személyesen juttassák el a legfontosabb újdonságok hírét. Egy-egy ilyen rendezvényen időnként több száz ember megjelenik, nagygazdák, kistermelők, terménykereskedők és gyakran egyéb mezőgazdasági vállalatok képviselői is. Ha jól sikerül a bemutató, az ősszel, a vetőmageladások idején is megmutatkozik.
solary2
Fotó: Pomichal Krisztián
A legjobb üzletek és a legtartósabb barátságok a mezőgazdaságban is csapolt sör mellett születnek. A magukra valamit is adó nemesítőházak egy évben egyszer, általában júniusban, néhány héttel az aratás előtt biztosan megvendégelik legfontosabb partnereiket, ilyenkor alkalom nyílik hosszabban elbeszélgetni a fajtatulajdonosokkal, első kézből szerezhetőek fontos információk az adott fajtájáról, amelyek birtokában aztán a jövő évben rekordhozamnak örülhet a termelő. A képen Csémy Tibor a vállalat igazgató-helyettese (háttal, fehér sapkában) köszönti a nagyjából száz-százhúsz érdeklődőt.
solary3
Fotó: Pomichal Krisztián
Idén Sókszelőcén, korábban évekig Udvardon rendezték meg az országos mezőgazdasági napokat. Az ilyen nagy rendezvények egyik hátulütője, hogy rengeteg a laikus érdeklődő, a nagy tömeg miatt nehéz lefolytatni azokat a sokszor órákig tartó szakmai beszélgetéseket, amelyek olyannyira fontosak egy-egy üzletkötés során. Felsővámosra, Sósszigetre, a rendezvény családias hangulata miatt nem ez a jellemző, órákkal a hivatalos program után is élénk szakmai beszélgetés zajlik az asztaloknál.
solary4
Fotó: Pomichal Krisztián
Zalabai Gyula növénynemesítő, genetikus, az Istropol Solary vezérigazgatója beszél a cég egyik új, tar kalászú búzájáról. Zalabai 2019-ben tudományos teljesítménye elismeréseként megkapta Andrej Kiska köztársasági elnöktől a Pribina kereszt első fokozatát.
soalry5
Fotó: Pomichal Krisztián
Egy tavaly megjelent riportunkban azt írtuk, a növénynemesítés egy igen ősi elméleti és alkalmazott tudomány, egyetlen céllal: megtalálni az adott lehetőségekhez és körülményekhez legjobban passzoló növényfajtát. E szakemberek számára talán kissé megbotránkoztató leegyszerűsítés azonban pontosan összefoglalja a munka szépségét. A növénynemesítőnek úgy kell dolgoznia, hogy egyszerre figyel a növény tulajdonságaira, genetikai lehetőségeire és arra is, milyen környezetbe kerül. A nálunk október elején vetett és július elején aratott ún. őszi búzának két alapvető változata van: szálkás és tar. A szlovák és magyar piacon inkább a szálkás fajták kelendőek, Csehországban azonban nagy hagyománya van a tar búzáknak is.
solary6
Fotó: Pomichal Krisztián
Csak a laikusok számára tűnhet feleslegesnek, de egyáltalán nem mindegy, szálkás vagy tar fajta mellett dönt a termelő. A tar fajtákat imádja az őz és a vaddisznó, mivel a szálka nem böki a száját, szívesebben legeli az ilyen állományokat, a szálkás fajták ugyanakkor érzékenyebbek lehetnek bizonyos kalászbetegségekre, egyszerűen azért, mert egy kiadós eső után a kalász lassabban "szárad" a szálkák miatt. A kalászbetegségeket okozó gombafajok szeretik az ilyesmit! Zalabai Gyula szerint a folyton változó mezőgazdasági trendek most a kalászos fajtáknak kedveznek, ezeket a változásokat pedig az Istropol is kénytelen követni.
soalry5
Fotó: Pomichal Krisztián
A durumbúza lisztjéből nem kenyeret, hanem tésztát készítenek, ráadásul hántolt magja adja a nálunk is kedvelt bulgur alapanyagát. Olaszországban óriási hagyománya van a durumnemesítésnek, Szlovákiában az első ilyen búzát éppen a vállalat jogelődjében nemesítették ki, a hazai program pedig immár bő százéves, köszönhetően egy felvidéki magyar agronómus, Venény Lajos erőfeszítéseinek. Az Istropol Solary nemesítőház ma a régió egyik legeredményesebb durumprogramjának gazdája, keményszemű búzáik az egész régióban nagy népszerűségnek örvendenek.
árpa
Fotó: Pomichal Krisztián
Bár a sörárpa-nemesítés a Kárpát-medence egyik legrégebbi, azóta megszűnt nemesítővállalatánál, Diószegen ért el igazán nagy sikereket (Szamák Pista bácsi nevét azt hiszem sokan ismerik), az elmúlt évtizedben az Istropolnak is sikerült felzárkóznia erre a különleges kihívásokat tartogató piacra. Az árpanemesítés során 10-12 olyan söripari faktort kell figyelembe venni, amelyek közül, ha csak egy is rosszabb az átlagnál, a fajtának már nincs esélye eljutni a termelőkhöz. A sörgyárak szigorú minőségkövetelményeket támasztanak, a nyugati, különösen a német fajták pedig igen erős konkurenciát jelentenek. A sósszigeti árpák magjából Léván malátát pörkölnek, Besztercebányán pedig sört főznek. Az Urpiner, minden újságírói túlzás nélkül, egyike a legjobb nagyüzemi szlovák söröknek.
solaryy
Fotó: Pomichal Krisztián
Ez a karcsú, lándzsás kalász a tönkölybúzáé, amely az elmúlt évek egyik slágernövénye. Biotermékek alapanyagaként óriási a kereslet iránta, ennek megfelelő az ára is, így az Istropolnak gyorsan kellett reagálnia a piaci kihívásokra, első tönkölybúza-fajtájuk rekordidő alatt készült el. Tönkölyt termeszteni nem könnyű, egyrészt, mert igazán csak biotermelés mellett éri meg, az pedig nem egyszerű dolog, másrészt pedig nagy, súlyos kalásza, de hosszú, vékony szára miatt igen hajlamos a dőlésre. Júniusban elég egy nagyobb vihar és hektárszámra fekszenek el az állományok.
soalry6
Fotó: Pomichal Krisztián
Ez az első pillantásra búzának tűnő kalász a laikusok által kevésbé ismert, mégis széleskörben termesztett tritikále, vagy magyarosan rozsbúza. Ez is jól mutatja, melyik két növényfaj keresztezésével állították elő ezt az általában állati takarmányként (magját), esetleg ritkábban szilázsként (a zöldanyagát) termesztett növényt. Az utóbbi években egyre több bioportál foglalkozik a tritikáléból készített termékek jótékony élettani hatásaival, de Közép-Európában még ritkaság a tritikálekenyér, ráadásul nem is különösebben finom. Térségünkben, jó értelemben vett igénytelensége és remek betegségellenállósága miatt közkedvelt növény.