Tömbösödés helyett patthelyzet körvonalazódik a szlovákiai politikában
A szlovák politikai élet az utóbbi években kiszámíthatatlanná vált, és a közvélemény-kutatások alapján most is egyfajta patthelyzet körvonalazódik. Sem a jelenlegi kormánykoalíció, sem az ellenzék nem lehet biztos abban, hogy a következő választások után képes lesz stabil kormányt alakítani. A társadalom erősen polarizált, a pártok között pedig nincs olyan, amely dominálna.
A kormányoldalon a Smer ugyan gyengül, de rajtuk kívül nincs stabil párt, amellyel Ficóék kormányt tudnának alakítani, ráadásul ez még a Republika mandátumaival sem jönne össze. A másik oldalon sincs elégedettség, ha hinni lehet a közvélemény-kutatásoknak, akkor a PS az utóbbi időben a legdominánsabb párt, de hiába, ha a potenciális koalíciós partnereik az öt százalékos bejutási küszöb körül egyensúlyoznak.
Az elmúlt hónapok egyik fontos változása, hogy a Smer már nem a legerősebb párt Szlovákiában. Az AKO, Focus és NMS (NMS Market Research piackutató ügynökség) felmérései egyaránt 17–18 százalék körüli támogatottságot mutatnak, ami a korábbi eredményekhez képest egyértelmű visszalépés.
A visszaesés egyik oka a konszolidációs csomag, amely érzékenyen érint széles társadalmi csoportokat.
A legnagyobb kormánypárt radikálisabb irányba történő kommunikációs nyitása sem ellensúlyozta a visszaesést, sőt a mérsékeltebb szavazók egy része elbizonytalanodott. Ha Fico nem kínál gyors korrekciót, a Smer további gyengülése sem kizárt.
A PS az utóbbi hónapok egyértelmű nyertese, 22–24 százalékos támogatottsággal vezeti a felméréseket. Ez azért lehetséges, mert a kormányváltást akarók jelentős része a PS mögé sorakozik fel, bennük látják a Smer legesélyesebb kihívóját
A progresszívek az elmúlt hónapokban tudatosabban kommunikáltak, kerülve a kultúrharcos témákat, ugyanakkor nyíltan támogatják a kormányellenes, civil megmozdulásokat. Gyengéik viszont továbbra is látványosak: gazdasági és szociális kérdésekben nem kínálnak átfogó, konkrét alternatívát.
A koalíciós potenciáljuk ugyan erős, ám a lehetséges partnereiket jellemzően alig mérik a parlamenti küszöb fölé, előfordulhat, hogy a kisebb "jobbközép pártok" nem kerülnek be a parlamentbe.
A Republika a felmérések harmadik helyére kapaszkodott fel, 9–12 százalékos támogatottsággal.
A párt különösen a fiatalok körében népszerű, egyszerű és határozott üzeneteik könnyen terjednek a közösségi médiában.
A növekedésükhöz hozzájárul az SNS gyengülése, amely megnyitotta előttük a nemzeti-nacionalista térfelet, a protesthangulat erősödik, a radikális kormánykritikus kommunikációval pedig több szavazót megszólíthatnak arról a térfélről. Koalíciókötési képességük viszont korlátozott: a Smeren kívül minden párt kizárja a velük való együttműködést.
A Hlas továbbra is 8–11 százalék körül mozog, ám a kép csalóka lehet, akár a PS esetében, sok ügynökség hajlamos túlmérni őket. Az jól látható, hogy Pellegrini államfővé választása óta a párt nem találja önmagát.
Nem világos, hogy a Smer „emberibb verziója”, vagy egy modern szociáldemokrata alternatíva kíván-e lenni a jövőben.
A Hlas elnöke, Matúš Šutaj Eštok ugyan próbálja egyben tartani a társaságot, de jelentős áttörés, mozgósítás nem látható. A párt jelenleg a Smer stabil szövetségeseként viselkedik, ugyanakkor a Republikával való koalíciót továbbra is kizárja. Ez a kettősség hosszú távon gyengítheti a pozíciójukat, az óvatos politizálásuk miatt tovább szürkülhetnek, és ezáltal a parlamentbe jutás esélyei is csökkenhetnek.
Az biztos, hogy miközben Igor Matovičékat sem a kormánypártok, sem pedig az ellenzék nem tudja lenyelni vagy kiköpni, de stabilan számolni kell velük.
Matovič mozgalmát a felmérések 6–8 százalékra teszik.
Bár a volt kormányfőt sokan tartják kiszámíthatatlan politikusnak, továbbra is képes megszólítani egy népes kormányellenes bázist a korrupcióellenes retorikával.
A párt különutas politikát folytat az ellenzéken belül, ami gyakran okoz feszültséget, de a választók többsége ezt elfogadja. Még az sem gyengítette őket, hogy két képviselőjük megszavazta a Smer által kezdeményezett alkotmánymódosítást.
A KDH 5–7 százalék körüli támogatottsággal rendelkezik. Bár bázisuk stabil, továbbra is komoly kihívást jelent számukra a PS-hez és a Smerhez való viszony megítélése.
A szeptemberi alkotmánymódosítás megszavazása taktikai kényszer volt számukra, azonban kommunikációs szempontból komoly tehertételt jelentett.
A KDH számára hosszú távon az jelenti a legnagyobb kockázatot, hogy értékrendileg a kultúretikai kérdésekben közel áll a Smerhez. Vajon eljön-e az a pillanat, amikor kimondják, értékrendjük valójában a Smerhez áll közelebb, mint a PS-hez?
Ha ez megtörténik, akkor Martina Holečková után František Miklóško és Frantiek Majerský (a két képviselő nem szavazott az alkotmánymódosítás mellett) is az SaS-ben fog kikötni.
Az SaS 6 százalék körül mozog, ami a parlamenti küszöb szempontjából kockázatos.
A párt ma már nem kizárólag liberális erő: több mérsékelt konzervatív politikus is csatlakozott hozzájuk, ami új irányt jelöl ki számukra.
Az SaS próbál konstruktív ellenzéki pártként működni,és a szakpolitikai hozzáértést hangsúlyozza, de sok szavazó számára a PS jelenti a „biztos” ellenzéki választást. A párt további sorsa azon múlik, felismeri-e és kihasználja-e a saját, újonnan kialakuló konzervatív-liberális arculatát.
A Demokratit több intézet is 5 százalék fölé méri. Bár kérdéses, mennyire valós ez a támogatottság, a növekvő tendencia tagadhatatlan.
A párt azonban csak akkor juthat be a parlamentbe, ha nemcsak a közösségi oldalakon mutat aktivitást, de sikerül egyértelművé tenniük, miben különböznek az OĽaNO-tól, és mit kínálnak a bizonytalan szavazóknak.
Az ellenzéki oldal fontos potenciális partnerként tekint rájuk, ezért tőlük is jöhet morális támogatás.
A Magyar Szövetség és elődpártjai évek óta azzal küzdenek, hogy felkapaszkodjanak a parlamenti küszöb fölé. A múltban ez több ok miatt (magyar-magyar verseny, alacsony választókedv a déli járásokban, az üzenetek megfelelő eljuttatásának hiánya a választókhoz) nem sikerült. A párt elnöke, Gubík László korszakváltást és az A-ligába való visszajutást fogalmazta meg hosszú távú célkitűzésnek. Azt is pontosan felismerte, hogy ez csakis úgy sikerülhet, ha a párt befelé és kifelé is egységet mutat, illetve azokat a szavazókat is begyűjti, akik egykoron a Hídra, vagy szlovák pártokra szavaztak. A felmérések szerint a Magyar Szövetség támogatottsága egyelőre a négy százalék körüli tartományban mozog, de a magyar pártot a szlovák közvélemény-kutató cégek hagyományosan alulmérik (AKO: 3,8%, Focus: 4%, NMS: 4,4%).
A legnagyobb kihívás továbbra is a közöny és az, hogy sok magyar szavazó szlovák pártokat támogat.
Ugyanakkor a növekedés új „vadászterületei” adottak: az elbizonytalanodott magyar választók megszólítása mellett a roma közösségek és potenciálisan a kettős identitásúak, valamint a déli régiókban élő szlovákok. Az áttörés kulcsa ezeknek a csoportoknak a becsatornázása lehet.
